Legtöbbször úgy érzem,
teljesen hiábavaló, amit csinálok.
Szembe megyek a vallással és a hagyományokkal,
az ateizmussal, a hittel és a hitetlenséggel,
a kereszténységgel, a mágiával,
a pszichológiával, a tudományos és
vallásos szinkretizmussal,
az ezotériával, és a szellemi kuruzslók
egész hadával…
Rajnai Zsolt Tibor: Fölfelé
Fodrozó reggel kereng.
Elém toppan a sietség…
Ijedtség hullámzik fakó lomhán
a kiáltás lombján,
s rajta csüng az ajkam.
Rajnai Zsolt Tibor: Lét
Egyedül vagyok, ez a magány.
Sivár köntösbe bújt éjjelen sétálok.
Lábam az aszfalton jár,
és mellettem egy kismacska nyávog.
Rajnai Zsolt Tibor: Forrás lettem
Beléd-bolydult lelkem
sebzett fogoly lett már!
Mégis jó, mert szebb lett,
nem salak és nem sár!
Rajnai Zsolt Tibor: Teisztikus jellegű agnosztikus filozófiám (Első rész: Alapfogalmak tisztázása – A teizmus istenfogalmának kialakulása, körülhatárolása és a természetes teológia meggyöngülése)
BEVEZETÉS
Ez a mű, lehet, hogy nem jó semmire, mert sehova se visz. Nem tart valahová és célja nincs. Csak magamnak akarok megfelelni azzal, hogy befejezem, ha már korábban elkezdtem s publikáltam itt…
Írásom se az ateistákat, se a hívőket nem szándékozik meggyőzni, felőlem mindenki abban hisz, amiben akar, viszont alkalmas lehet a nyugalom és a hit megzavarására (ugyanis semmilyen tekintélyre és kinyilatkoztatásra nincs tekintettel), ezért, aki szeretne békességben tovább hinni a saját hitében, inkább ne olvassa el…
Könnyező-kék szempár
Jégmezők felett didereg a tél,
havas, görnyedő vidéken,
s csak egy madárka dala,
mint gyűrt pántlika az égen,
az sír, az kiált elhalón…
Rajnai Zsolt Tibor: Kíváncsi szeretők
A kihívást téveszti össze szeretettel
az, ki szeretni próbál különöst,
s kit így szeretnek,
bele is sérül újfent e csalárd érzelembe.
Rajnai Zsolt Tibor: Kövecske szív
Klára ikreket fogant. Azokban az időkben nem volt még ultrahangos vizsgálat, így fogalma se lehetett, hogy fiúkat, vagy lányokat hord a szíve alatt. Ezért várt mindkettőt: egy fiút és egy leányt.
“A kislányt majd Gabriellának, a fiút pedig Gábornak nevezem!” – tervezgette a névadást, és mikor napjai beteltek, a szülőszobában megindult a szülés. De ott érte ám a meglepetés! Mert fiút nem, de kislányt szült, – kettőt!
Rajnai Zsolt Tibor: Gyufaskatulyába zárt…
Mennyi sors integet, tűnődik lomhán.
Egy az életünk, és zárt világ tudom.
Te ezt kaptad, én azt, elfogadni kell,
s megbékélni jámborul a nagy úton.
Rajnai Zsolt Tibor: A fűcsomó és a szalmalepke
Élt valahol kinn a réten egy fűcsomó. Egyszerű volt és magányos. Nem volt szép, sőt, mint mondják kifejezetten csúf teremtés volt. Míg társai sudáron, feszesen nőttek az ég felé, addig ő puhán, girbe-gurba alakkal és ütött-kopott ábrázattal roskadt a földre. A többi fűcsomó és a szép virágok gyakran mulattak torzságán, s megjegyzéseket tettek.