Rajnai Zsolt Tibor: Tehozzád (3)

Ahogy elém toppant szépséged
könnyű eleganciája,
ahogy átcsapott felettem lényed
egész Óperenciája,
úgy hulltál húsomba, szívembe
vöröslőn, mint a meggy,
hallod-é, s érted-é, Te egyetlenegy?

S én azóta minden nap felöltlek,
mint az ajakpírt,
sőt, magamba veszlek, mint ostyát,
templomos papírt.
És csodás világod fodrozó, göndör,
lankás táján,
benned gázolok, s mégis nélküled, árván.

2010.06.24.

Összes kategória

Vissza a Főoldalra!