Rajnai Zsolt Tibor: A három vendég
Egy pillangó szállt
a szívem redőire,
hogy törékeny lábait megvetve
szerelmet fakasszon,
s fittyet hányjon a magány őreire!
Katica röppent
elmém borús tárházaiba.
Leszállt, megpihent, majd ott hált,
hogy visszhang essen a vágy tárnáiba…
Szitakötő hullt
parazsas ölem érzékeibe…
Hogy a szerelem sírját feltörve,
színes világot fessen komor emlékeimbe…
Hozzád szól e vers, Évám,
Én Kedvesem, Szamócám,
hiszen mindhárom drága vendégem
te vagy és te voltál…
1991.02.15.
Leave a Reply