Archive 2020. szeptember 5. szombat

A halál átfésüli torz játékkal
mind a lélektereket,
s beszűkíti a boldogságból
tágult rügyes élettereket.

Elzuhognak mellettem

nappalok és éjjelek.

S tántorognak rajtam

szkeptikusan, vélt jelek.

By rajnai inÉletérzések Tag humor

Miért írjak verset,
ha nem jön most a Múzsa,
hogy homlokomra csókolva
tündököljön rúzsa?

A dekadencia hozzánk, emberekhez tartozik,
csak az nem mindegy, felállunk-e belőle,
és mikor, milyen áron?!

Egeink, mezőink, halmaink, völgyeink,
fáink és virágaink,
oly szépek, mintha egy szerető,
jóságos Isten hagyta volna rajtuk

Árva, pipacsos lényemet
elébed helyezem ma reggel,
drága, nem-létező Istenem…

Életem forrása,
mikor arcod szomorúsága
megkopva utat enged
a szerelemnek…

Ó, mennyit öltöztettem díszbe szívemet,
és mennyit vártalak…!
Szépeket gondoltam felőled,
egész lényed belengte enyémet.

Te vagy a lényeg önmagammal szemben.
Te vagy az egyensúly, veled teremtve
bennem.

A modellt fal mellé állították,
mint kivégzésre váró prédát.
De nem golyózápor fogadta,
hanem lencsevégek kattogása…