Jó dolgomban nem is tudom,
kérdésim, hogy jönnek belém,
de megsebeznek, mint szurony,
és csak csüngök lelkem belén.
Rajnai Zsolt Tibor: És még mindig…
– Dobos Hajnal költőhöz
Még mindig fájni tud,
s ezen nem segít éjféli kiáltás.
Mert a filléres esők örökkévalók…
Rajnai Zsolt Tibor: Egy kiábrándult pillanatban
Legtöbbször úgy érzem,
teljesen hiábavaló, amit csinálok.
Szembe megyek a vallással és a hagyományokkal,
az ateizmussal, a hittel és a hitetlenséggel,
a kereszténységgel, a mágiával,
a pszichológiával, a tudományos és
vallásos szinkretizmussal,
az ezotériával, és a szellemi kuruzslók
egész hadával…
Rajnai Zsolt Tibor: Szavakkal játszom
Rajnai Zsolt Tibor: Botorkálva
Rajnai Zsolt Tibor: A hitetlen imája
Rajnai Zsolt Tibor: Tehozzád (2)
Rajnai Zsolt Tibor: Ijedtség roska bokra
Az ijedtség roska bokra
felbukkan ma hiányodba’,
s csak visz, cibál, mint hínár,
gyúlékony kis semmi sodra…
Rajnai Zsolt Tibor: Tehozzád
Dobos Hajnal: Namármost, Isten…
Kétes csatákban sose hagytál győzni…
Ettől én élhetetlennek éreztem magam…
Nagy Úr! Hány gazember dörzsölte kezét!
Én meg, gondoltam: Hát ilyen sorsa van
a tisztességnek! Levetettem volna rég,
mint fölös koloncot, nyűgöt a nyakamból,
de Te rámraktad mindig. Újra meg újra!
Majd tudattad velem, hogy mégis haragszol.
Namármost, Isten, szólni kéne végre,
Hogy ez a cirkusz végülis mi végre
történik velem? És értem van, vagy Érted?
Nem szabad sejtenem ezt a Nagy Egészet,
Melyben eszközöd vagyok, vagy célod – ki tudja…?
Lásd, gyarló elmémből meglátni se futja
terveid. Becsülj meg kicsit, kérlek…
Mondd, hogy értelme van minden szenvedésnek,
meg célja is… Ha más nem: Konok lényem
oldódjon végre fel Tebenned egészen!
Úgy vagyok itt, mint világgáment gyermek.
Kicsi motyómból kihullott Kegyelmed…
Nincs hona szívemnek, hol nyugtát találja,