Eső folyt alá az ablakon.
Lassan
és csordult…
Mosta az üveget, mint lelkem falát
a könnyeim. És eszembe jutott,
hogy szeretlek, hogy mennyire szeretlek…!
Könnyező-kék szempár
Jégmezők felett didereg a tél,
havas, görnyedő vidéken,
s csak egy madárka dala,
mint gyűrt pántlika az égen,
az sír, az kiált elhalón…
Rajnai Zsolt Tibor: Álmodó utca
Egy kosár gyerekzsivajról álmodott az utca.
Régi idők tiszta lármáiról, karikába hajtott
szökkenésekről, pántlikás nagy kalapokról,
és kiskabátokban bujkáló kamasznevetésről…
Rajnai Zsolt Tibor: Összeroskadt
Összeroskadt bennem a lét,
vánszorogva viszem
testem.
S mind inkább úgy hiszem,
hogy nem volt e földön
mit keresnem.
Rajnai Zsolt Tibor: Hórihorgas
Hajlott hátú hórihorgas ember,
méla-búban, szomorúban,
magában áll…
A fák csendben, dermedt-mozdulatlan
erőben tótágast állnak,
mint érzések…
Rajnai Zsolt Tibor: a-Hős Lombardozzi búcsúja Panama kisasszonytól
Elfáradtam.
Elfáradtam mostohább feledet lelkemben
folyton szépre festeni…
Elfáradtam várni, és kedved ringó
szeszélyét örökkön figyelni…
Rajnai Zsolt Tibor: Szótalan szavak
Elszórt kérdések szerteszéjjel.
A válaszok gyáván lapulnak.
Elejtett derű a macskakövön.
De ironikus.
Rajnai Zsolt Tibor: Szélmalmaim hajtva
I.
Merre jársz én lelkem, ha nem vagy velem?
Messziről felismerlek, mikor érkezel,
mert ha megjössz, úgy ragyogsz!
Rajnai Zsolt Tibor: Szinkroncsúszás
Néha csak úgy elmerengek….
Jó lenne visszamenni az időben,
és némelyeket megölelni még egyszer…
Utolszor bár, de szépen…
Nem akikké lettek,
hanem akik voltak, akiket hajdan
nem becsültem…
Rajnai Zsolt Tibor: Seb
Fáj, mert nem akartam.
Sőt, igyekezetemet összeszedve,
minden értelmemet latba vetve,
türelmemet pattanásig feszítve,
csöndben szóltam.
Mégis tőrként hatolt szavam.