Gyönyört szít tíz ujjad,
szemed lángot vet rám,
Rajnai Zsolt Tibor: Csak légy és maradj…
Akár a szép zenék olybá tűnik tomporod,
mikor gömböly’ izmok feszülnek combodon
túl és a derekadon innen…
Ölelni valót adnak a pillanathoz!
Rajnai Zsolt Tibor: Forrás lettem
Beléd-bolydult lelkem
sebzett fogoly lett már!
Mégis jó, mert szebb lett,
nem salak és nem sár!