“Kenyeret és cirkuszt a népnek!”
– szólt a Birodalom, Róma,
mert ha tele a has, nem béget
a csorda-tömeg, – csak szórakoznak!
Belső bíró
Röviden szól a dal, az ember halandó.
És e rövidke dallam, maga az élet.
Mely úgy nehezül rád, mint ólomtakaró,
és ha lelépsz a helyes ösvényről, véged…
Rajnai Zsolt Tibor: És még mindig…
– Dobos Hajnal költőhöz
Még mindig fájni tud,
s ezen nem segít éjféli kiáltás.
Mert a filléres esők örökkévalók…
Rajnai Zsolt Tibor: Téglák a falból
Őszinte igaz szót keresek…
Nem baj, ha nem szép és nem szelíd!
Csak a lélek sikoltsa belé
legtisztább, forró érzéseit!
Rajnai Zsolt Tibor: Itt élek én…
Csend és zsongás roppant erdejében,
hol holt hőseim élőbbek, mint élők,
és árnyaim is bíbor színbe’ fénylők,
itt élek én, – lobban napra vérem!
Rajnai Zsolt Tibor: A nő, ki tudja…
A nő, ki tudja: mit, miért, mikor és hogyan akar…
A férfi pedig, büszkén tűzi szívére, vagy örömmel
Rajnai Zsolt Tibor: Mécsvilág
Éjszaka van, mégis ragyog az ég…
Az éjgömb, mint vén ószeres szórja szét
ezer fénylő kövét, gyöngyét…
Rajnai Zsolt Tibor: Egy kiábrándult pillanatban
Legtöbbször úgy érzem,
teljesen hiábavaló, amit csinálok.
Szembe megyek a vallással és a hagyományokkal,
az ateizmussal, a hittel és a hitetlenséggel,
a kereszténységgel, a mágiával,
a pszichológiával, a tudományos és
vallásos szinkretizmussal,
az ezotériával, és a szellemi kuruzslók
egész hadával…
Rajnai Zsolt Tibor: Fölfelé
Fodrozó reggel kereng.
Elém toppan a sietség…
Ijedtség hullámzik fakó lomhán
a kiáltás lombján,
s rajta csüng az ajkam.
Rajnai Zsolt Tibor: Lét
Egyedül vagyok, ez a magány.
Sivár köntösbe bújt éjjelen sétálok.
Lábam az aszfalton jár,
és mellettem egy kismacska nyávog.