Rajnai Zsolt Tibor: Gyönyörködj nálam, magadban…

hullámzó színekben bolydult elém bordó lelked furcsa zeg-zuga,
s én beléd leltem minden vágyam, s lányzó lényed rebbenő ritmusa
dobbant a szívemben….

hajad tiszta fényében lüktet most szomorúságom, s tangót játszol velem
a kietlen messzeségből.
táska a vállamon…
belengi lényed, illatod a számat,
s még önteltséged és hazugságaid is
bocsájtom.

lányos hisztid, mint örvénylő szelek taréján árva kenyérhéj,
felhasít emlékeimből….
s én, mint kiszolgáltatott, elesőn ostoba mondom,
hogy hiányzol…
pedig büntetnem kellene téged,
de szívem nem tud érdem szerint tereád sújtani…

bár értenél! bár láttam volna gyöngeséged többször,
és megmutattad volna magad!
de mit tehetnék, ha négy életre előre el vagy már jegyezve?
őrült vagy, tudod? egy félnótás….
pezsgő szele, szilaj tüdeje megannyi erőnek.
és boldogságért futó lágy keblű bolond, de öregszel,
s csendesült jóságod talán hozzám talál egyszer.

mégse lesz így, tudom, de te vagy illúzióm fészke,
mert bolydító varázsod szépe
hullott rám lelked jobbik feléből.
ki hozzád ér, s akkor, ha ért igazán, tudja csak
hogy milyen vagy:
védelem, ó zárkózott hazugság, hárítás megannyi csalfa trükkje,
mi benned minden nap létként dobban, hogy utálom őket!
hogy utálom védelmed, s csaló énedet, – mert jó is lehetnél!

sosem akarlak visszafogadni (pedig kebled íze ma is itt a számban),
mert béklyód erős, mint a sír, és arcátlan közönyöd fullasztó ereje
egész eltapossa benned, mit én oly nagyon szeretek tenálad.
de sír a lelkem utánad,
s váró fájdalommal kereslek másban,
a jelenben, a csudaszép jövőben és az elmúlásban.

virtuál-lenge szerelmed három napig se tartott, mint Krisztus halála,
pedig ezer apró sziromként tettem lábaidhoz megannyi kincsem,
és érzéseken tapodni sekélyes, és nem akartál soha,
mégis fáj, amit tettél…

te lenge, könnyű-jártú tündér, jöjj hát, és táncoljuk el közös bolondságunk,
s vészlőn harsogó ambivalenciánk kósza ellentmondásait,
hogy lelkünk egymáshoz találjon!
jöjj hát! gyönyörködj bennem, s lelj magadra nálam, de engedd,
hogy árván makacs pillantásodban én is megláthassam énem!

2009.10.04.

Összes kategória

Vissza a Főoldalra!