Az én szerelmesem szemérmes vadvirág.
Vörös pipacs és arany szalmaágy.
A lelke zabolátlan-lágy
repdeső láng.
Rajnai Zsolt Tibor: Egyedül
Rajnai Zsolt Tibor: Szinkroncsúszás
Néha csak úgy elmerengek….
Jó lenne visszamenni az időben,
és némelyeket megölelni még egyszer…
Utolszor bár, de szépen…
Nem akikké lettek,
hanem akik voltak, akiket hajdan
nem becsültem…
Rajnai Zsolt Tibor: Ez van
Rajnai Zsolt Tibor: Seb
Fáj, mert nem akartam.
Sőt, igyekezetemet összeszedve,
minden értelmemet latba vetve,
türelmemet pattanásig feszítve,
csöndben szóltam.
Mégis tőrként hatolt szavam.
Rajnai Zsolt Tibor: Meztelenül
Rajnai Zsolt Tibor: Érintésed
Rajnai Zsolt Tibor: Istenem, hol vagy?
Üres, szótalan magányban peregnek le
perceim nálad, bízó-bizalmatlanul.
Kereslek, tudni akarlak, de nem csak úgy
mint tömegek, hiszékeny bizonytalanul.
Rajnai Zsolt Tibor: Nincs visszaút
A halál átfésüli torz játékkal
mind a lélektereket,
s beszűkíti a boldogságból
tágult rügyes élettereket.
