Rajnai Zsolt Tibor: Tehozzád (4)

Benned dereng fel minden hajnal,
ébredve puhán, kócos hajjal.
És belőled süt, csábít, igéz,
incselgő lelked, mely égig ér!

Olykor bágyaszt, csitít, vagy réveszt
jaj-hozó eredetiséged,
máskor ledőlt fétisek romján
csókodban fuldoklom gorombán.

Talán furcsa vagy? Nem, csak igaz!
Vadvirág is és hálátlan gaz!
De énem szaggasd csak bitorlón,
bátor, sorstépő, konok módon!

Mert én úgyse futok el másig!
Csak ölelj, szoríts, – ájulásig!
Azután szép csendesen szeress,
mint esti napfény lágy felleget.

2010.06.27.