Ma délelőtt, régi ismerősömmel találkoztam össze, akit pár éve nem láttam. Legutolsó találkozásunkkor pénzt kölcsönöztem neki. Ezért most hirtelen arra gondoltam, hogy követelésemet hátha behajtom.
A nemvárt találkozás első pillanatában, mindketten örültünk egymásnak. Ő azonban feltűnőbben örült nekem. Átölelt, megcsókolt, megveregette a vállamat; egyszóval kitörő lelkesedéssel fogadott. Ott az utcán.
A sok közül ez az egyetlen ismerősöm, aki valamilyen körmönfont ötlettel mindig beugrat, és pár lejig megvág…
Most azonban erősen elhatároztam, hogy akármilyen „tippel” is hozakodik elő, nem hagyom magam „palira” venni. És már vártam is a „linkelést”, amivel ismerősöm „ugratni” akar.
Nem kellett sokáig várnom, mert ismerősöm rátért a tárgyra:
– Légy szíves és adj holnapig 40 lejt, – jelentette ki egyszerű óhaját.
Csodálkozó arccal, süketséget színlelve, kérdéssel válaszoltam:
– Szóltál valamit? Bocsáss meg, kissé elgondolkoztam. Igen, ma éjszaka a magyar diákbálra megyek…
Rajnai Tibor: Téli sportok
Téli sportok már az ókorban voltak, amikről ékírásos emlékek és hieroglifek tanúskodnak. Tehát még az ókorban is volt tél és minden, amit az emberek azon célból végeztek, hogy az időt télen agyonüssék.
Téli sport az, amit nem zárt helyiségben, hanem Isten szabad ege alatt, a víznek szilárd halmazállapotú változatain: a havon és jégen űznek.
1. A téli sportok űzéséhez jó felszerelésre van szükség; és pedig erős csontokra, rugékonyakra, de egyszersmind szilárdakra is, amelyek a legnagyobb mértékben elhajolhatnak anélkül, hogy eltörnének; a törés ugyanis kellemetlenül befolyásolja a téli sportok űzését.
2. erős izmokra és inakra,
3. erős bőrre, amely nem lyukad ki és horzsolódik föl, lehetőleg fókabőr legyen, mely víz- és tűzálló.
A sportolónak jól fel kell öltöznie: tetőtől talpig. Téves felfogás, hogy az embereknek a téli sporthoz alul jobban fel kell öltözniök, mint fölül. Megfordítva. Fönn, a fejen még jó kemény sisakot is tanácsos alkalmazni, mert ahogy a macska, akárhogy is dobják, mindig a talpára esik, úgy az ember minden esetben a fejére.
Az egész testre jó volna páncélt ölteni, de mivel ez fémből van, jól vezeti a hőt. Nagyszerűen vezeti a hideget is, habár ez nem hő. A sportolóval tehát megtörténhetik az a malőr, hogy nemcsak a nyakát töri ki, hanem még meg is fagy, amelynél rosszabb nincs. (Beleszámítva a másodfokú egyenleteket is.)
Rajnai Tibor: Jaj, szaladjunk!
A Főtéri vendéglő kirakat asztalánál jól táplált, rendes külsejű úr ebédel. Először húslevest eszik velőskonccal, pirított kenyérrel. Utána főtt marhahúst mártással, azután pulykasültet. A szárnyasnál oldalog az ablak elé a két toprongyos utcagyerek. Odanyomják az orrukat az üveghez és mohó vággyal szemlélik a lakomát. Az úr figyelmes lesz a két gyerekre, nagyot nyel a sültből és odainti a pincért.
– Hívja be ezt a két fiút az utcáról és adjanak nekik az én számlámra két menüt a söntésben.
A pincér meghatottan siet teljesíteni a parancsot. A gyerekek gyorsan eltüntetik a menüt és elsietnek. Az úr némi gyümölcsöt rendel és feketekávét. Ezután kerül sor a fizetésre, amikor is kiderül, hogy az úrnak egy megveszekedett vasa sincs. Tűri a szidalmakat és azt az enyhének sem nevezhető nyomást, amellyel kikényszerítik az utcára. Elindul sietve és szomorúan. A sarkon elébe ugrik a két gyerek.
Rajnai Tibor: Istennek hála…
Istennek hála, végre elajándékoztam a kutyámat! – mondta a kávéházi törzsasztalnál egy ismert nevű kutya-barát. Majd tovább mesélte:
– A kutyám szenvedélyesen ragaszkodott hozzám. Ha néha megszöktem tőle, torkaszakadtából üvöltött, amivel az egész környéket fellármázta. Leült a küszöbre és annyira vonyított, hogy átjöttek a szomszédból és megkérdezték, mi baja a kutyámnak?
A családom azt felelte:
– Mert az úr fürdik!
– Ettől kezdve, ha a kutyám vonyított, a szomszédok tudták, hogy fürdöm. Éjjelenként pedig tízszer is felköltött megnézni, hogy élek-e?
– Elismerem, hogy az ember önző és hálátlan, de akármilyen ragaszkodó is volt a kutyám, nem bírtam tovább.
– Hál Istennek, elajándékoztam egyik Házsongárdban lakó barátomnak. Tőle távol laknak a szomszédok, ott üvölthet a kutyám bátran!
– De jó neked, hogy túladhattál rajta! – sóhajtotta egy másik úr. – Bár én is elajándékozhatnám!
Rajnai Tibor: Divat
A divat manapság nagyon hódít, pedig sok benne a furcsaság. Igaz ugyan, hogy a férfiak a gallért még nem viselik a kezükön, de sokan a kézelőt a nyakuk köré tekerik.
A divat változni szokott az évszakok szerint, azaz, tavasszal egész más a divat, mint télen, és nyáron egész más, mint ősszel.
Kolozsváron kora tavasszal az a divat, hogy az unitárius kollégium környékére kabáttal mennek, míg onnan visszafelé kabát nélkül jönnek az emberek. Ezen divatproblémának az a magyarázata, hogy a kollégium utcájában két zálogház is van… Ez a divat azért is érdekes, mert ősz vége felé a művelet fordítva történik, azaz kabát nélkül mennek odáig az emberek és kabáttal jönnek vissza…