Rajnai Tibor: Mérleg / A színésznő kislánya

8 február 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

rajnaitibor-finis-GO2Mérleg

Egyik főtéri automata mérleg előtt ismerős fiatal házaspár áll. A feltűnően molett nő két lejt dob a gépezet kampójába és reá áll. Hogy hány kiló, azt nem láthattam, mert a kilogrammnak számát feltüntető cédula diszkréten a hölgy kezébe csúszik. Csak azt hallom, amint a férjének két hét alatt három kiló hízásról beszél csodálkozva, miközben harsány hangon szidja a mérleggyárost, mert nem akarja elhinni, hogy…

– Ez mégiscsak rémes – szól dühösen, – én fogyni akarok és közben három kilót hízok; hát ez hihetetlen…

Most a férj szólal meg, aki eddig csak hallgatott. Ha fogyni akarsz drágám, akkor ne szidd a mérlegtulajdonost és ne kötődj a mérleggel, hanem ne egyél annyit. A reggelivel ne egyél mézes-vajas zsemlyét, utána ne tízóraizz kétszer és ebéd előtt ne menj cukrászdába gesztenyepürét enni, valamint délután és este se edd tele magad…

A szinte párkiabálássá fajult csendes beszélgetés itt félbeszakadt, mert a férj észrevett.

Egymás kölcsönös üdvözlése után hozzájuk csatlakoztam és első kérdésemmel őnagyságához fordulok: (more…)

Wass Albert: Reád gondoltam

7 február 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

wassReád gondoltam itt, az esti csendben,
Fehérbe-omló almafák alatt,
(Valahol messze, égszínkék szemedben
Pajkos sugárban ég az alkonyat).
Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja
A dombok alján csendülő patak,
Neked adnám mosolyomat, ha volna,
Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak.
De ritmusod, bár messziről is, érzem,
S a gondolat míg messze száll veled,
A ritmus bennem versvirággá serken,
Hogy megtalálja tiszta lelkedet.

Guy de Maupassant: Idill

6 február 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

maupassantA vonat éppen elhagyta Genovát – Marseille felé igyekezőben, mindenütt sziklás part hosszú hajlatai mentén, mint egy vaskígyó kúszott a tenger és a hegyek közt, felkapaszkodva a sárga parti lejtőkre, melyeket az apró hullámok ezüst hálóval szegélyeztek, majd hirtelen eltűnt az alagutak fekete torkában, mint az odújába surranó állat.
A vonat utolsó kocsijában egy nagy darab nő meg egy fiatalember ült, szemben egymással, szótlanul, olykor egy-egy pillantást vetve egymásra. A nő lehetett úgy huszonöt éves, és az ajtónál ülve a vidéket nézegette. Erős, piemonti parasztasszony volt, fekete szemű, dagadozó keblű, húsos ábrázatú. A bugyrait beraktározta a fapad alá, a térdén kosarat tartott.
A férfi húsz év körül volt, sovány, barnára égett képű, mint azok az emberek, akik a nap tüzében túrják a földet. Mellette, egy kendőbe bugyolálva, ott volt az egész vagyona: egy pár cipő, egy ing, egy alsónadrág, egy zubbony. Neki is volt holmija a pad alatt is: az ásója meg a kapája, egy kötéllel összekötve. Munkát keresett valahol Franciaországban. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Letesz egy morzsát magából…

31 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

morzsaAz ember bizonyos helyeken ott hagyja a szívét. Apránként, darabokban. Ahol járt és boldog volt, ahol érzelmileg gazdag volt, oda letesz egy morzsát magából…

Néha úgy véljük, hogy a hely, ahol képesek voltunk azt érezni, hogy az élmény feltölt, felemel és boldoggá tesz, csak a miénk… Mert örök nyomot hagyott bennünk.

Ilyen volt nekem Alsóörs, ahol Évivel jártunk, mikor apám meghalt. Vagy Balatonfüred, ahol kisfiammal, Rolikával, és édesanyjával nyaraltunk. Emlékezem, ahogy Évi jön lefelé a csigalépcsőn, én pedig filmezem őt: fiatal volt, mosolygós és álom szép. Mintha egy örök nyár elevenedne újra; él
és érez minden pillanat…

De legalább ilyen szép volt, mikor Alizzal a füredi kempingben nyaraltunk. Annyira otthon éreztük magunkat, mintha ott születtünk volna! Ahogy rám nézett és beszélt hozzám Zila, vagy mikor csónakáztunk és nevettünk, újra meg újra belészerettem… Úgy éreztem, hogy megérkeztem vele valahová, ami felé mindig is tartottam, amire mindig is vágyakoztam…

Ilyen élmények idején érezzük azt, hogy az a hely ahol ezeket átéljük, csak a miénk! És mikor eltelik majd sok idő, és talán már elvész az is, akik voltunk, továbbra is a miénknek érezzük azt, mert a lelkünkben él tova… A szívünk pedig öltöztetgeti, díszítgeti, holott az élmény korábban is szép volt, sőt gyönyörű, de a lelkünk mégis csinál belőle egy csodát! Olyat, mely néki csodálatos. Hiszen könnyebb így élni, érezni és túlélni a hétköznapok igáját. (more…)

Rajnai Tibor: Téli sportok

31 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

rajnaitibor-finis-GO2Téli sportok már az ókorban voltak, amikről ékírásos emlékek és hieroglifek tanúskodnak. Tehát még az ókorban is volt tél és minden, amit az emberek azon célból végeztek, hogy az időt télen agyonüssék.
Téli sport az, amit nem zárt helyiségben, hanem Isten szabad ege alatt, a víznek szilárd halmazállapotú változatain: a havon és jégen űznek.

1.    A téli sportok űzéséhez jó felszerelésre van szükség; és pedig erős csontokra, rugékonyakra, de egyszersmind szilárdakra is, amelyek a legnagyobb mértékben elhajolhatnak anélkül, hogy eltörnének; a törés ugyanis kellemetlenül befolyásolja a téli sportok űzését.
2.    erős izmokra és inakra,
3.    erős bőrre, amely nem lyukad ki és horzsolódik föl, lehetőleg fókabőr legyen, mely víz- és tűzálló.

A sportolónak jól fel kell öltöznie: tetőtől talpig. Téves felfogás, hogy az embereknek a téli sporthoz alul jobban fel kell öltözniök, mint fölül. Megfordítva. Fönn, a fejen még jó kemény sisakot is tanácsos alkalmazni, mert ahogy a macska, akárhogy is dobják, mindig a talpára esik, úgy az ember minden esetben a fejére.
Az egész testre jó volna páncélt ölteni, de mivel ez fémből van, jól vezeti a hőt. Nagyszerűen vezeti a hideget is, habár ez nem hő. A sportolóval tehát megtörténhetik az a malőr, hogy nemcsak a nyakát töri ki, hanem még meg is fagy, amelynél rosszabb nincs. (Beleszámítva a másodfokú egyenleteket is.) (more…)

Johann Christian Friedrich Hölderlin: Az élet édességeit

31 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

Johann Christian Friedrich HölderlinAz élet édességeit kiittam én már,
az ifjúság öröme messze, messze rég már!
Április, május, július be távol!
Semmi vagyok már, válnék a világtól.

Fehér Klára: A világ legnyugodtabb férje

30 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

FEHERKLElromlott a hűtőszekrényünk. Mikor romolhat el egy hűtőszekrény? Kánikulában.
A jégkocka elolvadt benne, a főzelék megerjedt, a felvágott megzöldült. A hűtőszekrény oldala felforrósodott. Pedig a motor tovább járt, kellemes, duruzsoló hangot hallatott.
– Csak a szervizbe ne küldd – mondta barátnőm. – A szállítás oda-vissza százasokba kerül, a jó alkatrészt rosszra cserélik benne, hónapokig tart, amíg viszontlátod, ha viszontlátod. Ámde van nekem egy villanyszerelő ismerősöm, majd megnézi.
Jött az ismerős, meg is nézte. Azt mondta, rendben van, át fogja tekercselni a motort.
– És akkor hűteni fog? – kérdeztem aggódva.
– Azt nem tudom – felelte feltűnően tisztességesen -, de én csak a motortekercseléshez értek. De ha önnek ez nem felel meg, tessék kihívni egy maszek hűtőgépszerelőt.
Újsághirdetés alapján felhívtam egy derék magánszektorbelit. Megígérte, hogy másnap eljön. Öt napig otthon rostokoltam, a hatodik napon úgy éreztem, hogy nem tölthetek több időt egy hűtőszekrénnyel, mint amennyi idő alatt a világot meg lehetett teremteni, és ezért felhívtam egy másik maszekot. Ez már egy modern ember volt, és úgy intézte a dolgot, ahogy hajó­orvosok rádióutasítással veszik ki a matrózok vakbelét a viharos tengeren.
– Kapcsolja be a hűtőszekrényt – mondta a telefonba. – Zúg? – Zúg. – Hűt? – Melegszik. – Hol? ‑ Az oldalán. – Akkor le kell fűrészelni a motort, és fel kell tölteni az ammóniákot. Kilencszáz forint, holnap jövök. (more…)

Acoustic Curves:By Animusic

26 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

Federico García Lorca: Találkozás

24 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

Federico García LorcaSe neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akár csak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.

Rajnai Tibor: Jaj, szaladjunk!

23 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

rajnaitibor-finis-GO2A Főtéri vendéglő kirakat asztalánál jól táplált, rendes külsejű úr ebédel. Először húslevest eszik velőskonccal, pirított kenyérrel. Utána főtt marhahúst mártással, azután pulykasültet. A szárnyasnál oldalog az ablak elé a két toprongyos utcagyerek. Odanyomják az orrukat az üveghez és mohó vággyal szemlélik a lakomát. Az úr figyelmes lesz a két gyerekre, nagyot nyel a sültből és odainti a pincért.

– Hívja be ezt a két fiút az utcáról és adjanak nekik az én számlámra két menüt a söntésben.

A pincér meghatottan siet teljesíteni a parancsot. A gyerekek gyorsan eltüntetik a menüt és elsietnek. Az úr némi gyümölcsöt rendel és feketekávét. Ezután kerül sor a fizetésre, amikor is kiderül, hogy az úrnak egy megveszekedett vasa sincs. Tűri a szidalmakat és azt az enyhének sem nevezhető nyomást, amellyel kikényszerítik az utcára. Elindul sietve és szomorúan. A sarkon elébe ugrik a két gyerek. (more…)

Mentális morzsák – 2016.01.23.

23 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

A szegénység legtöbbször csak a gazdagoknak romantikus. (Rajnai Tibor)

Kolozsvár, 1930.09.24.

Tamási Áron: Aranyegér

23 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

tamasi aron 1897-1966Mint a könnyű pehely, ez a történet is messzi múltban úgy lengedez. Föléje szivárvány hajlik, melyben a lila és a zöld szín már megette a többit. A zöld az emlékezés patakjából iszik, lehet; a violaszín azonban a valóságról beszél, amelyben éltünk azon időben.
Mert gyászosan éltünk, annyi bizonyos.
Hogyne, hiszen nemcsak az állapotunk volt mostoha, hanem a természet rúdja is ránk járt, abban az esztendőben különösen. Már a tél is oly hosszan és annyit idétlenkedett, hogy alig győztük szent Györgyöt várni. Azt reméltük ugyanis, hogy az bátor szent György a neveletlen szeleket majd rendre tanítja, s a nap sugarait végre az első padokba ülteti. De csalódtunk benne is, mert amikor megérkezett, mostoha sorsunkon úgy eltátotta a száját, hogy még májusban is tátva volt. Ilyenformán, s éppen a virágok nyílása idején, a maradék reményünk is csüggedni kezdett. Ha valaki, végső biztatásul, Pétert és Pált említette, már arra is úgy tekintettünk, mint aki szépet álmodik. A szemünk bársonya alatt csak a lila szín borongott, s abban a borongásban rongyosan húzta Péter és Pál a lovát, ámbár más esztendőkben vágtatva jöttek egymás mellett, s csillag helyett pipacsot rúgattak a lovaikkal.
Amikor a hajnal fájához mégis odakötötték azt a két gebét, azoknak mindjárt abrakot kértek s maguknak ennivalót. Mondtuk, hogy abrakot nem adhatunk, mivel az abrak mi vagyunk magunk; őket azonban tehetségük szerint megvendégeltük. Nem nehezedtek el azonban a vendégség után, s így nem is dőltek álomra, hanem tőlünk kérdezősködni kezdtek. Amit lehetett, azt kurta szavakkal megmondtuk neki, de közben bizony oly nagyokat hallgattunk, mint a szegény gyümölcsfa, amelyiken csak egy-egy gyümölcs van, imitt-amott. (more…)

Animusic – Gyro Drums [HD]

19 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

Rajnai Lencsés Zsolt: Azt hittem, ő lesz a feleségem

18 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (2)

angyal– Meghalt a szerelmem rákban – mondta Józsika a telefonban. – És még csak negyven éves volt!
József velem korú férfi. Baráti körünkben ragadt rá a “Józsika” név huszonnyolc éve. Mert kedves, jóképű fiú volt, kissé lányos arcvonásokkal, olyan srác, akit szeretnek a nők. Ma pedig sármos úriember, fiatalos, tizenöt évet letagadhat.
Pár nappal Karácsony előtt hívott fel a rossz hírrel, és nagyon megrázóan beszélt…
– Elment az én drágám, aki egy angyal volt… Pedig én azt hittem, ő lesz a feleségem.
Hallgattam fájdalmas szavait, és Józsika folytatta.
– Megpróbáltunk mindent. A kemoterápiát, a sugárkezelést, a vitaminokat. Mindent.
Azután elbeszélte, hogy Évának méhtestrákja volt, ami általában hormonális eredetű betegség, és az enyhén, vagy az erősen túlsúlyos nők körében szedi áldozatait negyven év felett. Éva nem volt duci, mert lefogyott, de valaha az volt… És sajnos elhanyagolta a rákszűréseket is. Időnként vérezgetett, sűrűn fel volt fázva, és még Józsika előtt, nem vette túl komolyan a tüneteket. És ma már nem él! (more…)

Vi mangler Flere af Den Schlacken præster!

18 január 2016
1 Szavazat2 Szavazat3 Szavazat4 Szavazat5 Szavazat
Loading ... Loading ...
Comments (0)

Következő oldal »