Friedrich Nietzsche: A szabad szellem viszonylagos fogalom Szabad szellemű embernek azt a személyt nevezzük, aki másként gondolkodik, amint az elvárnánk tőle származása, környezete, társadalmi helyzete, hivatala, és az uralkodó kortársi nézetek alapján. Ő a kivétel, míg a kötött szellemek jelentik a szabályt; ez utóbbiak a szabad szellem szemére vetik, hogy szabad elvei vagy feltűnési viszketegségből származnak, vagy olyan szabados tettekre vezethetők vissza, amelyek a kötött korállal összeegyeztethetetlenek. Sőt, erre, vagy arra a szabad elvre azt is mondják, hogy nyakatekert észjárás és túlfűtöttség a forrása. De így csak a gonoszság beszél, amely maga sem hisz abban, amit mond, ám éppen így akar ártani: mert a szabad szellemű embernek általában arcára van írva az éleselméjűség és a jóság, mégpedig olyan jól olvashatóan, hogy még a kötött szellemek is megérthetik. Ám a két vélekedés a szabadszelleműségről őszinte; sokan valóban az első, vagy a második módon lesznek szabad szelleműek. Ám azok az elvek, amikhez az említett úton jutottak igazabbak és megbízhatóbbak lehetnek a kötött szellemű emberek elveinél. Az igaz ismeret esetében az a lényeg, hogy a birtokukban van nem pedig az, hogy milyen indítékok hatására kerestük, milyen úton találtuk meg őket. Ha a szabad szellemeknek igazuk van, akkor a kötött szellemeknek nincs igazuk és közömbös, hogy az előbbiek amorális úton jutottak az igazsághoz, míg az utóbbiak morálisak ugyan, de mindeddig semmiféle igazsághoz nem jutottak. Lássuk az egészet! >>

Ernest Hemingway aforizmája a szerelemről... A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán - mondja Ernest Hemingway Szerinted igaza van? Itt szavazhatsz arról, hogy véleményed szerint igaz, vagy hamis az állítás... (A szavazáshoz nem kell regisztráció)

Rajnai Lencsés Zsolt: Egy léha perc Ledűlt egy perc a csorgó időről. És ahogy ledűlt, tova se lendült. Örök idő nélküle ment tovább. És a perc léhán feküdt csak némán. De az a perc az én életem volt. Rövid-egyetlen, egy-leheletben! És nekem fontos lett e perc nagyon. Ő lett a "minden". Egyebem sincsen. Lássuk az egészet! >> Az összes rajnai verset itt találod.

Csicsada: Stroke szíved már csak a drótok támogatják életedet csak injekciók tartják lábad is csak kerettel használhatod 36 éveddel - mi lett veled fiam?! gyengül a szemed és szédül a fejed billeg járásod kimeredő szemed inog a talaj minden bizonytalan fuldokolsz - mi lett veled fiam?! Lássuk az egészet! >>

Rajnai Lencsés Zsolt: Tehozzád Még mindig benned görgetem időim. A törékeny árnyakat, a foszló múltat, és hamvadt emlékeimet hozzád igazítom. Reggelente ifjú-félszeg szóként várlak, s mikor nagyra nő bennem a "Te", tétován csordul szívem hívó kényszered szavára. Mint sóhajtó táj új hajnalok nyomán föllélegzem ekkor, akár gyönge ág, mit gazdátlan lét gyökérhez kulcsol. Lássuk az egészet! >> Az összes rajnai verset itt találod.

Pilinszky János: Egy arckép alá Kihűl a nap az alkonyi grafitban. Tágasságával, mélységeivel a néma tenger arcomba világít. Öreg vagyok Nem hiszek semmiben. Öreg vagyok, lerombolt arcomon csupán a víz ijesztő pusztasága. A szürkület gránitpora. Csupán a pórusok brutális csipkefátyla! Hullámverés. Aztán a puha éj boldogtalan zajai. Vak rovar, magam vagyok a rámsötétedő, a világárva papundekliban Lássuk az egészet! >>

A vers, a társoldalon, a rajnainet.hu -n található. Ha meg akarod tekinteni kattints ide! Az összes rajnai verset pedig itt találod.

Pilinszky János: A madár és a leány (mese) Jártatok már a világ partján? Miként a tengernek van partja, úgy van a világnak határa: tenger égbolt zúdul a partra. Innét indulnak a szelek, innét a kelő reggelek, és ide tér meg éjszakára a fűzfa árnya, nyírfa árnya. Olyan az ég itt, mint a tenger. Hol tiszta kék és mozdulatlan, mint óriás kerek tükörben fénylik benne a kora hajnal; hol meg szelektől viharos, villámló felhőkkel habos haragja a földekre árad, porba döntve a földi tájat. Lássuk az egészet! >>

Anatole France aforizmája a boldogságról... Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, és amikor szeretnek, akkor gyötörnek, vagy untatnak - mondja Anatole France Szerinted igaza van? Itt szavazhatsz arról, hogy véleményed szerint igaz, vagy hamis az állítás... (A szavazáshoz nem kell regisztráció)

Babits Mihály: Az álom kivetett Engem ma a hallgatag álom kivetett hangos partjaira. Sárban görgetett, sziklához ütött, míg szennyesen és fájva kiáltottam kedvesemnek: Ments meg kedvesem! Ma reggel, mikor elsőt csilingeltek a villamosok, oly csöndes volt még, lehetett hallani a szomszéd apácák klastromából hogy kondul imára a kis harang. Kedvesem kinyujtotta karját - ő maga is az álom hajótöröttje volt, s a Valóság szennyes és sziklás partjain találkoztunk, mint szegény Robinsonok, kiknek most majd el kell indulni valami barátságtalan idegen föld belseje felé, ahol a Törzsek laknak s idegen, féltékeny Lássuk az egészet! >>

J. Renard aforizmája a férfi és nő közötti barátságról... A barátság férfi és nő között azoknak a házassága akik nem hálhatnak egymással. - mondja J. Renard. Szerinted igaza van? Itt szavazhatsz arról, hogy véleményed szerint igaz, vagy hamis az állítás... (A szavazáshoz nem kell regisztráció)

Watzker Szilvi: Néma fohász Ölelj magadhoz jótékony sötétség, jeges szád fagyos csókja, mint vad sarki szél járja át testem, vájd belém vad karmod, hogy vérem kárminkristálya, vöröslő gleccserré dermedve álljon a lét valószerűtlen keskeny ösvényén, lehulló bíborcseppjei, mint guruló gyöngyök fussanak tova.... Tovább >>

Könyves Tóth Enikő: Halld, szól a lélek Nagyszombat van. Virrasztok... pislákoló gyertyám ónsugarában bénultan keresem a szentek hangját, hisz Te nem látod, riadt szívem koldusrongyba öltözötten nincs hangom, fülem nem hall, szemem nem lát, kiűzetett lettem a Kegyelemből, Tovább >>

Dobos Hajnal: Te Te létező, te jó, te drága, Te gondolatom aranyága, hol lehetsz? Most hol lehetsz? Sorsom hívatlan várománya, Szálfák lenyesett virága, szép kereszt. Te szép kereszt! Ki osztott téged vállaimra? Belőled-sarjadt Krisztus-inda nem ereszt. Jaj, nem ereszt! Lássuk az egészet! >>

Márai Sándor: 1910 körül Ortega... 1910 körül Ortega mellékesen és kétkedően beszél arról, hogy az emberi fantáziának vannak nevetséges tervei: például egyesek arról is álmodoznak, hogy az ember egy napon eljut a Holdra. A meditáló író mindig ritka: nem akar sikert, még visszhangot sem, csak atmoszférát, ahol meditálhat. Ortega ilyen író volt. Az otium zsenije ma belefulladna a negotium vízesésébe. Az a fajta író volt, aki gyanítja, hogy az író, a művész ritkán tudja előre, mit akar mondani. Leírja, amint a madridi utcán látott egy vándorfestőt, aki felállította az állványt, elhelyezte a keretre feszített vásznat és krétával nagy sebesen felvázolta egy emberi arc körvonalait. A kérdésre, mit ábrázol majd a kép, a festő ezt felelte: Még nem tudom. Ha szakálla lesz, akkor az lesz Szent Ambrus megdicsőülése. Lássuk az egészet! >>

Hippolyte Taine aforizmája szerelemről, életről... Három hétig vizsgálgatjuk egymást, három hónapig szeretjük egymást, három évig civakodunk egymással, harminc évig eltűrjük egymást, a gyerekek pedig kezdik elölről az egészet - mondja Hippolyte Taine. Szerinted igaza van? Itt szavazhatsz arról, hogy véleményed szerint igaz, vagy hamis az állítás... (A szavazáshoz nem kell regisztráció)

Kosztolányi Dezső: Isten-Weekend Ti, akiket a gyár mulattat a munka és a sex-appeal, nem is álmodjátok, szegények, hogy én Isten-week-endre térek s lelkem suhan, akár a nyíl. Jóság-koszton így éldegélek, testvérem minden átkozott. Fejemben víg Jézus-kalappal szemben megyek-megyek a Nappal, és fütty imákkal áldozok. Lássuk az egészet! >>

Friedrich Nietzsche: A filozófia ősi hibája. Minden filozófus közös hibája, hogy a kortársi emberből indul ki, és az ő elemzéséből akar célhoz érni. Az "Emberben" e filozófusok akaratlanul is aeterna veritas-t (örök igazság; latin), valami állandót látnak, a dolgok biztos mértékét. A filozófusok emberről szóló kijelentései azonban általában csak roppant korlátozott, szűkre szabott időszak emberére érvényesek. A történeti érzék hiánya valamennyi filozófus közös hibája; sőt némelyek meglepő módon éppen a legújabb embert tekintik megszilárdult formának, aki bizonyos vallások, meghatározott politikai események hatása nyomán született meg. Ezek a filozófusok egyszerűen nem akarják megérteni, hogy az ember az időben alakult ki, és a megismerés képessége is időben jött létre; sőt olyanok is akadnak közöttük, akik az egész világot e megismerő képességből származtatták. Amikor pedig az emberi fejlődés minden lényeges mozzanata ősidőkben zajlott le, hosszú idővel az általunk ismert 4000 év előtt; ezen utóbbi időben viszont az ember nem változott valami sokat. Ám a filozófus "ösztönöket" lát a kortársi emberben Lássuk az egészet! >>

Fázold Helga: Barbara meghalt A kislány ott feküdt az ágy szélén, hanyatt. Két kis keze világgá tárva, apró hasáról a sokat mosott ruhácska mellkasáig feltűrve. Kis kezei már elkékültek, úgy markolászták a semmit. Már nem mozdult. Meghalt. Az ok: gondatlanság. Barbara 4 hónapos volt. A Miskolc belvárosi egyenpanellakótelep egyenházának egyenlakásában történt. Tegnap, valamivel dél után. Az orvos, a rendőrök, sőt a szomszéd és az édesanya is már csak azt tudták konstatálni: a kis Barbara meghalt. A miértekre a helyszínen kerestük a választ. Az öreg, bútorokkal épphogy berendezett lakásban elkoszolódott ruhában, zaklatottan bolyong a fiatalasszony. Néha csak hallgat, néz és figyel. Aztán hirtelen kifakad és felzokog. Nem titkolja, amit látni is rajta: ivott. Ha nem is sokat, de ártót. S ezért hagyta magára a kicsit. A története, családja nehéz sorsa, s a tegnapi nap drámája először csak összefüggéstelenül ömlik belőle. Egy férjről, s öt gyerekről, akik közül a legkisebb volt Barbara. Négy hónappal Lássuk az egészet! >>

Jennifer Aniston aforizmája a boldogságról... Ha felépítenék a boldogság házát, a legnagyobb helyiség a váróterem lenne - mondja Jennifer Aniston. Szerinted igaza van? Itt szavazhatsz arról, hogy véleményed szerint igaz, vagy hamis az állítás... (A szavazáshoz nem kell regisztráció)

Dr. Sarkadi nagy Pál: A szeretet himnusza (3. rész) A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem háborodik fel, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (1Kor. 13. 4-7) Ebben a néhány versben feltűnik számunkra, hogy mennyi akadály tornyosul a szeretet elé. A három versben tizenöt ige van. És négyszer fordul elő a "mindent" szócska. Alig születik meg a szeretet, máris harcban áll a szeretet ellenségeivel, akiket le kell győznie. A világ tele van irigységgel. gyűlölettel, rosszakarattal. És a szeretetnek fel kell vennie a harcot ezekkel. A szeretet győzelme két síkon megy végbe: 1. Annak, aki szeretni akar, le kell győznie azt az ellenséget, mely magában a szeretni akaró emberben van. A mi bűnös természetünkben a szeretetet semmi sem segíti, hanem minden akadályozza. Ezért mondja a Heidelbergi Káté Lássuk az egészet! >>

Rajnai Lencsés Zsolt: Mivé légy, legyek? Légy rendkívüli! S ha ez nem megy, csak rendhagyó. Vagy csak Ember... Ha nem tudsz Ember maradni, úgy légy bár állat, de okos és szelíd... Vagy légy vad, ha nem tudsz szelíd se maradni, és oltalmazd akit szeretsz... De ha gyönge vagy ehhez, úgy ne légy állat, csak növény, ám sudár, égig érő fa! Hogy légy szélben úszó, csöndre, fényre vágyó lomb, mely, mint zsenge magányos bolond a halállal szemben mindig új rügyet bont...Tovább >>

Dsida Jenő: Vallomás Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegő kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket Lássuk az egészet >>

Könyves Tóth Enikő: Mindig Mindig itt vagy álmaimban: szédült boldogsággal fátyol-kék hajnalban, emlékeink bűvében, mikor elér az áhítat: szobádban - átszellemült ragyogásban. Éjfekete égbolt csillagporos Tovább >>

Étienne Rey a szerelemről... "A szerelemben az őszinteség és a hamisság olyan szorosan szövődik egymásba, mint a vászon egymást keresztező szálai" - mondja Étienne Rey. Szerinted igaza van? Itt szavazhatsz arról, hogy véleményed szerint igaz, vagy hamis az állítás... (A szavazáshoz nem kell regisztráció)

Rajnai Tibor: Vasárnapi kirakat (1) A szamarat szekér elé fogták és szénát hordottak vele a versenylovaknak. Lerakodás közben az egyik versenyparipa meg akart ismerkedni a szamárral. Barátságosan közeledett hozzá és megszólította: - Miért nézel oly szomorúan magad elé? A szamár oda se hederített. Lehunyta szemeit, kissé lehorgasztotta fejét és mindenkit ignorálva, szundikálni kezdett. A versenyparipa sértve érezte magát önérzetében és most már annál jobban erőltette az ismerkedést. - Mióta szolgálsz a mostani gazdádnál? A szamár nem zavartatta magát a szundikálásban. Sértő fölényességgel hallgatott és ez a lenéző gőg feldühítette a telivér paripát. - Talán nem konveniál a barátságom? Tudd meg, hogy én értem ötvenezer lejt adott a gazdám. A szamár még most se felelt. - És ha tudni akarod, én két kilométert futok percenként és milliókat nyerek a gazdámnak. Most megszólalt a szamár, szerényen, minden hivalkodás nélkül: Lássuk az egész írást! >>

Dosztojevszkíj: Két öngyilkosság Nemrégiben alkalmam nyílt elbeszélgetni egyik írónkkal (igen nagy művész!) az élet komikumáról, és arról, milyen nehéz helyes képet alkotni az egyes jelenségekről, igaz nevükön nevezni őket. Megjegyeztem, hogy idestova negyven esztendeje ismerem Az ész bajjal jár-t, de csak ez idén értettem meg kellőképpen a komédia egyik legragyogóbb figuráját, Molcsalint, nevezetesen akkor, amikor az illető, mármint az író, akivel beszélgettem, megvilágította előttem Molcsalint, egyik vele foglalkozó szatirikus karcolatában. (Molcsalinról különben majd még beszélek egyszer, igen jeles téma.) - Hát azt tudja-e - mondta hirtelen beszélgetőpartnerem, akit nyilván már régóta és mélyrehatóan foglalkoztatott ez a gondolat -, tudja-e, hogy bármit is ír, exponál vagy érzékel művében, nyomába sem léphet a valóságnak? Akármit ábrázol, bizonyos, hogy vérszegényebb lesz a valóságnál. Tegyük fel, azt hiszi, hogy művében sikerült feltárnia egy bizonyos életjelenség teljes komikumát, hogy elkapta a leggroteszkebb Lássuk az egész írást! >>

Erich Fromm: Anyai szeretet Az anyai szeretet természetével foglalkoztunk már egy korábbi fejezetben, amely az anyai és az apai szeretet különbségét tárgyalta. Az anyai szeretet, ahogy ott elmondtam, a gyerek életének és szükségleteinek feltétlen igenlése. De ehhez a jellemzéshez itt egy fontos kiegészítést kell tenni. A gyerek élete igenlésének két aspektusa van; az egyik a törődés és felelősségtudat, amely feltétlenül szükséges a gyerek életének és növekedésének a megóvásához. A másik vonatkozás túlmegy a puszta megóváson. Ez az a magatartás, amely a gyerekbe beleplántálja az életszeretetet, amely megadja neki azt az érzést, hogy jó élni, jó kisfiúnak vagy kislánynak lenni, jó itt lenni ezen a földön! Az anyai szeretetnek ezt a két aspektusát nagyon tömören fejezi ki a bibliai teremtéstörténet. Isten megteremti a világot és az embert. Ez megfelel az egyszerű törődésnek és a létezés igenlésének. De Isten továbbmegy ennél Lássuk az egész írást! >>

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (7. rész) De ezen a ponton - folytatta Philo - megvizsgálván a világlélek ókori gondolatát, hirtelen elmémbe ötlik egy új gondolat, amely, ha helytálló, akkor csaknem teljesen fel tudja forgatni valamennyi érvedet, és lerombolja még első következtetéseidet is, amelyekbe oly nagy bizalmat helyeztél, Ha az Univerzum inkább hasonlít az állatokra és a növényekre, mint az emberi alkotásokra, akkor valószínűbb, hogy oka is inkább az előbbiek, mint az utóbbiak okára hasonlít, s így eredetét inkább a nemzésnek vagy sarjadásnak, nem pedig az értelemnek kell tulajdonítanunk. Következtetésed tehát még saját alapelveid szerint is gyenge és hiányos. Kérlek, mutasd be ezt az érvet kicsit alaposabban - mondta Demea. Mert ebben a tömör formában én nem tudom megfelelően felfogni Lássuk az egész írást! >>

Carl Sagan aforizmája kicsiny mivoltunkról... Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé - mondja az 1996-ban elhúnyt Carl Sagan csillagász, planetológus, asztrobiológus. Szerinted igaza van? Itt szavazhatsz arról, hogy véleményed szerint igaz, vagy hamis az állítás... (A szavazáshoz nem kell regisztráció)

Márai Sándor: A zord tél után... A zord tél után a hivatalos tavasz égzengéssel, záporesővel érkezett. És menetrendszerű akkurátussal megérkeztek San Diegóba a fecskék. A megfigyelők jelentik, mintegy 2500 fecske telepedett San Bernardo környékére - mint minden évben, most is szállást vettek egy kolostor árkádjai alatt, és nekiláttak iszapból és sárból fészket építeni. Tízezer mérföld távolból, Argentínából jöttek, és minden évben pontosan a hivatalos tavasz napján érkeznek. Ebben - mint a heringek vándorlásában - van valami hátborzongató. Miféle erők irányítják, töltik meg energiával a fecskéket? Miféle tudatos rendezés gondoskodik az energiakészletről, ami az úthoz szükséges? Miféle irányítás kalauzolja a parányi élőlényeket, hogy Argentínából jövet megtalálják a Pacific partján a telelőhelyet? Miféle huzalok, guzsalyok, hullámrezgések vezérlik az eleveneket az Űrben? Lássuk az egészet >>

Hugo von Hofmannsthal: A külső élet balladája És gyermekek nőnek fel mély szemekkel, Semmit sem tudva nőnek és kihalnak, És ezt az utat járja minden ember. S édes gyümölccsé érik a fanyar mag, S halott madárként éjidőn lehullva Ott fekszik, s megrohasztja pár cudar nap. És mindig fú a szél, és mindig újra S özönnel hallunk s mondunk furcsa szókat, És zsibbadoz tagjaink kéje-búja. A réten utak futnak, szerte sok vak Falucska, csupa tócsa, fáklya, lombok Fenyegetők s halálosan aszottak... Lássuk az egészet >>

Fernando Pessoa: Annál az ostobaságnál jobban... Annál az ostobaságnál jobban, amelyben az emberek java része leéli az életét, csak egy valami képeszt el: az ebben az ostobaságban megbúvó értelem. A közönséges életek egyhangúsága első pillantásra ijesztő. Itt ebédelek ebben a hitvány, elhanyagolt vendéglőben, belebetegednék, ha le kellene mondanom a szakácsáról, és itt áll mellettem a már elaggott pincér, aki felszolgál nekem, ahogy - úgy hiszem - már harminc esztendeje szolgál fel ebben az étteremben. Milyen az életük ezeknek az embereknek? Negyven esztendeje tölti az a férfiember csaknem a teljes napját egy konyhában; olykor akad ideje egy-egy rövidke pihenőre; viszonylag keveset alszik, néha-néha elmegy vidékre, ahonnan késlekedés es sajnálkozás nélkül tér vissza; lassan-lassan pénzt gyűjtöget, amit el sem akar költeni, belebetegedne, ha (végérvényesen) át kellene költöznie a konyhájából arra a földdarabra, amelyet Galiciában vásárolt. Lisszabonban él negyven esztendeje, de még soha nem ment el a Rotunda-ra, vagy egy színházba, és csak egyetlen egyszer, jó ideje már a Coliseuba - a bohócok ott rejtőztek valahol az élete mélységeiben. Lássuk az egészet >>

Albert Einstein: Kereszténység és zsidóság Ha a zsidóságot a prófétáktól és a kereszténységet - úgy, amint azt Jézus Krisztus tanította - a későbbiek, de különösen a papok toldalékaitól leválasztjuk, úgy olyan tant kapunk, amely alkalmas az emberiség szociális betegségeinek meggyógyítására. A jóhiszemű emberre hárul az a feladat, hogy környezetében a tiszta emberiességnek ezt a tanát tőle telhetően feléleszteni igyekezzék. Ha ezt becsületesen megkísérli - anélkül, hogy kortársai ezért félretaszítanák, vagy megsemmisítenék -, akkor Lássuk az egészet >>

Ezeket biztos ne használd egy nőnél! (Anonym humoros szállóigék) 1. Nem igaz, hogy mindenhonnan elkésünk miattad! 2. Már egy órája bent vagy a fürdőszobában, én is bejuthatnék egy percre? 3. Miért kell neked új csizma, amikor tavaly vettél egy magas sarkú feketét? 4. A telefon gyors információcserére való, és nem arra, hogy életed regényét átbeszéld a barátnőddel! 5. Csak nem képzeled, hogy végignézzük ezt a limonádé filmet, amikor meccs van a kettesen?! 6. Ha valaki ennyire elkényezteti a gyerekeit, ne csodálkozzon, hogy egy bögrét se mosnak el maguk után! Lássuk az egészet >>

Ladányi Mihály: Szép vagy Tűzijátékot gyújtanék neked szerelem, káprázatos rakétákat, hogy elbűvöljelek, hosszú verssorokat, hogy körülöleljék tomporodat, és égő mondatok hálóiba fogjam melledet... De lebiggyeszted a szád, csak akkor ragyogsz föl, mikor tükörbe pillantasz. Szép vagy, mint egy húsevő növény, álmos és izgalmakra éhes; csókom ijedt állata végigmászik karodon, nyakadon, aztán égető nedvek emésztenek el. Néha boldogan mesélnék fekete napjaimról, a kövekről, amiket a feneketlen szakadékba cipelek, szánnivaló énekeimről, amiket Lássuk az egészet >>

Dobos Hajnal: Mindig A keserűség Stradivari-mesterfáiból kivésett, zengő, sikoltó, panasz-alázott ezer húrjain reszketem sovány, izzadó vonómat: én vagyok kóbor muzsikása a le nem kottázott fájdalomnak. Kőkocka-udvarok gangos börtön-körsétányai között csenevész leánder-hallgatóság... Mennyből fillér-esőket szórnak: én vagyok kóbor muzsikása a le nem kottázott fájdalomnak Lássuk az egészet >>

Fázold Helga: Kabaré a Miskolci Nemzeti Színházban Van a világirodalomban egy kabaré, amin még soha, senkinek nem jutott eszébe nevetni. Egy kabaré, amin nem is lehet nevetni. Ettől a kabarétól még soha senki nem lett sem felszabadultabb, sem jókedvűbb. Mert hogy csak műmóka és műkacagás olyan profi módon összeturmixolva, hogy az embernek még sírni sincs kedve rajta... Ez a Kabaré. Most frissen bemutatva a Miskolci Nemzeti Színházban. Ahol úgy tűnik ez az évad a nagy filmeké. A Tellhay Péter rendezte Párizs, Texas és a Sörgyári capriccio után most itt a Kabaré. Hegyi Árpád Jutocsa igazgató-főrendező színpadra állításában, már megint egy csupa nagybetűs filmből. Csupa nagybetűs egyéniségek csupa maradandó jelenetével elkészült alkotásból. Vagyis merész egy évad ez. Hiszen a néző beül a színházba és néz - mint a moziban. Mert a néző nem felejt. Pláne nem Bob Fosse filmjét. Lisa Minnelli Oscar-díjas Sally Bowles-át, Michael York Cliff-jét, s Joel Gray nagyszerű kegyetlenségű konferansziéját. Emlékezik, összehasonlít és ítél. (...) Mindent számba véve is merész-nehéz vállalkozás a világ legkeserűbb kabaréját színre vinni. A színpadi háttér mindenesetre megvan. Dávid Attila vendég díszlettervezőnek köszönhetően Schneider kisasszony berlini panziója éppolyan, mint egy berlini Schneider kisasszony panziója a második világháború küszöbén. A díszlet-ablakon pedig mindebbe látványos természetességgel ragyog be az ügyesen beállított mesterséges fény. A Kit-Kat mulató nehéz függönyével is úgy fordul be elénk, ahogy egy kacér kis lebujhoz illik. Olcsó, színes égői jól imitálják a ragyogást. Hazudják azt, amit a konferanszié: "az élet itt gyönyörű és a lányok is gyönyörűek". Merthogy nem azok. Egy ócska berlini mulatóban soha nem is voltak azok. Vacak, előnytelen ruháikban, némelyikük elcsokoládézott alakjával grimasszá keseredett mosolyával már csak ott marad, ahol eddig is - a háttérben illegve-billegve. A jó díszletek között jól kigondolt ruhákban jönnek-mennek a színészek. A megformált egyéniségek leolvashatóak darabjaikról, kiegészítőikről. Akinek szépnek kell lenni, az szép - Sally Bowles -, s akinek akaratos vénlánynak - Schneider kisasszony - hát ócska kalucsnijában is az. Lássuk az egészet >>

Jánosy Jakab négy verse (Kolozsvár; 1938) Mezőillatú kis szüzem Mezőillatú kis szüzem! ne szítsd szemeddel vén tüzem -! - Az élet iszonyú üzem... Inkább mohából rakj ágyat s fektessünk rá minden vágyat s aludjunk rajt' édest, lágyat; mint két angyal egy-nyoszolyán, s ikres csillag az ég alján, - a világ végső alkonyán!... 1938. Lássuk az egészet >>

Voltaire: Gondolkodás - Téves gondolkodás Élnek közöttünk vakok, félszeműek, kancsalok, távollátók, rövidlátók, élesen vagy homályosan, gyöngén, vagy tisztán látók. Ez többé-kevésbé hűséges képet fest felfogóképességünkről; téveslátás azonban nincsen. Nincs olyan ember, aki a kakast mindig lónak látná, avagy az éjjeliedényt mindig háznak. Akkor miért találkozunk gyakorta, egyébként helyesen gondolkodó emberekkel, akik fontos kérdésekben merőben tévesen okoskodnak? Miért, hogy az a sziámi, aki soha nem hagyja magát becsapni, amikor három rúpiát fizetnek neki szentül hisz Szammonokodom átváltozásaiban? Milyen elképesztően furcsa, hogy egyébként józan emberek úgy viselkednek, mint Don Quijote, aki óriásokat vélt látni ott, ahol mások, csak szélmalmokat láttak? De Don Quijote menthetőbb, mint a sziámi, aki azt hiszi, hogy Szammonodokom több ízben leszállott a földre, vagy mint a török, aki megvan győződve róla, hogy Mohamed köpenyének ujjába rejtette a félholdat; mert Don Quijote, akit az a rögeszme kínoz, hogy meg kell vívnia az óriásokkal, elképzelheti, hogy egy óriásnak olyan hatalmas a teste, mint egy szélmalom, karja püedig olyan hosszú, mint a szélmalom szárnya; de vajon egy józan ember milyen feltételezéssel juthat arra a meggyőződésre, hogy a hold fele belefér egy köpeny ujjába, avagy, hogy Szammonodokom leszállt az égből, hogy papírsárkányokat eregessen Sziámban, kivágjon egy erdőt , és bűvészmutatványokkal kápráztassa el a nézőket? Lássuk az egész írást! >>

Tendzin Gjaco: Lustaság és létforgatag Mi a törekvés? Az értelmes tevékenységből származó örömteli késztetés. Ahhoz, hogy a világon mindent ami jó, ezzel az örömmel tegyünk, el kell hárítani az útjából minden akadályt, elsősorban a lustaságot. Mert aki lusta, az inkább a semmittevésben, az alvásban leli örömét és nem törődik a létforgataggal, mint a szenvedések lakóhelyével.(...) (...) Az állatok egymás viselkedéséből általában jól tudják, hogy mit él át a másik, mire készül. Az emberi lény ennél sokkal bonyolultabb. Egy bizonyos határig követhető, ám gyakran megtévesztő a viselkedése. Van, aki kezdetben igen jó színben tűnik fel, aztán kiderül róla, hogy utálatos. De megtörténik az is, hogy valaki eleinte... Lássuk az egész írást! >>

Veszelei Károly: Honnan jöttök? Honnan jöttök, honnan jöttök Ti csodás, ti édes hangok, Szellők szárnyán ringatódzó Felsuttogó bús akkordok? Ó, merre halt el valamely Zokogó mély női dallam, Tele sírva búbánatos Szerelemmel öntudatlan? Kinek szíve, kinek lelke Lebeg körül fájón mostan, Hogy azt látom minden egyes Kis virágban, hajló lombban? Lássuk az egész írást! >>

Rajnai Tibor: Bródy komám! Nyomj be engem egy színházhoz, vagy újsághoz...! Bródy Sándor legjelentősebb színpadi sikereinek idejére esik, ez a jellegzetes kis történet, amelynek hőse, Bródy egy volt iskolatársa, a csődbe jutott egri grajzleros. Amikor Bródy dicséretével voltak teli az újságok, ez a szegény grajzleros feljött Pestre, és úgy rongyosan és úgy rongyosan, elhanyagoltan beállított a költőhöz. - Te, Sándor, - mondotta neki -, most, hogy olyan híres ember lettél és az egész ország rólad beszél, nagyon megkérlek segíts rajtam. - Hát veled mi történt? - kérdezte Bródy azzal az őszinte érdeklődéssel, amely minden földije iránt megnyilvánult. - Hogy egész elölről kezdjem - felelte - egy kis vegyeskereskedést nyitottam Egerben, korlátlan pálinkaméréssel, trafikkal. Eleinte jól is ment az üzlet, míg egy szép napon nem jelentkezett a konkurencia. Azzal kezdte, hogy a szódavizet, amit én négy krajcárért árultam, ő kereset nélkül, beszerzési áron, kettőért adta. Ebben az irányban dolgozott ellenem egyéb cikkeknél is, de nem szaporítom a szót, egy félév alatt tönkrementem. Ellicitálták a boltomat, mindenemet. A végén menekülnöm kellett a hitelezők elől, így kerültem fel Pestre, egyenesen hozzád. Lássuk az egész írást! >>

Henri Michaux: Életem Nélkülem múlsz el, életem. Szaladsz, S én csak várom, hogy lépést tegyek. Máshol viselsz hadat, Cserbenhagysz ezáltal. Sosem követtelek. Nem igazodom el ajánlataidon. Azt a keveset, amit kívánok, soha meg nem hozod. E hiány miatt vágyom annyira. Annyi sokra, már-már végtelenre Lássuk az egész írást! >>

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella (részlet) Nincs mit tagadni, valóban nagyon szép volt az a táncosnő, akit országom rendőrsége letartóztatott. Szép és titkok letéteményese. Úgy tűnt, hogy aki vele élne szerelemben, ismeretlen földeket, nyugodt síkságokat, éjszakákba merült hegyeket és éles szélben bejárt sivatagokat fedezne fel. Ez az asszony van, gondoltam magamban. De tudtam, hogy messzi országok szokásai szerint él, és ellenséges ügyet szolgál minálunk. Mégis, amikor meg akarták törni hallgatását, embereim csupán mélabús mosolyt voltak képesek kierőszakolni kifürkészhetetlen gyermeki ártatlanságából. És én mindenek felett tisztelem azt, ami az emberben ellenáll a tűznek. Bazári emberiség, megrészegedsz hiúságodtól, magad is hiúság vagy, és úgy gyönyörködsz magadban, mintha lakoznék benned valaki. De elég a hóhér látása meg egy szemed előtt meglóbált kis parázs, hogy kiökrendezz magadból mindent, mert nincs benned semmi, ami nem omlik azonnal össze. Mint például az a gazdag miniszterem, akit nem állhattam ki fennhéjázása miatt, meg egyébként is összeesküvést szőtt ellenem: képtelen volt ellenállni a fenyegetéseknek, elárulta cinkosait, félelemtől verejtékezve mindent bevallott, mindent, az összeesküvéseiről, a hiedelmeiről, a szerelmeiről, valósággal kiteregette előttem a gáláját - mert vannak emberek, akik semmit sem rejtegetnek papírbástyáik mögött. Nos, miután alaposan bemártotta cinkosait, és ünnepélyesen megtagadott mindent, megkérdeztem: Lássuk az egész írást! >>

Rajnai Lencsés Zsolt: A fűcsomó és a szalmalepke (Javított, átdolgozott verezió) Élt valahol kinn a réten egy fűcsomó. Egyszerű volt és magányos. Nem volt szép, sőt, mint mondják kifejezetten csúf teremtés volt. Míg társai sudáron, feszesen nőttek az ég felé, addig ő puhán, girbe-gurba alakkal és ütött-kopott ábrázattal roskadt a földre. A többi fűcsomó és a szép virágok gyakran mulattak torzságán, s megjegyzéseket tettek. Volt, aki csak különcnek, mások betegnek, vagy puhának tartották, de a legtöbben csak nevettek rajta. Idővel aztán ráuntak a gúnyolódásra és elfordultak tőle, így a füvecske magára maradt, amit nem is nagyon bánt, hiszen kinek kellenek ilyen barátok? Történt aztán egy nyári reggelen, hogy egy szép szitakötő szállt a fűcsomóra. Szárnya vörös volt, mint a rubin (de áttetsző, melyen átszökik a fény), és szemei kékek, mint az óceán. Ki tudja mért választotta a kis csúfságot pihenőhelyül, hiszen annyi szép virág volt a közelben, de valamiért mégis így tett, s mielőtt leszállt a fűre, szárnyaival úgy csapkodott körülötte, mint énekesmadarak piciny nyelve táncol szájukban mikor trilláznak.Lássuk az egészet >> Szebb formátumban lássuk az egészet>>

Biegelbauerer Pál: Töredék Szent meggyőződésem, hogy az emberi kapcsolatokért igazán semmit sem lehet tenni. Sőt, amikor teszünk érte, éppen azt tesszük megvalósíthatatlanná, amit el akarunk érni. Az emberek nem megszerezhetőek. A testük igen, ők nem. A görcsös megszerezni akarás vakká tesz minket arra, hogy észrevegyük az élet kínálta lehetőségeket. Tökéletesnek akarunk látszani, holott nincs riasztóbb a tökéletes embernél. Az emberszívet a gyengeség ejti rabul, nem az erő, nem a hibátlanság. Minden olyan jelenségtől, amelyik veszélyeztetni látszik szabadságunkat, menekülünk. A kapcsolatért nem tenni kell, hanem elengedni kell. Mit? Az illúzióinkat. Elengedni azt az illúziót, hogy csak egy párkapcsolatban lehet boldog az ember. Elengedni azt az illúziót, hogy a másik szeretete tesz minket boldoggá. A másik szeretetét észre se vesszük, ha mi nem szeretjük őt. Mi az amit tehetek egy kapcsolatért? Semmit. Elég csak lenni. Lenni olyannak, amilyen vagyok. Vállalni azt a csodát, aki vagyok. Mint a kis virág. Lássuk az egész írást! >>

Fázold Helga: Bódulat - mindhalálig Miskolcom meghalt egy fiú. Fiatal kamasz volt, nyáron töltötte volna a tizenhatot. Élt - csak úgy, bele a világba. Szipózott. Zacskóba illóanyagot fújt. Csak valami könnyed jókedvre vágyott - keserű szomorúság lett belőle. Az, hogy ki volt, hol élt, honnan jött és hova tartott, talán mindegy. Talán már az. Az itt maradt, őt gyászolók miatt, és a kegyelet nevében is. Fiatal volt, felelőtlen és tudatlan. Nemrégiben barátainak becsületszóval ígérte, hogy abbahagyja. Hogy többé soha nem bódítja magát nejlonokba fújt vackokkal. De az ígéretét megszegte... Azt az estét a négy barát már jó előre eltervezte. Buli lesz - gondolták. Egy igazi, jó nagy buli, kint az egyik fiú szüleinek hétvégi házában. A világ elől elrejtve, kizárólag a maguk urai lesznek. Úgyhogy, mint a felnőttet játszó gyerekek - ittak. Sokat is, sokfélét is. A fiú három nagy pohár bort, aztán rá még valamennyi vodkát. A hatása megvolt. Gátlásaik feloldódtak, a hangulat elszabadult. A fiú ekkor csak annyit mondott: kimegy a mosdóba. S indult. Sokára, majd félóra múlva jött vissza. Akkor már nagyon rosszul volt. Összefüggéstelenül beszélt, a kérdésekre nem válaszolt. A kezében pedig csak szorított, szorított egy nejlont... A barátai gyorsan kapcsoltak, és azonnal rohantak. A telefonfülke a közelben volt, a mentők is igyekeztek, de mire kiértek, a fiú már nem élt.Lássuk az egész írást! >>

József Attila: (Az Isten itt állt a hátam mögött...) (...) Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Lássuk az egész írást! >>

Hamvas Béla: Anthologia Humana (részlet) A zene az a titok, amelynek segítségével megértem, hogyan tudok azonos témák mellett mégis mindig mást és mást hallani. A hallható témák ugyanazok, ugyanazok fognak maradni és nem is változhatnak meg sohasem; de mindig más és más hangnemben, más variációban, más ritmikus képletben és időmértékben jelentkeznek: egyre újabb és újabb megfordításokban, kombinációkban, más kíséretekkel, más szólamban másképpen harmonizálva, s mialatt a milliárdszólamú fúga ünnepélyesen a végkifejlés felé hömpölyög, s mialatt a várakozás, a feszültség egyre nő, s az izgalom egyre nagyobb... Lássuk az egész írást! >>

Reményik Sándor: Érdemes? Irodalom? Világirodalom? Himalája. - Ez a vers ha megél, Egy porszem lesz, - vagy az sem lesz talán, - Mit táncoltat a szél. S ha netalántán a hegyekre fújja: Ugyan micsoda súly egy porszem Lássuk az egész írást! >> Reményik Sándor: Özvegy Nevetni szívből újra megtanult. S mert Nyár van még: a ruhája fehér. De lelkében, a legbelső szobában, Minden élőnél erősebben él Az ifjú isten, aki tovaszállt, Ki ajándékba kapta a halált, Hogy férfi helyett csillaggá legyen: Örök szépség és örök szerelem.Lássuk az egész írást! >>

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (5. rész) De hogy még több kényelmetlen következményét mutassam meg antropomorfizmusodnak, folytatta Philo, kérlek, újból tekintsd át alapelveidet. Hasonló okozatok hasonló okokat bizonyítanak. Ez a tudományos kísérleteket is vezérelő alapelv, és te is azt mondod, hogy ez az egyedüli istenérvünk alapja is. Lássuk az egész írást! >> David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (6. rész) Ugyancsak ingatag épület lenne az, - mondta Demea - amelyet ilyen bizonytalan alapra építenénk, mint amit te fejtegettél nekünk Cleanthes. Amíg bizonytalanok vagyunk abban, hogy vajon egy Istenség van-e vagy több, hogy az Istenség vagy az istenségek, akiknek létezésünket köszönhetjük, tökéletesek-e vagy tökéletlenek... Lássuk az egész írást! >>

Rajnai Lencsés Zsolt: Gyönyörködj nálam, magadban... hullámzó színekben bolydult elém bordó lelked furcsa zeg-zuga, s én beléd leltem minden vágyam, s lányzó lényed rebbenő ritmusa dobbant a szívemben.... hajad tiszta fényében lüktet most szomorúságom, s tangót játszol velem a kietlen messzeségből. táska a vállamon... s belengi lényed, illatod a számat, s még önteltséged és hazugságaid is bocsájtom lányos hisztid mint örvénylő szelek tajtékján árva kenyérhéj, felhasít emlékeimből.... s én, mint kiszolgáltatott elesőn ostoba mondom, hogy hiányzol... pedig büntetnem kellene téged, de szívem nem tud érdem szerint tereád sújtani... bár értenél. bár láttam volna gyöngeséged többször, bár megmutattad volna magad. de mit tehetnék, ha négy életre, előre el vagy jegyezve? Lássuk az egész írást! >>

József Attila: Fák Puha szántások esővert, leves gerezdjei között csüggedten várják a fák a sebes, apadt mellű ködöt. Sárga levelük lefele konyul, törzsük vizes, ragyog. Kisírtan állnak - gyorsan alkonyul s e fák magányosok. Még gallyas, vágatlan, sudár alak mind: hántatlan dorong. Fényes gyümölcsük helyén hallgatag, zömök varjú borong. Görcsösen fogja ijedt gyökerük az elmálló talajt. Nedvük sebesen kering, tüdejük Az egészet! >>

Ady Endre: Ki látott engem? Volt nálamnál már haragosabb Élet? S haragudtam-e, vagy csak hitem tévedt? Szívem vajon nem szent harang verője? Vagyok csakugyan dühök keverője? Kit mutatok s mit kutató szemeknek? Nem csalom-e azokat, kik szeretnek? Szeretem-e azokat, kiknek mondom? Méltán gerjeszt haragot büszke gondom? Ennen dühöm nem csak piros káprázat? S azok forrók, kik közelemben fáznak? Bolond tüzem alágyujt-e sziveknek? Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek? Az egészet! >>

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus A földrengés Lisszabonnak háromnegyed részét lerombolta, mire az ország bölcsei nem leltek hatékonyabb módot a teljes romlás meggátlására, mint azt, hogy szép autodaféval kedveskedjenek a népnek; a coimbrai egyetem ugyanis amellett döntött, hogy pár ember lassú tűzön s nagy ceremóniával való megégetése mindennél csalhatatlanabb gyógyszer mindennemű földrengés ellen. Lásszk az egészet! >> Candide bizony mégis félt, de azért követte az öregasszonyt egy kicsike házikóba: ott egy tégely kenőcsöt kapott, amivel bedörzsölhette a testét, meg aztán ételt és italt; az öregasszony egy eléggé tiszta ágyat mutatott neki; s az ágy mellett egy rend ruha is volt. Lássuk az egészet! >> - Ágyamban voltam, s mélyen aludtam, mikor az ég akaratából bolgárok törtek be Thunder-ten-Tronckhba, a mi gyönyörű kastélyunkba; megölték apámat, bátyámat, s darabokra vágták jó anyámat. Egy hat láb magas rettentő bolgár, látva, hogy ennyi szörnyűségre elveszítem az eszméletem, hozzáfogott, hogy meggyalázzon, de erre már magamhoz tértem, visszanyertem az eszméletem, sikoltoztam, vergődtem, csíptem, haraptam, karmoltam, ki akartam kaparni a hatalmas bolgár szemét, mert nem tudtam, hogy ami apám kastélyában történt, akárhol s akárkivel is megtörténhet; a goromba a kését is belevágta a bal csípőmbe, ma is megvan még a nyoma. Lássuk az egészet! >>

Rajnai Lencsés Zsolt: Didergő parázs Anyámként szeretett, de elhagyott. Rossz voltam, ő pedig gyenge. Csoda, hogy eddig is bírta. Nem volt szükségem rá, mert tudtam hogy elhagy, ahogy más is, hisz senki sem a miénk, még magunkéi sem vagyunk. S szeretetünk, akár csak létezésünk: átmeneti. Korábban nem kellett, hogy ne bántsam őt Tovább >>

József Attila: Koldus Örökre látlak szépség-verte szemmel - Ó bús szemem, ki szépeket szeretsz! - Rád bámul hű szemem vak értelemmel, Mindig Reád és bárhová mehetsz, Tovább >>

KORÁBBAN FELTÖLTÖTT OLDALAK >>