Ahogy a bejegyzés címéből is látod, antik aforizmákhoz jutsz el,
Meet Joe Black OST – 06. Whisper of a Thrill
Rajnai Tibor: Téli sportok
Téli sportok már az ókorban voltak, amikről ékírásos emlékek és hieroglifek tanúskodnak. Tehát még az ókorban is volt tél és minden, amit az emberek azon célból végeztek, hogy az időt télen agyonüssék.
Téli sport az, amit nem zárt helyiségben, hanem Isten szabad ege alatt, a víznek szilárd halmazállapotú változatain: a havon és jégen űznek.
1. A téli sportok űzéséhez jó felszerelésre van szükség; és pedig erős csontokra, rugékonyakra, de egyszersmind szilárdakra is, amelyek a legnagyobb mértékben elhajolhatnak anélkül, hogy eltörnének; a törés ugyanis kellemetlenül befolyásolja a téli sportok űzését.
2. erős izmokra és inakra,
3. erős bőrre, amely nem lyukad ki és horzsolódik föl, lehetőleg fókabőr legyen, mely víz- és tűzálló.
A sportolónak jól fel kell öltöznie: tetőtől talpig. Téves felfogás, hogy az embereknek a téli sporthoz alul jobban fel kell öltözniök, mint fölül. Megfordítva. Fönn, a fejen még jó kemény sisakot is tanácsos alkalmazni, mert ahogy a macska, akárhogy is dobják, mindig a talpára esik, úgy az ember minden esetben a fejére.
Az egész testre jó volna páncélt ölteni, de mivel ez fémből van, jól vezeti a hőt. Nagyszerűen vezeti a hideget is, habár ez nem hő. A sportolóval tehát megtörténhetik az a malőr, hogy nemcsak a nyakát töri ki, hanem még meg is fagy, amelynél rosszabb nincs. (Beleszámítva a másodfokú egyenleteket is.)
Nagyapja és unokája
Weöres Sándor: Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Rajnai Zsolt Tibor: Gyönyört szít
Rajnai Zsolt Tibor: Elszakadt
A HÁROM TESTVÉR – BUJTOR, FRENREISZ, LATINOVITS
Indítsd el a videót, majd indítás után kattints a videó jobb alsó sarkában lévő kis fehér négyzetre! Ekkor teljes képernyőn látod! (Ha nem találod, akkor menet közben kattints újra a videóra és megjelenik!)
Remek alakítás, a három testvér “akcióban”
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány
Kitekintett a gimnázium előtti utcára, melyen azon a májusi reggelen ballagott, frissen és derűsen. Az ég fehér izzásig hevítve világított. Tekintetét egy pontra szögezte, kereste a sárkányt, melyet fölengedett az ifjúság, de az elröpült, s magával vitte mindenét. Csak a „Zöldfa” ajtója látszott. A kocsiúton, pörkölt fák, kiloccsantott tökbelek, eltiport uborkahéjak közt nyargalt a nyár, egyre növelve tüzét, megölte azt, amit életre hívott, s fénye már sűrűn, sárgán csurgott alá, mint a genny. Minden megérett, a földeken learattak, betakarították a termést. Kövér dongók zúgtak a tanári szobában, belepve az ablakot, élelmet keresve még a tintatartó keserű káváján is. Egyik dongó az ablakdeszkán petéit tojta.
Novák az életet közönségesnek érezte és utálatosnak.
Haza akart már menni.
Ki is lépett a folyosóra, de alig tett egy-két lépést, visszajött. Hazamenni, végighaladni az utcán, emberek között, lehetetlennek tetszett.
Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Tizedik fejezet; Arról, hogy mily siralmas helyzetben ért Kunigunda, Candide meg a vénasszony Cádizba, s mint szálltak ott hajóra mind a hárman)
– Ugyan ki lophatta el a pénzemet meg a gyémántjaimat? – siránkozott Kunigunda -, és most hogy fogunk megélni? mit csinálunk? hol találok új zsidókat meg inkvizítorokat, akiktől új adományok néznének rám?
– Hajjaj – mondta az öregasszony -, én egy tiszteletre méltó kapucinusra gyanakszom, aki tegnap ugyanabban a fogadóban aludt, mint mi, Badajozban; isten ments, hogy vakmerően elítélnék akárkit; de ő bizony kétszer is benyitott a szobánkba, s jóval előttünk távozott.
– Fájdalom – szólt közbe Candide -, a jó Pangloss sokszor bizonygatta, hogy a mi földünk javaiban minden ember osztozkodik, s mindenkinek egyforma a joga hozzá. De hát ha ez a kapucinus ilyen elveket követett, legalább annyit hagyott volna, hogy befejezhetnénk az utunkat. Semmije se maradt, szép Kunigundám?
– Még csak egy veszekedett garasom se – felelte a hölgy illendően.