Rajnai Zsolt Tibor: Ha a virág, ha a fűszál
Ha virág lennék,
lágy földben, kertedben
pihennék…
És ha fűszál,
üdén, sarjadón egy réten
zöldellnék…
Körültem lengene
a langyos, májusi szél,
– ha fűszál lennék…
Ha én lennék a virág,
csendben, minden nap a kertben
várnék rád…
Várnám, csak egyre várnám,
hogy kijöjj hozzám,
és ha jönnél,
ragyognék, illatoznék,
– ha a virág lennék…
Ha lennék, mint fűszál a réten,
lágy-hullámzón hajladoznék
– a szélben.
S amint meglátnálak,
hogy nevetve szaladsz felém,
földig hajolnék előtted,
– mert a fűszál lennék…
De ha virág lennék,
kezeidbe halni mennék…
Boldogságom lenne a szakajtás,
hogy eltéped szár-testem.
Boldogság, hogy hozzám érsz,
végre megérintesz engem.
Egy puha szirom lágyan, tenyeredbe hullna,
és virág-életem, halállal elmúlna…
2000.
Leave a Reply