Rajnai Zsolt Tibor: Kíváncsi szeretők

A kihívást téveszti össze szeretettel
az, ki szeretni próbál különöst,
s kit így szeretnek,
bele is sérül újfent e csalárd érzelembe.

Én csak tudom,
de már nagyon unom…

Azután, mint kifacsart gyümölcsöt
messze hajítják a furcsát, ha elalszik
szívükben a versengő kihívás.
Ó, hát ez volna a jóság?
Inkább ócska kíváncsiság…
Csalárd hitetés,
melytől a gyomrom forog,
s kilengnek belőle
aprócska undorok….

Azután némelynek
örök bűntudata lesz,
s újfent rozga tákolásba kezd…
Jaj, ne! Engedj már, kegyelmezz!

Keress ócska tárgyat, vizslasd azt,
csak emberhez ne nyúlj!
Inkább dőlj le henyélni lomhán
– az is kihívás! – szép-hanyagul,
mert nem-ártani, na az tényleg jóság!
Látod? Ilyen a szeretet, a valódi művészet!
Hagyd, hogy nélküled végezze
dolgát az enyészet…

2010.11.20.

Összes kategória

Vissza a Főoldalra!