Category Kedvenceim

Seneca: Erkölcsi levelek (6. levél)

By inSeneca

Azt veszem észre, Lucilius, hogy nemcsak javulok, hanem át is alakulok. Mégsem kezeskedem felőle, s nem is remélem, hogy semmi sem marad bennem, amin ne kellene változtatni. Persze hogy akad még sok minden, amit kötelességem volna helyrehozni, akad még bennem legyalulni-, akad még öregbítenivaló. Lelkem jobb útra tért; ezt éppen az bizonyítja, hogy meglátja saját hibáit, jóllehet idáig nem törődött velük.
Egyes betegeknek szerencsét kívánnak, ha maguktól észreveszik, hogy betegek. Így hát nagyon szeretnélek részeltetni énemnek e gyors alakulásában: azután még szilárdabban bízhatnék barátságunkban, abban az igazi barátságban, melyet nem szakít szét sem remény, sem félelem, sem az önérdek, abban a barátságban, amellyel együtt pusztul az ember, amelyért meg is hal.

Sok olyan személyt idézhetnék, aki nem barátoknak, hanem a barátságnak volt híjával. Ilyesmi nem történhet meg, ha a lelkeket egyforma akarat társítja a tisztességes dolog után való törekvésre. S hogy miért nem történhet meg? Mert tudják, hogy mindenük közös – viszontagságaik

Read More

Seneca: Erkölcsi levelek (5. levél)

By inSeneca

Állhatatosan tanulsz, s mindent félretéve csak arra törekszel, hogy napról napra jobbá tedd magad – helyeslem is ezt, örülök is neki. Nemcsak buzdítalak, hogy tarts ki emellett, hanem még kérlek is rá. Ám intelek: semmit ne tégy, ami öltözetedben vagy életviteledben szembeszökő volna. Olyanoknak a szokása ez, akik nem előbbre haladni óhajtanak, hanem feltűnni. Kerüld a lompos viseletet, a bozontos fejet, az elvadult szakállat, az ezüstnemű fennen hirdetett gyűlöletét, a puszta földre vetett fekvőhelyet, s a tetszeni vágyás bármilyen más elferdült formáját. A filozófiának, még ha mértékkel alkalmazzák is, már a neve is eléggé gyűlöletes – mi lenne akkor, ha lassacskán kivonnánk magunkat az emberek szokásai alól? Bensőnkben mind különbözünk egymástól, külsőnk alkalmazkodjék a néphez. A tóga ne ragyogjon, de ne is ragadjon a kosztól, ne tartsunk színarany domborműberakásokkal ékes ezüstedényeket, de ne higgyük, hogy a takarékosság jele, ha híjával vagyunk az aranynak és az ezüstnek. Azon igyekezzünk, hogy életünk jobb legyen, mint a tömegé, ne legyen vele ellentétes, különben elijesztjük és elfordítjuk magunktól azokat, akiket meg akarunk jobbítani. Így azt is elérjük,

Read More

Seneca: Erkölcsi levelek (4. levél)

By inSeneca

Folytasd úgy, ahogy elkezdted, s amennyire csak tudsz, siess vele, hogy annál tovább élvezhesd a jobbá tett és rendbe szedett lélek nyugalmát. Élvezd ugyan addig is, amíg jobbítod, addig is, amíg rendbe szeded. Mégis más az a gyönyörűség, melyet a szemlélődésből nyerünk; ha az elme már minden sárfolttól tisztán ragyog. Bizonyára emlékezetedben őrzöd, mekkora örömöt éreztél, mikor levetetted a bíborszegélyű ruhát, felöltötted a férfitógát és a fórumra vezettek: még több örömöt várj, ha majd levetkőzöd a gyermeklelket, és a filozófia a férfiak sorába avat. Nem a gyermekség nyúlik el addig, hanem – ami nyomasztóbb – a gyermetegség. S a helyzet annál rosszabb, mert rendelkezünk az öregek tekintélyével és a serdülők hibáival – nem is csak a serdülők, hanem a kisgyermekek hibáival: az ifjak jelentéktelen bajoktól riadnak vissza, a kicsinyek képzelt bajoktól, mi mind a kettőtől. Haladj csak előre: majd megérted, hogy bizonyos dolgoktól éppen azért kell kevésbé rettegni, mert nagy félelmet keltenek. Semmi baj nem nagy, ha már a végső. Eljön hozzád a halál: ha együtt maradna veled, félned kellene tőle; de szükségszerűen vagy meg sem érkezik, vagy tovább halad. “Az élő lelket – mondod – nehéz az élet megvetésére csábítani.”

Read More

Seneca: Erkölcsi levelek (3. levél)

By inSeneca

Leveledet, mint írod, barátodra bíztad, hogy eljuttassa hozzám; azután arra intesz, hogy ne tárgyaljak meg vele mindent, ami rád vonatkozik, mert azt még te magad sem teszed, így ugyanabban a levélben állítod is, tagadod is, hogy az az ember a barátod. Tehát ha e szót általános értelemben használtad, és úgy nevezted őt barátodnak, ahogy minden tisztségért folyamodót “derék férfiúnak” mondunk, és a szembejövőt, ha nem jut eszünkbe a neve, uramnak üdvözöljük, még hagyján. De há azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni. Bizony összekavarják a tennivalókat, akik Theophrasztosz tanításával ellentétben előbb szeretnek meg valakit, s csak azután mondanak róla ítéletet, nem pedig akkor szeretik meg, miután már ítéletet mondtak róla. Hosszasan fontold meg, barátságodba fogadj-e valakit. És ha így látod jónak,

Read More

Platón: Menón

By inPlatón

MENÓN

Meg tudod-e mondani nekem, Szókratészom, vajon az erény tanítható-e, vagy nem tanítható, hanem gyakorlással szerezhető meg? Vagy pedig sem gyakorlással, sem tanulással nem szerezhető meg, hanem természettől fogva, vagy valami más módon válik az emberek sajátjává?

SZÓKRATÉSZ

Menónom, a thesszáliaiak azelőtt lovaglótudományukért és gazdagságukért örvendtek jó hírnek és közcsodálatnak a görögök között, most pedig, úgy látom, a bölcsességükért is, és nem utolsósorban a barátod, Arisztipposz polgártársai, a larisszaiak. S ez Gorgiasznak köszönhető: mert amikor megérkezett s városba, bölcsességre vágyakozókká tette az Aleuaszok főembereit, s ezek közül való a te szerelmesed, Arisztipposz is – meg a többi thesszáliait; s ráadásul azt a szokást oltotta belétek, hogy félelem nélkül és nagyszerűen válaszoljatok, ha valaki kérdez valamit, ahogy tudósokhoz illik, és ahogy ő maga is szívesen tett eleget minden kérdezőnek, akárkinek támadt is rá kedve a görögök közül, és soha senkitől sem tagadta meg a választ. Itt azonban; kedves Menónom, ennek ellenkezője alakult ki: mintha afféle aszálya támadt volna a bölcsességnek, s alkalmasint elköltözik a bölcsesség a mi vidékünkről tihozzátok. Ha pedig az itteniek közül akarnál megkérdezni valakit, senki nem akadna, aki ne nevetne a szemedbe, s ne ekképp szólna:
– Ó idegen, olyan boldognak nézel-e engem, aki tudja, hogy az erény tanítható-e, vagy miféle más módon sajátítható el? Holott én olyan távol állok attól, hogy tudjam: vajon tanítható-e vagy sem, hogy éppenséggel azt sem tudom, egyáltalán mi az erény.

Read More

Dosztojevszkij: Ítélet

By inDosztojevszkij Tag

Egyébként, tessék, egy – természetesen materialista öngyilkos eszmefuttatása, akit az unalom vitt a halálba.

“…Valóban: mi joga volt a természetnek létrehozni engem, holmi számomra idegen, örök törvények nevében?
Értelemmel ruházott fel, s én értelemmel felfogtam a természetet: mi joga volt hozzá, hogy akaratom ellenére megteremtsen, és ráadásul értelemmel bíró lénynek?
Értelemmel élni annyi, mint szenvedni, de én nem akarok szenvedni – miért is vállalnám a szenvedést?
A természet értelmemen keresztül kinyilatkoztatja nekem a nagy egész harmóniáját.
Az emberi értelem vallásokat alapított erre a kinyilatkoztatásra. Tudtomra adja, hogy bár teljes egészében belátom, hogy a nagy egész harmóniájának sohasem válhatok részesévé, se most, se a jövőben, sőt fel sem tudom maradéktalanul fogni, mit is jelent – ámde mégis köteles vagyok meghajolni e kinyilatkoztatás előtt, köteles vagyok meghunyászkodni, vállalni a szenvedést a nagy egész harmóniája nevében, és viselni az életet.
De ha értelmem szerint választhatnék, nyilvánvaló, hogy szívesebben lennék boldog, amíg élek, ha csak egy pillanat is az egész, ha pedig megszűnök élni, semmi közöm többé a nagy egész harmóniájához – mit bánom én, hogy megmarad-e a világon énutánam a nagy egész harmóniája, vagy velem együtt pusztul.
És miért volnék köteles gondoskodni arról, hogy megmaradjon, ha én már nem leszek? – kérdem.

Read More

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

By inAntoine de Saint-Exupéry


Léon Werth-nek

Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:

Léon Werth-nek,
amikor még kisfiú volt.

1.

Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.

A könyvben ez állt: “Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza.”

Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:

Read More