Rajnai Lencsés Zsolt: Aktnő 

Rajnai Tibor: Istennek hála…

rajnaitibor-finis-GO2Istennek hála, végre elajándékoztam a kutyámat! – mondta a kávéházi törzsasztalnál egy ismert nevű kutya-barát. Majd tovább mesélte:
– A kutyám szenvedélyesen ragaszkodott hozzám. Ha néha megszöktem tőle, torkaszakadtából üvöltött, amivel az egész környéket fellármázta. Leült a küszöbre és annyira vonyított, hogy átjöttek a szomszédból és megkérdezték, mi baja a kutyámnak?
A családom azt felelte:
– Mert az úr fürdik!
– Ettől kezdve, ha a kutyám vonyított, a szomszédok tudták, hogy fürdöm. Éjjelenként pedig tízszer is felköltött megnézni, hogy élek-e?
– Elismerem, hogy az ember önző és hálátlan, de akármilyen ragaszkodó is volt a kutyám, nem bírtam tovább.
– Hál Istennek, elajándékoztam egyik Házsongárdban lakó barátomnak. Tőle távol laknak a szomszédok, ott üvölthet a kutyám bátran!
– De jó neked, hogy túladhattál rajta! – sóhajtotta egy másik úr. – Bár én is elajándékozhatnám! Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Ha a virág, ha a fűszál

Ha virág lennék,

lágy földben, kertedben

pihennék…

És ha fűszál,

üdén, sarjadón egy réten

zöldellnék…

Körültem lengene

a langyos, májusi szél,

– ha fűszál lennék…

 

Ha én lennék a virág,

csendben, minden nap a kertben

várnék rád…

Várnám, csak egyre várnám,

hogy kijöjj hozzám,

és ha jönnél,

ragyognék, illatoznék,

– ha a virág lennék… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Tehozzád

Még mindig benned görgetem időim.

A törékeny árnyakat, a foszló múltat,

és hamvadt emlékeimet hozzád igazítom.

 

Reggelente ifjú-félszeg szóként várlak,

s mikor nagyra nő bennem a “Te”, tétován

csordul szívem hívó kényszered szavára.

 

Mint sóhajtó táj új hajnalok nyomán

föllélegzem ekkor, akár gyönge ág,

mit gazdátlan lét gyökérhez kulcsol.

 

És már látom: megannyi mosolyból

merülsz fel, s én, lényed hason-sorsú mása

falánk bozótként fölébed hajolok, hogy

értselek, emésszelek és szeresselek!

 

2010. június

 

>> Összes kategória <<
>> Vissza a Főoldalra! <<