Rajnai Zsolt Tibor: Meddő órán
Rajnai Zsolt Tibor: A dekadencia…
A dekadencia hozzánk, emberekhez tartozik,
csak az nem mindegy, felállunk-e belőle,
és mikor, milyen áron?!
Rajnai Zsolt Tibor: Egeink, mezőink…
Egeink, mezőink, halmaink, völgyeink,
fáink és virágaink,
oly szépek, mintha egy szerető,
jóságos Isten hagyta volna rajtuk
Rajnai Zsolt Tibor: A hitetlen imája
Rajnai Zsolt Tibor: Ne engedj el…
Rajnai Zsolt Tibor: Csend
Ó, mennyit öltöztettem díszbe szívemet,
és mennyit vártalak…!
Szépeket gondoltam felőled,
egész lényed belengte enyémet.
Rajnai Zsolt Tibor: Tehozzád (2)
Rajnai Zsolt Tibor: Aktnő
A modellt fal mellé állították,
mint kivégzésre váró prédát.
De nem golyózápor fogadta,
hanem lencsevégek kattogása…
Rajnai Zsolt Tibor: Fogolyként enyésződni
A lány két keble ég felé pillantott,
akár a szemei…
Halkan sóhajtott az éj,
és a szerelem érintésre vágyott…