Röviden szól a dal, az ember halandó.
És e rövidke dallam, maga az élet.
Mely úgy nehezül rád, mint ólomtakaró,
és ha lelépsz a helyes ösvényről, véged…
Rajnai Zsolt Tibor: Lét
Egyedül vagyok, ez a magány.
Sivár köntösbe bújt éjjelen sétálok.
Lábam az aszfalton jár,
és mellettem egy kismacska nyávog.
Rajnai Zsolt Tibor: A három vendég
Egy pillangó szállt
a szívem redőire,
hogy törékeny lábait megvetve
szerelmet fakasszon,
s fittyet hányjon a magány őreire!
Katica röppent
elmém borús tárházaiba.
Leszállt, megpihent, majd ott hált,
hogy visszhang essen a vágy tárnáiba…