Nagyapa ─ karján unokájával, 1954.
Rajnai Zsolt Tibor: Egy kiábrándult pillanatban
Legtöbbször úgy érzem,
teljesen hiábavaló, amit csinálok.
Szembe megyek a vallással és a hagyományokkal,
az ateizmussal, a hittel és a hitetlenséggel,
a kereszténységgel, a mágiával,
a pszichológiával, a tudományos és
vallásos szinkretizmussal,
az ezotériával, és a szellemi kuruzslók
egész hadával…
Rajnai Zsolt Tibor: Körketrec
Bőrbörtön és tudatkaloda,
nem, bizony te nem mész sehova!
Itt maradsz, csak vergődsz a halálig,
míg reményed elhull mind egy szálig.
Rajnai Zsolt Tibor: Hórihorgas
Hajlott hátú hórihorgas ember,
méla-búban, szomorúban,
magában áll…
A fák csendben, dermedt-mozdulatlan
erőben tótágast állnak,
mint érzések…
Rajnai Zsolt Tibor: Nincs visszaút
A halál átfésüli torz játékkal
mind a lélektereket,
s beszűkíti a boldogságból
tágult rügyes élettereket.
