Hajlott hátú hórihorgas ember,
méla-búban, szomorúban,
magában áll…
A fák csendben, dermedt-mozdulatlan
erőben tótágast állnak,
mint érzések…
Rajnai Zsolt Tibor: a-Hős Lombardozzi búcsúja Panama kisasszonytól
Elfáradtam.
Elfáradtam mostohább feledet lelkemben
folyton szépre festeni…
Elfáradtam várni, és kedved ringó
szeszélyét örökkön figyelni…
Rajnai Zsolt Tibor: Szótalan szavak
Elszórt kérdések szerteszéjjel.
A válaszok gyáván lapulnak.
Elejtett derű a macskakövön.
De ironikus.
Rajnai Zsolt Tibor: Szélmalmaim hajtva
I.
Merre jársz én lelkem, ha nem vagy velem?
Messziről felismerlek, mikor érkezel,
mert ha megjössz, úgy ragyogsz!
Rajnai Zsolt Tibor: Tűnődés
Kocsi csend az utcán vasárnap reggel.
Elhalkul a tegnap még fölzajgó világ,
s békésen öleli lelkem a néma
harmóniát.
Rajnai Zsolt Tibor: Viharsziget agóniája
Ődöngő szép szerelmem, ki lelkembe
ki- s bejársz unos-untalan, ki néhol
Isten vagy, máskor síró jajongás
fehér rongyaimban; azután te vagy a
platóni jóság, mint szalmaszál,
amin görcsös ujjaimmal lógok, mondd,
ki vagy te, gyöngyöm és göröngyöm?
Rajnai Zsolt Tibor: Szavakkal játszom
Rajnai Zsolt Tibor: Egyedül
Rajnai Zsolt Tibor: Szinkroncsúszás
Néha csak úgy elmerengek….
Jó lenne visszamenni az időben,
és némelyeket megölelni még egyszer…
Utolszor bár, de szépen…
Nem akikké lettek,
hanem akik voltak, akiket hajdan
nem becsültem…
Rajnai Zsolt Tibor: Seb
Fáj, mert nem akartam.
Sőt, igyekezetemet összeszedve,
minden értelmemet latba vetve,
türelmemet pattanásig feszítve,
csöndben szóltam.
Mégis tőrként hatolt szavam.