Felveszem.
Hordom.
Viselem.
Elviselem.
Rajnai Zsolt Tibor: Ricsajos haldoklás
Mondd, hogyan értenéd, miről beszélek,
ha nem élted át, amit én?
A szavakat talán érted, de az élmény
pernyés-dohos kínját biztosan nem.
Rajnai Zsolt Tibor: Egy kiábrándult pillanatban
Legtöbbször úgy érzem,
teljesen hiábavaló, amit csinálok.
Szembe megyek a vallással és a hagyományokkal,
az ateizmussal, a hittel és a hitetlenséggel,
a kereszténységgel, a mágiával,
a pszichológiával, a tudományos és
vallásos szinkretizmussal,
az ezotériával, és a szellemi kuruzslók
egész hadával…
Rajnai Zsolt Tibor: Körketrec
Bőrbörtön és tudatkaloda,
nem, bizony te nem mész sehova!
Itt maradsz, csak vergődsz a halálig,
míg reményed elhull mind egy szálig.
Rajnai Zsolt Tibor: Összeroskadt
Összeroskadt bennem a lét,
vánszorogva viszem
testem.
S mind inkább úgy hiszem,
hogy nem volt e földön
mit keresnem.
Rajnai Zsolt Tibor: Szélmalmaim hajtva
I.
Merre jársz én lelkem, ha nem vagy velem?
Messziről felismerlek, mikor érkezel,
mert ha megjössz, úgy ragyogsz!
Rajnai Zsolt Tibor: Gyönyörködj nálam, magadban…
hullámzó színekben bolydult elém bordó lelked furcsa zeg-zuga,
s én beléd leltem minden vágyam, s lányzó lényed rebbenő ritmusa
dobbant a szívemben….