Tolvaj szerencse szülte most a percet,
min csüng mélán, búsongón, agg korom,
elfáradt idők jajszavához szerzett
mégis csöndes órát ez’ alkonyon.
Rajnai Zsolt Tibor: Fehéren reggel
Rajnai Zsolt Tibor: Gyönyörködj nálam, magadban…
hullámzó színekben bolydult elém bordó lelked furcsa zeg-zuga,
s én beléd leltem minden vágyam, s lányzó lényed rebbenő ritmusa
dobbant a szívemben….
Rajnai Zsolt Tibor: Egy álom
Mentális terek rajzanak
korláton innen és túl.
Ne kelts fel álmaimból!
Horpadásnyi jókedv tipeg
szívemen törékeny lábon,
hagyd még, hogy vigyen,
csak vigyen tovább az álom.
Mert arcod sóhajomba’ leng,
száraz füstként csókol, kereng,
bennem bújik meg és földereng…
Rajnai Zsolt Tibor: Jő a lány
Ily léptei csak lányzónak lehetnek.
Messziről cseng dallama a veretnek,
mit cipője kopácsa koppant.
A szívem nagyot dobban…
Rajnai Zsolt Tibor: Lélegzet az ember
Rajnai Zsolt Tibor: Ijedtség roska bokra
Az ijedtség roska bokra
felbukkan ma hiányodba’,
s csak visz, cibál, mint hínár,
gyúlékony kis semmi sodra…
Rajnai Zsolt Tibor: Ha a virág, ha a fűszál
Ha virág lennék,
lágy földben, kertedben
pihennék…
És ha fűszál,
üdén, sarjadón egy réten
zöldellnék…
Körültem lengene
a langyos, májusi szél,
– ha fűszál lennék…