gondolkodom.hu

 Szépség:

“A holt igazság nékem ismeretlen, inkább figyeld az egyszerű csodákat,
a csillagot ne lesd a porszemekben, ki más szívébe néz, az messze láthat.” (Mickiewicz)

Még egyszer meghajolni késztet
A lelkem régi, színes álma,
Még egyszer, ím, tárva elétek,
Ami az enyém, ami drága:
Piacra vont az ifju évek
Álmodni vágyó ifjusága…

Mikor először szőttem álmot,
Beteg, de szűzi volt a lelkem,
Nem volt, mit el ne hittem volna,
Nem volt, mit meg nem érdemeltem,
Volt istenem, volt szépről álmom
S volt kurta szoknyás lány szerelmem…

Volt… volt. Ez a másodvirágzás,
Ez már csak az álmoknak álma
A cél nem cél, a babér nem zöld,
Nem pálma már többé a pálma.
Rövid szoknyás lány mit sem adhat,
Nekem sincs már semmim, csak lázam,
Ilyen olcsó lelket nem kapnak:
Csak egy forint, kérem alássan!… (tovább…)

Vágynék én szívem
jó kedvre emelni.
Álmaimban hűen
derűvel betelni
- itt benn,

s egy csöpp méz
keserű létembe
hullóan kén’
az életembe
- de nincsen! (tovább…)

 Igaz…

“Mennyi ideig tartson a nevelés? Pontosan addig, amíg az élet.” (Michelet)

Belepillantani mélyen a szembogárba…
és csak némán elmerengni,
puhán érinteni másik lelkét ebbe’ a kába,
sodró-nagy világba,
és látni s érezni mint felkél benn az Ember,
azt ott-kuporgó, áradni vágy’ örök tenger,
erre vágyom én…

(RLZs)

Egy öreg néni lakott falun és miután gyermekei részint meghaltak, részint elszakadtak tőle, úgy hetvenéves korában gondolhatott egy kissé a barátságra is. Élt Pesten egy leánypajtása, most hetvennégyéves, a forradalomkor látták egymást utoljára. A falusi néni nem igen szeretett mozogni, nem is igen tudott, mindig aprós gyermekei voltak, vagy apróságot várt. A pesti pedig csak készült, de már – úgy gondolta – megvárja a vasutat, míg kiépül. Harminc esztendeig várt erre és még azután is, hogy elkészült, néhány esztendeig, míg a vonalat kipróbálták.

Most a falusi levelet küldött a pesti néninek, hogy jönne már, mégegyszer látni szeretné, aztán a friss levegő miatt, a tej is jobb, a tojás is, ámbár a fene tyúkok sem tojnak úgy, mint régen. Az új tyúkok: mind csak a kakassal járnak, de nem teljesítik kötelességüket. (tovább…)

Elheverve, szelíden, mint táj az esten,
békességgel csak és nem repesve,
érezni tudom a csendnek illatát,
mint létem igaz vezércsillagát…
Így ringok által itt e percen,
mert illó-könnyű lég vagyok,
puha-málló súly lett terhem,
és ajkam boldog, pedig dadog,
hisz’ ébredeznek
titokban bennem
a belső dallamok…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

2013.01.04.