Jégmezők felett didereg a tél,
havas, görnyedő vidéken,
s csak egy madárka dala,
mint gyűrt pántlika az égen,
az sír, az kiált elhalón…
Rajnai Zsolt Tibor: Őrállók lámpása
Rajnai Zsolt Tibor: Tűnődés
Kocsi csend az utcán vasárnap reggel.
Elhalkul a tegnap még fölzajgó világ,
s békésen öleli lelkem a néma
harmóniát.
Rajnai Zsolt Tibor: Egyedül
Rajnai Zsolt Tibor: Csend
Ó, mennyit öltöztettem díszbe szívemet,
és mennyit vártalak…!
Szépeket gondoltam felőled,
egész lényed belengte enyémet.