Benned dereng fel minden hajnal,
ébredve puhán, kócos hajjal.
És belőled süt, csábít, igéz,
incselgő lelked, mely égig ér!
Rajnai Zsolt Tibor: Gyönyört szít
Rajnai Zsolt Tibor: Tehozzád (3)
Ahogy elém toppant szépséged
könnyű eleganciája,
ahogy átcsapott felettem lényed
egész Óperenciája,
úgy hulltál húsomba, szívembe
vöröslőn, mint a meggy,
hallod-é, s érted-é, Te egyetlenegy?
Rajnai Zsolt Tibor: Csak légy és maradj…
Akár a szép zenék olybá tűnik tomporod,
mikor gömböly’ izmok feszülnek combodon
túl és a derekadon innen…
Ölelni valót adnak a pillanathoz!
Rajnai Zsolt Tibor: Forrás lettem
Beléd-bolydult lelkem
sebzett fogoly lett már!
Mégis jó, mert szebb lett,
nem salak és nem sár!
Rajnai Zsolt Tibor: A három vendég
Egy pillangó szállt
a szívem redőire,
hogy törékeny lábait megvetve
szerelmet fakasszon,
s fittyet hányjon a magány őreire!
Katica röppent
elmém borús tárházaiba.
Leszállt, megpihent, majd ott hált,
hogy visszhang essen a vágy tárnáiba…
Rajnai Zsolt Tibor: Szemed zöld, puha bársonyán
Szemed zöld, puha bársonyán,
mint festő színes vászonán
a fény, fut s ragyog.
Pilláid hozzám küldik azt,
mint ragyogását a Nap
és az űrbéli csillagok.
Rajnai Zsolt Tibor: Nana
Az én szerelmesem szemérmes vadvirág.
Vörös pipacs és arany szalmaágy.
A lelke zabolátlan-lágy
repdeső láng.
