Antik aforizma – 01.07.

A filozófia első és legfontosabb része az, amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól; például az, hogy nem szabad hazudni. A filozófia második része a bizonyításokat tartalmazza: miért nem szabad hazudni? A harmadik rész az előzőeknek alapvetésül és megvilágosításul szolgál. Miért bizonyítás ez?   kérdezi. Mi a bizonyítás? Mi a következtetés? Mi az ellentmondás? Mi az igaz és

Read More

Antik aforizma – 01.06.

Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád… Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik… Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne

Read More

József Attila: Keresek valakit

Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre sohase leltem,
zokog a lelkem.

Keresek Valakit, s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
s nem tudom ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
keresek valakit a Végtelenbe,
loholok egyre.

Könnyeim csorognak – majd kiapadnak:
vággyal magukkal messzebb ragadnak –
majd kiapadnak!

Read More

Dobos Hajnal: Namármost, Isten…

Kétes csatákban sose hagytál győzni…
Ettől én élhetetlennek éreztem magam…
Nagy Úr! Hány gazember dörzsölte kezét!
Én meg, gondoltam: Hát ilyen sorsa van
a tisztességnek! Levetettem volna rég,
mint fölös koloncot, nyűgöt a nyakamból,
de Te rámraktad mindig. Újra meg újra!
Majd tudattad velem, hogy mégis haragszol.
Namármost, Isten, szólni kéne végre,
Hogy ez a cirkusz végülis mi végre
történik velem? És értem van, vagy Érted?
Nem szabad sejtenem ezt a Nagy Egészet,
Melyben eszközöd vagyok, vagy célod – ki tudja…?
Lásd, gyarló elmémből meglátni se futja
terveid. Becsülj meg kicsit, kérlek…
Mondd, hogy értelme van minden szenvedésnek,
meg célja is… Ha más nem: Konok lényem
oldódjon végre fel Tebenned egészen!
Úgy vagyok itt, mint világgáment gyermek.
Kicsi motyómból kihullott Kegyelmed…
Nincs hona szívemnek, hol nyugtát találja,

Read More

Ady Ember: A halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket,
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Read More