Platón: Menón
MENÓN
Meg tudod-e mondani nekem, Szókratészom, vajon az erény tanítható-e, vagy nem tanítható, hanem gyakorlással szerezhető meg? Vagy pedig sem gyakorlással, sem tanulással nem szerezhető meg, hanem természettől fogva, vagy valami más módon válik az emberek sajátjává?
SZÓKRATÉSZ
Menónom, a thesszáliaiak azelőtt lovaglótudományukért és gazdagságukért örvendtek jó hírnek és közcsodálatnak a görögök között, most pedig, úgy látom, a bölcsességükért is, és nem utolsósorban a barátod, Arisztipposz polgártársai, a larisszaiak. S ez Gorgiasznak köszönhető: mert amikor megérkezett s városba, bölcsességre vágyakozókká tette az Aleuaszok főembereit, s ezek közül való a te szerelmesed, Arisztipposz is – meg a többi thesszáliait; s ráadásul azt a szokást oltotta belétek, hogy félelem nélkül és nagyszerűen válaszoljatok, ha valaki kérdez valamit, ahogy tudósokhoz illik, és ahogy ő maga is szívesen tett eleget minden kérdezőnek, akárkinek támadt is rá kedve a görögök közül, és soha senkitől sem tagadta meg a választ. Itt azonban; kedves Menónom, ennek ellenkezője alakult ki: mintha afféle aszálya támadt volna a bölcsességnek, s alkalmasint elköltözik a bölcsesség a mi vidékünkről tihozzátok. Ha pedig az itteniek közül akarnál megkérdezni valakit, senki nem akadna, aki ne nevetne a szemedbe, s ne ekképp szólna:
– Ó idegen, olyan boldognak nézel-e engem, aki tudja, hogy az erény tanítható-e, vagy miféle más módon sajátítható el? Holott én olyan távol állok attól, hogy tudjam: vajon tanítható-e vagy sem, hogy éppenséggel azt sem tudom, egyáltalán mi az erény. Én magam is ilyenformán vagyok tehát, Menónom; szűkében vagyok ennek a dolognak, éppúgy, mint polgártársaim, és szidom is magam érte, hogy egyáltalán nem tudok az erényről semmit; s amiről nem tudom, hogy micsoda, hogyan is tudnám, hogy milyen? Vajon azt hiszed, hogy olyasvalaki, aki nem ismeri Menónt, s egyáltalán nem tudja ki az, tudhatja, hogy szép-e, gazdag-e, nemes lelkű-e, vagy mindezek ellenkezője? Tudhatja, azt hiszed?
MENÓN
Nem én. De vajon te, Szókratész, igazán nem tudod, mi az erény, és ezt a hírt vigyem rólad haza is?
SZÓKRATÉSZ
Nemcsak ezt barátom, hanem azt is, hogy még soha senki mással sem találkoztam, aki tudná, véleményem szerint.
MENÓN
Micsoda? Nem találkoztál Gorgiasszal, amikor itt volt?
SZÓKRATÉSZ
Dehogynem.
MENÓN
És nem tett rád olyan benyomást, mint aki tudja?
SZÓKRATÉSZ
Nem valami jó az emlékezőtehetségem, Menónom, azért nem tudom most megmondani, mi volt akkor a benyomásom róla. De ő talán tudja, és talán te is, hogy mit mondott, azért emlékeztess rá; hogyan mondta. Ha pedig akarod, mondd meg te magad; mert nyilván te is úgy vélekedsz; ahogy ő.
MENÓN
Én bizony úgy.
SZÓKRATÉSZ
Akkor hát hagyjuk őt most, hiszen úgy sincs itt; tehát te magad, Menónom, az istenekre, mit mondasz, mi az erény? Mondd meg és ne irigyeld tőlem, hadd legyek a legboldogabb hazugság hazudója, ha kiderül, hogy te is tudod, meg Gorgiasz is, és én azt mondtam, hogy soha senkivel sem találkoztam, aki tudná.
MENÓN
Nem is nehéz megmondanom, Szókratészom. Először is, ha egy férfi erényét kérded, könnyű, mert a férfi erényéhez elég, ha városa ügyeivel foglalatoskodik, s foglalatossága során jót tesz barátaival és rosszat ellenségeivel, s közben vigyáz, hogy őt magát ne érje semmi baj. Ha pedig a nő erényét kívánod, nem nehéz kifejteni, hogy jól kell a házban gazdasszonyi tisztét ellátnia, óvnia a javakat bent, és szót fogadnia férjének. S a gyermek erénye is más, más a lányé, más a fiúé, és az idősebb férfié is, ha kívánod, a szabadé, ha kívánod, a rabszolgáé. És rengeteg másféle erény is van, úgyhogy nem okoz gondot megmondani az erényről, hogy micsoda; mert minden egyes foglalkozás szerint és életkor szerint; minden egyes munkánál és mindegyikük számára más-más az erény; s azt hiszem, Szókratész, ugyanígy van a hitványsággal is.
SZÓKRATÉSZ
Úgy látszik, csakugyan nagy szerencsém van, Menónom, mert erényt kerestem és, íme, egész méhrajnyit találtam nálad egy rakáson. De hogy ennél a példánál maradjunk, Menónom, a méhrajnál: ha a méh lényegéről kérdezlek, hogy micsoda, és te azt mondod erre, hogy sok van és sokféle, mit válaszolnál, ha azt kérdezem: – Vajon azt mondod, hogy a méhek abban számosak és sokfélék és egymástól különbözők, hogy méhek? Vagy ebben egy csöppet sem különböznek egymástól, hanem másvalamiben, például szépség, nagyság vagy más efféle dolgában? – Mondd, mit válaszolnál erre a kérdésre?
MENÓN
Én bizony azt, hogy abban semmit sem különböznek egymástól, hogy méhek.
SZÓKRATÉSZ
Ha tehát azt mondanám ezután: – Most pedig azt közöld velem Menón, hogy mi az, amiben nem különböznek egymástól, hanem egyformák mind? mit mondasz, mi az? Nyilván tudnál rá válaszolni.
MENÓN
Persze hogy tudnék.
SZÓKRATÉSZ
Hát az erényekkel is így van: bár sok van és sokféle, mindnek egy és ugyanaz az alakja, ami által erény, s jó lenne, ha ezt tartaná szem előtt a kérdés megválaszolója, mert rá tudna világítani, mi az erény; vagy nem érted, amit mondok?
MENÓN
Azt hiszem, értem; de azt, amiről kérdezel, még nem tudom úgy megragadni, ahogy szeretném.
SZÓKRATÉSZ
Vajon csak az erényről az a véleményed, Menón, hogy más a férfié, más az asszonyé és a többieké, vagy ugyanígy az, egészségről és a nagyságról és az erőről is? Véleményed szerint más a férfi egészsége és más az asszonyé? Vagy mindenütt ugyanaz az alakja, ha csakugyan egészség, akár férfiban van meg, akár bárki másban?
MENÓN
Véleményem szerint a férfi és a nő egészsége ugyanaz.
SZÓKBATÉSZ
Nemde a nagyságuk és az erejük is? Ha egy nő erős, ugyanattól az alaktól és ugyanattól az erőtől erős? Úgy értem, hogy “ugyanattól”, hogy erő-mivoltára nézve semmit sem különbözik az erő, akár férfiban van, akár nőben; vagy véleményed szerint különbözik?
MENÓN
Dehogyis.
SZÓKRATÉSZ
Az erény pedig különbözni fog erény mivoltára nézve, ha gyermekben van vagy öregemberben, ha nőben vagy ha férfiban?
MENÓN
Én valahogy úgy látom, Szókratészom, hogy ez mégsem hasonló a többi említett dologhoz.
SZÓKRATÉSZ
Micsoda? nem azt mondtad, hogy a férfi erénye a város jó kormányzása, a nő erénye pedig a házé?
MENÓN
De igen. Szókratész.
SZÓKRATÉSZ
És vajon képes-e jól kormányozni a várost vagy a házat, vagy akármi mást, aki nem józanul és igazságosan kormányoz?
MENÓN
Bizony nem.
SZÓKRATÉSZ
S nemde, akik igazságosan és józanul kormányoznak, azok igazságossággal és józansággal kormányoznak?
MENÓN
Feltétlenül.
SZÓKRATÉSZ
Így hát ugyanazokra a dolgokra van szükségük, ha derekak akarnak lenni, akár nők, akár férfiak: igazságosságra és józanságra.
MENÓN
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Nos hát? Vajon lehet-e derék a gyermek. és az öregember, ha féktelen és igazságtalan?
MENÓN
Bizony nem.
SZÓKRATÉSZ
Csak ha józan és igazságos?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Tehát minden ember ugyanúgy derék: mert ugyanolyan tulajdonságok birtokában lesznek derék emberek?
MENÓN
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Így hát nem lennének ugyanúgy jók, ha erényük nem lenne ugyanaz.
MENÓN
Nem bizony.
SZÓKRATÉSZ
Ha tehát ugyanaz az erénye mindenkinek, próbáld megmondani és emlékezetedbe idézni, mit mond Gorgiasz, hogy mi az erény, és vele együtt te is.
MENÓN
Mi más volna, mint képesnek lenni az emberek kormányzására? Ha egyvalamit keresel mindenkinél.
SZÓKRATÉSZ
Persze hogy azt keresek. De vajon a gyermek erénye is ugyanaz, Menónom, meg a rabszolgáé is, hogy kormányozni tudja urát, s rabszolgának tartod továbbra is azt, aki kormányoz?
MENÓN
Nemigen, Szókratészom.
SZÓKRATÉSZ
Mert nem is helyénvaló, jóemberem. Mert vedd még ezt is figyelembe: azt mondod, képesnek lenni a kormányzásra – ne tegyük-e hozzá azt is, hogy igazságosan s nem igazságtalanul?
MENÓN
De igen, szerintem; mert az igazságosság erény, Szókratészom.
SZÓKRATÉSZ
Vajon az erény, Menónom, vagy egy erény?
MENÓN
Hogy mondod?
SZÓKRATÉSZ
Ahogyan bármi másra vonatkozólag. Ahogyan (ha akarod), a gömbölyűségről azt mondanám, hogy egy forma, nem pedig egyszerűen a forma. És azért mondanám így, mert más formák is vannak.
MENÓN
Helyesen is mondanád, hiszen én is azt mondom; hogy nemcsak az igazságosság erény, hanem más erények is vannak.
SZÓKRATÉSZ
Melyek azok? Mondd meg; ahogyan én is mondanék neked más formákat is, ha felszólítanál rá; tehát te is mondj nekem más erényeket is.
MENÓN
Nos, véleményem szerint a bátorság is erény, meg a józanság is, meg a bölcsesség, meg a nagylelkűség és az összes többi is.
SZÓKRATÉSZ
Megint csak ugyanaz történt velünk, Menónom: lám, sok erényt találtunk, holott egyet kerestünk; noha másképp, mint az imént; arra az egyre pedig, mely mindegyikben közös, nem bírunk rátalálni.
MENÓN
Mert nem tudom, Szókratészom, hogyan ragadjam meg, amit te keresel, azt a mindegyikben meglevő, egyetlen erényt, úgy, mint a többi esetében.
SZÓKRATÉSZ
Ez természetes is; de én igyekezni fogok, ha képes vagyok rá, előbbre vinni bennünket. – Mert ugye érted, hogy mindennel így van: ha valaki azt kérdezné tőled, amit most mondtam, hogy mi a forma, Menón? és te azt felelnéd neki, hogy a gömbölyűség, s ha erre azt kérdené, amit én, hogy vajon a gömbölyűség a forma vagy egy forma? nyilván azt felelnéd, hogy egy forma.
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Nemde azért, mert más formák is vannak?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
És ha még azt is megkérdezi tőled, melyek azok, megmondanád?
MENÓN
Meg én.
SZÓKRATÉSZ
Ha azután a színről is ugyanígy megkérdezne, hogy mi, és amikor azt mondod, a fehér, azután a kérdező újra átvenné a szót: vajon a fehér a szín vagy egy szín? Azt mondanád ugye, hogy egy szín, minthogy más színek is vannak?
MENÓN
Azt bizony.
SZÓKRATÉSZ
És ha felszólítana, hogy sorolj fel más színeket, felsorolnál másokat, melyek semmivel sem kevésbé színek, mint a fehér?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Ha tehát úgy folytatná beszédét, ahogy én, és azt mondaná: mindig a sokhoz érkezünk el, de nekem így nem felel meg, hanem, mivel ezt a sokat egy névvel jelölöd, és azt mondod, nincs köztük egy se, ami ne lenne forma, bár vannak köztük egymással ellentétesek is, vajon mi az, ami semmivel sem kevésbé sajátja a gömbölyűnek, mint az egyenesnek, amit tehát formának nevezel, s azt állítod, a gömbölyű csöppet sem kevésbé ilyen forma, mint az egyenes? Vagy nem ezt mondod?
MENÓN
De ezt.
SZÓKRATÉSZ
Amikor tehát ezt állítod, akkor nem azt mondod, hogy a gömbölyű nagyobb mértékben gömbölyű, mint az egyenes, sem hogy az egyenes nagyobb mértékben egyenes, mint a gömbölyű?
MENÓN
Nem bizony, Szókratészom.
SZÓKRATÉSZ
Hanem inkább azt mondod, hogy a gömbölyű csöppet sem nagyobb mértékben forma, mint az egyenes, sem ez utóbbi az előbbinél?
MENÓN
Igazad van.
SZÓKRATÉSZ
Akkor tehát mi az, aminek forma a neve? Próbáld megfogalmazni. Ha tehát annak, aki a forma vagy a szín felől kérdez, azt mondanád:
– De nem értem, mit akarsz, ember, és nem tudom, mit beszélsz – alighanem elcsodálkoznék, és azt mondaná:
– Nem érted, hogy azt keresem, ami mindezekben azonos?
S vajon ezekről se tudnád, Menónom, megmondani, ha megkérdezne valaki:
– Mi az, ami a gömbölyűben és az egyenesben és a többiben, amit formának nevezel, mindnyájukban azonos?
Próbálj felelni, hogy ezzel felkészülj az erény dolgában való válaszadásra.
MENÓN
Nem, hanem mondd meg te, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ
Azt akarod, hogy a kedvedben járjak?
MENÓN
Nagyon szeretném.
SZÓKRATÉSZ
S azután te is hajlandó vagy válaszolni nekem az erényre vonatkozólag?
MENÓN
Igen, én is.
SZÓKRATÉSZ
Akkor hát iparkodnom kell, mert érdemes.
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Nosza hát, hadd próbáljuk megmondani neked, mi a forma. Vedd tehát fontolóra, elfogadod-e így: legyen számunkra a forma az az egyetlen minden létező közül, ami mindig együtt jár a színnel. Elegendő ez neked, vagy másképp kívánod? Mert én szeretném, ha te is így magyaráznád meg nekem az erényt.
MENÓN
De ez együgyűség, Szókratészom.
SZÓKRATÉSZ
Hogy mondod?
MENÓN
Úgy, hogy szavaid szerint az a forma, ami mindig együtt jár a színnel. Legyen: de ha valaki a színről is azt mondja, hogy nem tudja, hanem ugyanolyan tájékozatlan rá vonatkozólag mint a formára, mit gondolsz, milyen választ adtál?
SZÓKRATÉSZ
Igazat; s ha a kérdező a bölcsek közül való lenne, meg a vitatkozók és a harciasak közül, azt mondanám neki, hogy én megmondtam a magamét, ha pedig nem mondom helyesen, a te dolgod átvenni a szót és megcáfolni. Ha azonban két barát – mint például te meg én – szeretne beszélgetni egymással, szelídebben és dialektikusabban kellene válaszolgatniuk. S a dialektikusabb alkalmasint nem csupán annyi, hogy igaz válaszokat adunk, hanem az is, hogy olyan fogódzókkal, melyekkel a kérdezett maga is tisztában van és ezt be is ismeri. Hát megpróbálok én is így válaszolni neked. Mondd meg nekem tehát: mit nevezel végnek? Olyasmiről beszélek, ami határ és lezárás: mert állítom, hogy mindez egy és ugyanaz. Prodikosz alighanem más véleményen lenne, mint mi; de te biztosan nevezel valamit elhatároltnak, befejezettnek; ilyesmiről akarok beszélni, nem valami különlegességről.
MENÓN
Csakugyan nevezek, és azt hiszem, értem, amit mondasz.
SZÓKRATÉSZ
Nos hát! Ugye van valami, amit síknak nevezel, másvalamit pedig testnek, ahogy a mértanban van?
MENÓN
Igen, úgy nevezem őket.
SZÓKRATÉSZ
Akkor hát ezekből megérted, miféle formáról beszélek. Mert azt mondom minden formáról, hogy ami a testet körülhatárolja, az a forma; ezt összefoglalva azt mondanám, hogy a forma a test határa.
MENÓN
És a színről mit mondasz, Szókratészom?
SZÓKRATÉSZ
Ej, de fölültél a magas lóra, Menónom: úgy intézed, hogy egy öregember fáradozzon a válaszadással, te magad pedig nem akarsz visszaemlékezni és megmondani, hogy mit nevez Gorgiasz erénynek.
MENÓN
Ha te ezt megmondod nekem, Szókratész, akkor én is megmondom neked amazt.
SZÓKRATÉSZ
Bekötött szemmel is fölismerné, Menónom, aki veled beszélget, hogy szép vagy, és még vannak szeretőid.
MENÓN
Ugyan miért?
SZÓKRATÉSZ
Mert mást se teszel beszélgetésünk során, csak rendelkezel; amit az elkényeztetett férfiak csinálnak: zsarnokoskodnak, míg virágkorukat élik. S ugyanakkor te is nyilván leolvastad rólam, hogy alattvalója vagyok a szépeknek. Tehát a kedvedben fogok járni, és válaszolok neked.
MENÓN
Járj hát nagyon is a kedvemben.
SZÓKRATÉSZ
Tehát akarod-e, hogy Gorgiasz módszerével válaszoljak neked, hogy a lehető legjobban követhess?
MENÓN
Akarom, már hogy is ne?
SZÓKRATÉSZ
Nemde a létezőkből kiinduló áramlásokról beszéltek, Empedoklész szerint?
MENÓN
Igen, hogyne.
SZÓKRATÉSZ
És nyílásokról is, melyekbe és melyeken át az áramlások folynak?
MENÓN
Pontosan.
SZÓKRATÉSZ
És egyes áramlások épp beleillenek a nyílásokba, mások pedig kisebbek vagy nagyobbak?
MENÓN
Úgy van.
SZÓKRATÉSZ
Nemde látásnak is nevezel valamit?
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Mindezekből pedig “értsd meg, amit mondok”, ahogy Pindarosz mondta. Mert a szín a formák látással fölmérhető és észlelhető kiáramlása.
MENÓN
Úgy látom, Szókratész, nagyszerűen fogalmaztad meg ezt a választ.
SZÓKRATÉSZ
Alighanem azért, mert a te szájad íze szerint fogalmaztam meg; s egyúttal, azt hiszem, látod, hogy meg tudod ebből határozni azt is, mi a hang, és a szagot is meg sok más effélét.
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Mert válaszom a tragédiák nyelvén szólt, azért tetszik neked jobban, Menónom, mint az, amit a formáról mondtam.
MENÓN
Csakugyan nagyon tetszik.
SZÓKRATÉSZ
Pedig én magamat nem tudom meggyőzni róla, ó Alexidémosz fia, mert amaz a jobbik; és azt hiszem, te is belátnád, ha nem kellene, mint tegnap mondtad; a misztériumok előtt elutaznod; hanem itt maradnál; beavatásra készen.
MENÓN
Itt is maradnék, Szókratész, ha sok ilyesmit mondanál nekem.
SZÓKRATÉSZ
Ó, ami az igyekezetemet illeti, csöppet sem lanyhulok, miattad sem és magam miatt sem, hogy ilyesmiket mondhassak; csak úgy ne essék, hogy nem leszek képes sok ilyesmit mondani. De nosza, próbáld te is beváltani nekem tett ígéretedet, és mondd meg az erényről általánosságban, hagy micsoda; és ne csinálj megint sokat az egyből, ahogy tréfásan mondani szokták azokról, akik pozdorjává törnek valamit, hanem hagyd meg épp egésznek és mondd meg, mi az erény; a példákat már megkaptad tőlem.
MENÓN
Tehát én úgy látom, Szókratészom, hogy az erény, miként a költő mondja, “örvendezni annak, ami szép, és képesnek lenni rá”; én is azt nevezem erénynek, ha az, aki kívánja a szépet, meg is tudja szerezni.
SZÓKRATÉSZ
Azt mondod-e, hogy aki a szépet kívánja, az a jót kívánja?
MENÓN
Igenis azt.
SZÓKRATÉSZ
Ha ez így van, vajon egyesek a rosszat kívánják-e, mások pedig a jót? Vagy véleményed szerint, jóemberem, mindenki a jót kívánja?
MENÓN
Szerintem nem.
SZÓKRATÉSZ
Hanem egyesek a rosszat?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Mert azt hiszik a rosszról, hogy jó, úgy gondolod, vagy fölismerik, hogy rossz, és mégis azt kívánják?
MENÓN
Ilyenek is vannak meg olyanok is, véleményem szerint.
SZÓKRATÉSZ
Tehát véleményed szerint, Menónom, van, aki fölismeri, hogy a rossz rossz, és mégis kívánja?
MENÓN
Igenis van.
SZÓKRATÉSZ
Mit értesz megkívánáson? hogy az övé legyen?
MENÓN
Az övé legyen; mi mást értenék?
SZÓKRATÉSZ
Vajon azért, mert azt hiszi, hogy hasznára válik a rossz annak, akié lesz, vagy belátva, hogy árt annak, aki elnyeri?
MENÓN
Vannak, akik azt hiszik, hogy hasznukra van a rossz, és vannak, akik belátják, hogy árt.
SZÓKRATÉSZ
Vajon véleményed szerint belátják, hogy a rossz rossz, akik azt hiszik, hogy hasznukra van a rossz?
MENÓN
Nemigen hiszem.
SZÓKRATÉSZ
Nemde nyilvánvaló, hogy azok az emberek nem a rosszat kívánják, akik nem ismerik fel, hanem azt, amit jónak vélnek, holott rossz; így hát akik nem ismerik fel és jónak vélik, azok nyilvánvalóan a jót kívánják. Vagy nem?
MENÓN
Azok alkalmasint igen.
SZÓKRATÉSZ
Tehát akkor? Azok a rosszat kívánók, akik, mint mondod, úgy vélekednek, hogy a rossz árt annak, akié lesz, alighanem tisztában vannak azzal, hogy ártalmukra lesz?
MENÓN
Föltétlenül.
SZÓKRATÉSZ
És ezek nem gondolják, hogy akinek ártalmára van valami, azt szerencsétlenné teszi az, ami árt neki?
MENÓN
De, természetesen.
SZÓKRATÉSZ
És hogy aki szerencsétlen, az boldogtalan?
MENÓN
Azt hiszem.
SZÓKRATÉSZ
Van-e, aki szerencsétlen és boldogtalan akar lenni?
MENÓN
Azt hiszem, nincs, Szókratészom.
SZÓKRATÉSZ
Tehát nem akarhatja, Menónom, senki a rosszat, ha nem akar olyanná lenni. Mert mi más lenne szerencsétlennek lenni, mint megkívánni a rosszat és megszerezni?
MENÓN
Alkalmasint úgy van, ahogy mondod, Szókratész, és senki sem akarja a rosszat
SZÓKRATÉSZ
Nemde azt mondtad az imént, hogy az erény annyi, mint a jót akarni és képesnek lenni rá?
MENÓN
Azt mondtam.
SZÓKRATÉSZ
Nemde ezek szerint a jó akarása mindenkinek sajátja, s e tekintetben senki sem jobb a másiknál?
MENÓN
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Nyilvánvaló viszont, hogy ha egyik jobb a másiknál, a rá váló képesség szerint jobb?
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Tehát aszerint, amit mondasz, úgy látszik, ez az erény: a javak megszerzésének képessége.
MENÓN
Pontosan az a véleményem, Szókratész, hogy úgy van, ahogy te most megfogalmazod.
SZÓKRATÉSZ
Nézzük hát meg azt is, hogy igazat mondasz-e; mert lehet, hogy jól mondod. Azt mondod, a javak megszerzésének képessége az erény?
MENÓN
Azt én.
SZÓKRATÉSZ
S olyasmiket nevezel javaknak, amilyen az egészség és a gazdagság, és az arany meg az ezüst megszerzését is gondolnám még, és a városban szerzett megbecsülést, meg tisztségeket. Nem másvalamit nevezel jónak, hanem ezeket a dolgokat?
MENÓN
Nem, hanem mindezeket.
SZÓKRATÉSZ
Legyen; tehát aranyat és ezüstöt szerezni erény, miként Menón, a perzsa király atyai ágon való vendégbarátja mondja. Vajon hozzáteszel-e, Menónom, még valamit ehhez a szerzéshez, azt, hogy: jogosan és tisztességesen, vagy nincs számodra különbség, és ugyanúgy erénynek nevezed, ha jogtalanul szerzi meg valaki mindezt?
MENÓN
Semmiképp sem, Szókratészom, hanem hitványságnak.
SZÓKRATÉSZ
Akkor hát, úgy látszik, a szerzéshez igazságosságnak, vagy józanságnak, vagy jámborságnak kell járulnia, vagy az erény más alkatrészének; ha pedig nem, akkor nem lesz erény, bármennyire is javakat szerez.
MENÓN
Hogy is létezhetne erény ezek nélkül?
SZÓKRATÉSZ
Ha viszont nem szerez valaki aranyat meg ezüstöt, amikor az nem jogos, sem magának, sem másnak, nem erény-e ez a nem szerzés önmagában is?
MENÓN
De, úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Vagyis e javak megszerzése semmivel sem inkább erény, mint meg nem szerzésük, hanem; úgy látszik, ha jog szerint történik, erény, ha pedig minden ilyesmi nélkül, akkor hitványság.
MENÓN
Úgy látom, nyilvánvalóan úgy van, ahogy mondod.
SZÓKRATÉSZ
Nemde azt mondtuk az előbb, hogy ezek. mindegyike alkatrésze az erénynek, az igazságosság is; a józanság is, és minden ilyesmi?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Vagyis mókázol velem, Menónom?
MENÓN
Ugyan miért, Szókratész?
SZÓKRATÉSZ
Mert az imént, amikor arra kértelek, ne tördeld szét és ne darabold fel az erényt, és példákat hoztam föl rá, melyek szerint válaszolnod kellett volna, te erre ügyet se vetettél, és azt mondod nekem, hogy az az erény, ha valaki igazságosan szerez javakat; ez pedig, azt mondod, része az erénynek?
MENÓN
Azt én.
SZÓKRATÉSZ
Nemde az következik mindabból, amiben egyetértesz velem, hogy az az erény, ha az erény egy része szerint csinálja valaki, amit csinál; mert azt mondod, az erény egy része az igazságosság, és az összes többi.
MENÓN
És aztán?
SZÓKRATÉSZ
Azért mondom ezt, mert amikor arra kértelek, hogy beszélj az egész erényről, te egyáltalán nem mondtad meg, micsoda, hanem azt mondod, minden cselekvés erény, ha az erény valamely része szerint cselekednek, mintha már megmondtad volna, mi az erény egészében véve, és én ráismerhetnék, ha így részekre darabolod szét. Úgy látom tehát, ismét föl kell tennem neked, kedves Menónom, elölről kezdve ugyanazt a kérdést, hogy mi az erény, ha az, erény valamely része szerint minden cselekvés erény. Mert ezt jelenti. az, amit mondasz, hogy minden cselekvés erény, ha az igazságosság szerint való. Vagy te nem vélekedsz úgy, hogy ismét föl kell tenni ugyanazt a kérdést, hanem úgy hiszed, tudja valaki, mi az erény egy része, ha magát az erényt nem ismeri?
MENÓN
Nem hiszem.
SZÓKRATÉSZ
Mert ha emlékszel arra is, amit a formára vonatkozólag válaszoltam neked: elvetettük az olyanféle választ, mely a még keresettek által és nem a közösen elfogadottak által iparkodott felelni.
MENÓN
És helyesen is vetettük el, Szókratészom.
SZÓKRATÉSZ
Te se tégy tehát ilyet, jóemberem, hogy amikor az egész erényt keressük, hogy micsoda, te bárkinek megtudod magyarázni, ha annak részei által válaszolsz, vagy ha akármi mást mondasz ugyancsak ilyenformán, hanem ismét föl kell tenni ugyanazt a kérdést, hogy miféle erényről mondod, amiket mondasz. Vagy úgy találod, a beszédem semmire se jó?
MENÓN
Úgy találom, helyes a beszéded.
SZÓKRATÉSZ
Akkor hát válaszolj ismét, elölről kezdve: mit nevezel erénynek, te is meg a barátod is?
MENÓN
Szókratész, hallottam én, még mielőtt összekerültem veled, hogy nem csinálsz egyebet, csupán te magad is szűkölködsz, és másokat is nincstelenségbe viszel; most is, úgy látom, megbűvölsz engem, elvarázsolsz és valósággal rám olvasol, úgyhogy magam se tudom, mihez fogjak. S úgy látom, egészen olyan vagy, ha már tréfára fordítjuk a szót, külsőleg is meg máskülönben is, mint a zsibbasztó rája nevű lapos tengeri hal. Mert az is, valahányszor közeledik hozzá valaki és megérinti, elzsibbasztja az illetőt; s most te is, úgy látom, ilyesmit csináltál velem: elzsibbasztottál. Mert valóban megbénultam én is, a lelkem is, a nyelvem is, és nem tudom, mit válaszoljak neked. Holott számtalanszor tartottam beszédet az erényről, rengeteget és sok ember előtt, és nagyon jól, benyomásom szerint; most pedig egyáltalán meg se tudom mondani, mi az. Azért úgy vélem, helyesen teszed, hogy nem hajózol el innen és nem is költözöl máshova; mert ha más városban, idegenként művelnél ilyesmit, csakhamar elkergetnének, mint varázslót.
SZÓKRATÉSZ
Agyafúrt fickó vagy, Menón, s kis híján túljártál az eszemen.
MENÓN
Mi a szösz, Szókratész?
SZÓKRATÉSZ
Most már értem, miért mondtad rólam azt a hasonlatot.
MENÓN
Mit gondolsz; miért?
SZÓKRATÉSZ
Hogy én is hasonlattal viszonozzam. Tudom én, hogy minden szép fiú örül, ha képekbe foglalják. Mert hasznukra válik; a szépeknek ugyanis azt hiszem, a képük is szép. De én nem viszonzom hasonlattal a tiédet. Ami engem illet, ha a rája maga is elzsibbad, amikor; másokat elzsibbaszt, akkor hasonlítok hozzá; ha pedig nem, akkor nem. Mert nem úgy teszek másokat nincstelenné, hogy magamnak jól megy dolgom, hanem én magam is mindenkinél nincstelenebb vagyok, s így teszek másokat nincstelenekké. Most is, az erénnyel kapcsolatban, én nem tudom, hogy micsoda, s te talán mégis tudtad, mielőtt velem összekerültél, most viszont úgy festesz, mint aki nem tudja. Mindazonáltal meg akarom veled együtt vizsgálni és kifürkészni, hogy mi is az:
MENÓN
És miképpen fogod kifürkészni, Szókratész, azt, amiről egyáltalán nem tudod, hogy mi? Ki. tudsz-e tűzni valamit azok közül a dolgok közül, amiket nem ismersz, magad elé, hogy kutasd? Vagy ha nagyszerűen rátalálnál is, honnan fogod tudni, hogy ez az amit előzetese nem ismertél?
SZÓKRATÉSZ
Értem; mit akarsz mondani, Menón. Látod-e, milyen cseles az okoskodás: azt mondod, ne kutassa az ember sem azt, amit ismer, sem azt, amit nem ismer? Azt se kutassa, amit ismer: mert ismeri, tehát az ilyen embernek nincs szüksége kutatásra; s azt sem, amit nem ismer, mert nem tudja, mit kutasson.
MENÓN
Nemde úgy véled, szépen hangzott, amit mondtál, Szókratész?
SZÓKRATÉSZ
Én bizony nem.
MENÓN
Meg tudod-e mondani, miért nem?
SZÓKRATÉSZ
Meg én; mert hallottam az isteni dolgokban bölcs férfiakat és nőket �
MENÓN
Mit mondtak?
SZÓKRATÉSZ
Igazat, véleményem szerint, és szépet.
MENÓN
Mi volt az, és kik mondták?
SZÓKRATÉSZ
A papok és papnők közül valók mondták, akik gondot fordítanak arra, hogy beszédbe tudják önteni, amivel foglalkoznak; és Pindarosz is mondta, meg sokan mások is a költők közül, akik isteni ihletésűek. S a következőképpen hangzik, amit mondanak – vizsgáld meg, hogy szerinted igazat mondanak-e. Azt mondják ugyanis, hogy az ember lelke halhatatlan, s hol bevégzi életét, amit meghalásnak neveznek, hol pedig újjászületik, de soha nem pusztul el; épp ezért a lehető legtisztességesebben kell leélni az életet, mert akiknek Perszephoné megbűnhődöttnek látja már régi bűnét, a fönti napra a kilencedik évben azoknak lelkét újra föladja, s a pompás királyok ezekből nőnek, s jóizmú meg a bölcsességben nagyszerű férfiak: és a további időben szent héroszoknak hívják őket az embereknél.* (Pindarosz 133. Töredéke.)
Ha tehát a lélek halhatatlan és többször született, és minden dolgot látott, ami itt és ami a Hadészban van, semmi sincs, amit meg ne tanult volna; így hát nem csoda, hogy az erényre és más dolgokra is vissza tud emlékezni, melyekről azelőtt tudomása volt. Minthogy pedig az egész természet rokon vele és a lélek eleve megtanult mindent, nincs semmi akadálya annak, hogy aki egyvalamire visszaemlékezik, amit tanulásnak neveznek az emberek, az rátaláljon az összes többire is, ha bátor az illető, s nem fárad bele a kutatásba. Mert a kutatás és a tanulás teljes egészében nem más, mint visszaemlékezés. Így hát nem kell arra a cseles okoskodásra hallgatnunk: mert tétlenné tenne bennünket, s az elpuhult emberek szívesen is hallgatják, emez viszont szorgoskodásra és kutatásra buzdít bennünket; azért hát én elhiszem, hogy igaz, s azt akarom kutatni veled együtt, hogy mi az erény.
MENON
Igen, Szókratész. De miképpen gondolod azt, hogy nem tanulunk, hanem amit tanulásnak nevezünk, az visszaemlékezés? Meg tudsz-e tanítani rá, hogy ez így van?
SZÓKRATÉSZ
Már az imént is mondtam, Menónom, hogy agyafúrt fickó vagy; s most azt kérdezed, meg tudlak-e tanítani téged, én, aki azt mondom, hogy nincs tanítás, csupán visszaemlékezés – hogy ezáltal olyan látszatba kerüljek, mintha ellentmondanék saját magamnak.
MENÓN
Nem, Zeuszra, nem ilyen szándékkal mondtam, Szókratész, hanem megszokásból; ha tehát be tudod valahogy bizonyítani nekem, hogy úgy van, ahogy mondod, bizonyítsd be.
SZÓKRATÉSZ
Ez nem könnyű ugyan, mégis iparkodni fogok, a te kedvedért. De hívj csak ide egyet szolgáid népes csapatából, amelyiket épp akarod, hogy rajta bizonyítsam be neked.
MENÓN
Kész örömmel. Gyere csak ide!
SZÓKRATÉSZ
Görög, és beszél görögül?
MENÓN
Nagyon jól, a házamban született.
SZÓKRATÉSZ
Figyelj tehát, milyen benyomást tesz rád: visszaemlékszik-e, vagy tanul tőlem?
MENÓN
Nagyon figyelek.
SZÓKRATÉSZ
Mondd hát meg nekem, fiú, tudod-e, hogy ez egy négyszög?
FIU
Igen, tudom.
SZÓKRATÉSZ
Tehát van olyan négyszög, melynek összes oldalai, ezek itt, egyenlők, mind a négy?
FIÚ
Van hát.
SZÓKRATÉSZ
S ugye ezek a közepét átvágó vonalak is egyenlők?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Nemde egy ilyen sík nagyobb is lehet meg kisebb is?
FIÚ
Hogyne.
SZÓKRATÉSZ
Ha tehát ez az oldala két lábnyi lenne és emez is kettő, hány lábnyi lenne az egész? Így gondold végig: ha ez két lábnyi lenne, emez pedig csak egy, nem egyszer két lábnyi lenne a sík?
FIÚ
De igen.
SZÓKRATÉSZ
Minthogy azonban ez is két láb, nem kétszer kettő lesz?
FIÚ
Annyi lesz.
SZÓKRATÉSZ
Tehát kétszer két lábnyi?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
És mennyi kétszer két láb? Számítsd ki és mondd meg.
FIÚ
Négy, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ
Ugye lehet egy másik ilyen, kétszer ekkora sík is, és annak is lehet egyenlő minden oldala, mint ennek?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Tehát hány lábnyi?
FIÚ
Nyolc.
SZÓKRATÉSZ
Nos hát, próbáld megmondani nekem, mekkora ennek minden egyes oldala? Mert ennek itt két lábnyi; akkor a kétszeresének mekkora?
FIÚ
Világos, Szókratész, hogy a kétszerese.
SZÓKRATÉSZ
Látod-e Menón, hogy én nem tanítom ezt a fiút semmire sem, hanem mindenről csak kérdezem? És most azt hiszi, hogy tudja, mekkora az az oldal, amelyből a nyolc lábnyi sík keletkezni fog. Vagy nem így gondolod?
MENÓN
De igen
SZÓKRATÉSZ
És csakugyan tudja?
MENÓN
Egyáltalán nem.
SZÓKRATÉSZ
Mert azt hiszi, a megkettőzéséből lesz?
MENÓN
Azt.
SZÓKRATÉSZ
Nézd csak meg, hogyan fog sorjában visszaemlékezni mindenre, amire emlékeznie kell. – Te pedig mondd meg nekem: az oldal megkétszerezéséből keletkezik, azt állítod, a kétszeres sík? Olyanról beszélek, melynek oldalai nem erről hosszúak, emerről meg rövidek, hanem mindenfelé egyenlők, mint itt, s az egész kétszerese ennek, nyolc lábnyi: nézd csak meg, vajon még mindig azt hiszed-e, hogy az oldal megkétszerezéséből lesz?
FIÚ
Én azt.
SZÓKRATÉSZ
Nemde ez attól kétszereződik meg, hogy még egy ugyanilyen hosszút teszünk ide?
FIÚ
Hát persze.
SZÓKRATÉSZ
Akkor ebből lesz, azt állítod, a nyolc lábnyi sík, ha négy ilyen oldal jön létre?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Rajzoljunk hát hozzá négy egyformát. Nem ez lesz-e az, amit te nyolc lábnyinak mondasz?
FIÚ
De igen.
SZÓKRATÉSZ
Tehát mekkora lesz? Nem négyszer ekkora?
FIÚ
Dehogynem.
SZÓKRATÉSZ
Tehát a négyszer ekkora a kétszerese?
FIÚ
Zeuszra, dehogyis.
SZÓKRATÉSZ
Hanem hányszorosa?
FIÚ
Négyszerese.
SZÓKRATÉSZ
Tehát akkor, fiú, az oldal megkettőzéséből nem kétszer ekkora sík keletkezik, hanem négyszer ekkora.
FIÚ
Igazad van.
SZÓKRATÉSZ
Mert négyszer négy az tizenhat. Nem?
FIU
De igen.
SZÓKRATÉSZ
És a nyolc lábnyi milyen hosszú oldalból keletkezik? Ebből nem a négyszerese lett?
Dehogynem.
SZÓKRATÉSZ
A négy lábnyi pedig ennek a feléből itt?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Jó; a négy lábnyi pedig nem ennek a kétszerese, emennek pedig a fele?
FIÚ
De biztosan.
SZÓKRATÉSZ
Ugye ennél nagyobb, emennél pedig kisebb oldalból lesz? Vagy nem?
FIÚ
Azt hiszem, igen.
SZÓKRATÉSZ
Szép; csak válaszold mindig azt, amit hiszel. És mondd meg nekem: ugye ez két lábnyi volt, emez pedig négy?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Tehát a nyolc lábnyi síknak az oldala nagyobb kell, hogy legyen a két lábnyinál, és kisebb a négy lábnyinál.
FIÚ
Úgy kell lenni.
SZÓKRATÉSZ
Próbáld hát megmondani, mit gondolsz, mekkora.
FIÚ
Három láb hosszú.
SZÓKRATÉSZ
Ugye ahhoz, hogy ez három láb hosszú legyen, ennek itt a felét hozzáadjuk, s nyomban három lábnyi lesz? Mert ez itt kettő, ez pedig egy; és így keletkezik az a sík, amiről beszélsz.
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Nemde ha erről is három meg emerről is, akkor az egész sík háromszor három lesz?
FIÚ
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
És háromszor három láb, az mennyi?
FIÚ
Kilenc.
SZÓKRATÉSZ
És hány lábnak kell a kétszeres síknak lennie?
FIÚ
Nyolcnak.
SZÓKRATÉSZ
Akkor hát nem a három lábnyiból lesz a nyolc lábnyi sík.
FIÚ
Hát nem.
SZÓKRATÉSZ
Hanem mekkorából? Próbáld meg pontosan megmondani nekünk; ha pedig nem akarod kiszámítani, mutasd meg, mekkorából.
FIÚ
De Zeuszra, Szókratész, nem tudom.
SZÓKRATÉSZ
Észreveszed-e, Menón, mennyire előrehaladt már ez a fiú a visszaemlékezésben? Mert először nem tudta ugyan, mekkora a nyolc lábnyi sík egyik oldala, ahogyan még most se tudja, de akkor azt hitte, hogy tudja, és hetykén válaszolgatott, mintha tudná, s nem gondolta, hogy nincstelen; most pedig már gondolja, hogy nincstelen, és ahogyan nem tudja, nem is hiszi, hogy tudja.
MENÓN
Igazat szólsz.
SZÓKRATÉSZ
Nemde most jobb a hozzáállása ahhoz a dologhoz, amit nem tud?
MENÓN
Én is így vélekedem.
SZÓKRATÉSZ
Amikor tehát nincstelenné tettük és megnémítottuk, mint a zsibbasztó rája, vajon ártottunk-e neki?
MENÓN
Véleményem szerint nem.
SZÓKRATÉSZ
Tehát tettünk valamit, úgy látszik, a cél érdekében, hogy kifürkésszük, miképp is van; mert most szívesen fogja kutatni, minthogy nem tudja, akkor pedig könnyedén, sokak előtt és gyakran azt hitte, jól beszél a sík kétszereséről: hogy az oldalának kétszer olyan hosszúnak kell lennie.
MENÓN
Alighanem.
SZÓKRATÉSZ
Gondolod-e, hogy azelőtt iparkodott kutatni vagy megtanulni azt, amiről azt hitte, hogy tudja, holott nem tudta, míg rá nem ébredt nincstelenségére, arra a véleményre nem jutott, hogy nem tudja, s megkívánta a tudást?
MENÓN
Azt hiszem, nem, Szókratészom.
SZÓKRATÉSZ
Így hát hasznára vált az elzsibbadás?
MENÓN
Úgy látom.
SZÓKRATÉSZ
Nézd hát végig, mire fog nincstelenségében rábukkanni, ha velem együtt kutat, holott nem teszek mást, csak kérdezem, nem pedig tanítom; figyelj, hogy rajtakapsz-e azon, hogy tanítom és előadok neki, nem pedig az ő véleményét kérdezem. Te pedig most mondd meg nekem: ugye ez a mi négy lábnyi síkunk? Értesz engem?
FIÚ
Értelek.
SZÓKRATÉSZ
És még egy, vele egyenlőt teszünk hozzá?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
És ezt a harmadikat, a másik kettővel egyenlőt is?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
És kitölthetjük még itt a sarokban ezzel?
FIÚ
Hogyne.
SZÓKRATÉSZ
Tehát négy egyenlő síkunk keletkezett, ugye?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Akkor hát ez az egész hányszorosa lett ennek?
FIÚ
Négyszerese.
SZÓKRATÉSZ
Nekünk arra van szükségünk, hogy a kétszerese legyen; vagy nem emlékszel?
FIÚ
Dehogynem.
SZÓKRATÉSZ
Nemde ez az egyik saroktól a másikig érő vonal kétfelé vágja a síkok mindegyikét?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Nemde ezekből négy egyenlő oldal keletkezik, melyek itt ezt a síkot határolják körül?
FIÚ
Úgy van.
SZÓKRATÉSZ
Nézd csak: mekkora ez a sík?
FIÚ
Nem tudom.
SZÓKRATÉSZ
Ugye mind a négy vonal a négy sík mindegyikének a felét vágta le? Vagy nem?
FIÚ
De igen.
SZÓKRATÉSZ
Hány ilyen van ebben itt?
FIÚ
Négy.
SZÓKRATÉSZ
És ebben hány?
FIÚ
Kettő.
SZÓKRATÉSZ
És a négy mije a kettőnek?
FIÚ
Kétszerese.
SZÓKRATÉSZ
Tehát akkor ez hány lábnyi lesz?
FIÚ
Nyolc lábnyi.
SZÓKRATÉSZ
Melyik vonal az oldala?
FIÚ
Ez.
SZÓKRATÉSZ
Amelyik az egyik saroktól a másikig metszi a négy lábnyit?
FIÚ
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Ezt pedig átlónak nevezik a tudósok; tehát, ha ennek átló a neve, az átlóból keletkezik, mint mondod, Menón szolgája, a kétszeres sík.
FIÚ
Föltétlenül, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ
Hogy látod a dolgot, Menón? Másvalakinek a véleménye volt, amit válaszolt, nem pedig a sajátja?
MENÓN
Nem, a sajátja volt.
SZÓKRATÉSZ
Pedig nem tudta, ahogy az imént mondtuk.
MENÓN
Igazat szólsz.
SZÓKRATÉSZ
De megvoltak benne ezek a vélemények; vagy nem?
MENÓN
De igen.
SZÓKRATÉSZ
Tehát a nem tudóban benne vannak a helyes vélemények azokról a dolgokról, amikről nem tud?
MENÓN
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
És most azok a vélemények fellebbentek benne, mint egy álom; ha pedig gyakran fogja kérdezgetni valaki ugyanezekről a dolgokról és sokféleképpen, tudod-e, hogy végül nem kevésbé pontos tudomása lesz mindezekről, mint bárki másnak?
MENÓN
Alighanem.
SZÓKRATÉSZ
Nemde nem azért lesz tudomása, mert valaki megtanította, hanem a kérdezgetés eredményeképpen, ő maga hozza felszínre saját magából a tudását?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
S ezt a tudást felszínre hozni saját magából nem visszaemlékezés?
MENÓN
Dehogynem.
SZÓKRATÉSZ
S ugye ezt a tudást, aminek most birtokában van, vagy kapta valamikor, vagy mindig is birtokolta?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATESZ
Nemde, ha mindig is birtokolta, akkor tudta is mindig, ha pedig valamikor kapta, semmiképp sem mostani életében kaphatta. Vagy tanította őt valaki mértanra? Mert nyilván ugyanezt fogja tenni az egész mértannal is, meg az összes többi tudománnyal. Tehát van-e valaki, aki megtanította minderre? Alighanem tudnod kellene róla egyébként, hiszen a te házadban született és nőtt fel.
MENÓN
Tudom is, hogy senki nem tanította soha.
SZÓKRATÉSZ
De birtokában van ezeknek a véleményeknek, vagy nem?
MENÓN
Föltétlenül, Szókratészom, úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Ha pedig nem ebben a mostani életében kapta őket, nem világos-e ebből, hogy egy másik időben lettek az övéi, s tanulta meg őket?
MENÓN
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Nemde abban az időben, amikor még nem volt ember?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Ha tehát abban az időben is, amikor ember, s abban is, amikor még nem ember, helyes vélemények vannak benne, melyek a kérdésektől fölébrednek és tudássá válnak, vajon nem az derül-e ki, hogy a lelke minden időben tanult lélek? Mert világos, hogy minden időben ember vagy nem ember.
MENÓN
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Nemde, ha az igazság mindig megvan a lélekben, míg mi létezünk, akkor a lélek halhatatlan, úgyhogy bátran kell arra törekedned, hogy azt, amit most történetesen nem tudsz, ami azt jelenti, hogy nem emlékszel rá, kutasd és visszaemlékezz rá?
MENÓN
Úgy látom, jól beszélsz, Szókratész, de nem tudom, hogyan.
SZÓKRATÉSZ
Én is úgy látom, Menónom. Egyébként nem erősködnék olyan nagyon az állításom mellett; de ha úgy vélekedünk, hogy kutatni kell, amit nem tud valaki, akkor jobbak vagyunk és bátrabbak és kevésbé restek, mint ha úgy vélekednénk, hogy amit nem tudunk, azt nem is lehet megtalálni, és nem is kell keresni; nagyon is kardoskodnék emellett, ha tudnék szóval is, tettel is.
MENÓN
Véleményem szerint ezt is helyesen mondod, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ
Tehát akarod-e, miután egyetértünk abban, hogy kutatni kell, amiről valaki semmit sem tud, hogy együtt törekedjünk annak kutatására, mi az erény?
MENÓN
De még mennyire. Vagy mégsem, Szókratészom, hanem én a legszívesebben azt vizsgálnám is, hallanám is, amit legelőször kérdeztem: hogy vajon úgy kell-e rá törekedni, mint valami tanítható dologra; vagy mintha természettől fogva vagy valami más módon lett volna az erény az emberek sajátjává.
SZÓKRATÉSZ
Bizony, ha uralkodhatnék, Menónom, nemcsak magamon, hanem rajtad is, nem vizsgálnók, hogy vajon tanítható-e az erény vagy nem tanítható, mielőtt kifürkésszük, hogy micsoda; de mivel te egyáltalán nem törekedsz arra, hogy uralkodj magadon, s így szabaddá légy, rajtam pedig uralkodni próbálsz és uralkodsz is, engedni fogok neked; mert mit is tehetnék? Úgy látszik tehát, meg kell vizsgálni, hogy milyen valami, amiről még nem tudjuk, micsoda. Ha másra nem is vagy hajlandó, egy kicsikét lazíts uralkodásodon és engedd meg, hogy egy feltevésből kiindulva vizsgáljuk, vajon tanítható-e, vagy milyen. Úgy értem azt, hogy egy feltevésből kiindulva, ahogy a mértan tudósai szoktak vizsgálódni, ha valaki megkérdezi őket például egy síkról, hogy el lehet-e helyezni ezt a háromszögű síkot ebben a körben, azt mondaná erre valaki, hogy: még nem tudom, olyan-e ez a sík, de úgy látom, a következő feltevés lesz ebben az esetben a célravezető: ha ez a sík olyan, hogy egy adott oldalát meghosszabbítva ugyanolyan síkot metsz le, amilyen a meghosszabbítás által létrejött, az véleményem szerint más eredményre vezet, s megint másra, ha erre alkalmatlan; tehát a feltevés segítségével akarom megmondani neked, mi a sík körbeillesztésének az eredménye, lehetetlen-e vagy lehetséges. Hát mi is ugyanígy, az erényre vonatkozólag, mivel sem azt nem tudjuk, hogy mi, sem pedig, hogy milyen, feltevéssel vizsgáljuk meg, hogy tanítható-e vagy sem, éspedig így vetjük föl a kérdést: ha az erény a lélekkel kapcsolatos dolgok közé tartozik, tanítható-e vagy sem? Mert először is, ha másféle dolog, mint a tudomány, vajon tanítható-e vagy sem, vagy ahogy az imént mondtuk, emlékezetünkbe idézhető-e? Ne törődjünk azzal, hogy melyik nevet használjuk; tehát vajon tanítható-e? Vagy pedig mindenki számára nyilvánvaló, hogy az ember nem tanul meg semmi egyebet, csupán a tudományokat?
MENÓN
Véleményem szerint igen.
SZÓKRATÉSZ
Ha pedig az erény tudomány, nyilvánvaló, hogy tanítható?
MENÓN
Hogyne lenne tanítható?
SZÓKRATÉSZ
Azt tehát gyorsan eldöntöttük, hogy ha ilyen, akkor tanítható, ha pedig olyan, akkor nem.
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Ezután pedig alighanem azt kell megvizsgálnunk, vajon tudomány-e az erény vagy nem tudomány, hanem másvalami.
MENÓN
Szerintem is ezt kell ezután megvizsgálni.
SZÓKRATÉSZ
Nos hát akkor! Azt mondjuk-e, hogy az erény másvalami, mint a jó, vagy fenntartjuk azt a feltevést, hogy a jó?
MENÓN
Hogyne, minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Nemde, ha van más jó is, a tudománytól elhatárolható, könnyen megeshet, hogy az erény nem tudomány; ha viszont nem létezik semmiféle jó, amit a tudomány ne foglalna magában, jól sejtjük, ha azt sejtjük, hogy tudomány.
MENÓN
Így Van.
SZÓKRATÉSZ
És vajon az erény által vagyunk jók?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Ha pedig jók, hasznosak is; mert minden, ami jó, hasznos. Nem?
MENÓN
De igen.
SZÓKRATÉSZ
Vagyis az erény is hasznos?
MENÓN
Ez szükségszerűen következik mindabból, amiben megegyeztünk.
SZÓKRATÉSZ
Vizsgáljuk hát meg egyenként szemügyre véve, milyenek azok a dolgok, melyek hasznosak számunkra. Az egészség, azt mondjuk, és az erő, és a szépség, no meg a gazdagság; ezeket tartjuk hasznosnak, meg a hozzájuk hasonlókat. Nem?
MENÓN
De igen.
SZÓKRATÉSZ
De ugyanezekről azt mondjuk, hogy néha ártalmasak is; te talán másképpen mondod, vagy így?
MENÓN
Nem, hanem így.
SZÓKRATÉSZ
Most nézd csak, hogy e dolgok mindegyike mitől vezettetve válik hasznunkra, s mitől vezettetik, amikor ártalmas? Vajon nem akkor használ-e, amikor helyesen élünk vele, és akkor árt, amikor nem?
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Most pedig még a lélek szerint is vizsgáljuk meg. Van valami, amit józanságnak hívsz, és igazságosságnak, és bátorságnak, és jó felfogóképességnek, meg emlékezőtehetségnek, és nagyvonalúságnak, meg más effélék?
MENÓN
Hogyne.
SZÓKRATÉSZ
Vizsgáld csak meg, hogy ezek közül azok, melyek véleményed szerint nem tudományok, hanem másvalamik, nem olykor ártanak-e, olykor pedig használnak? Például a bátorság, ha nem eszméletből eredő bátorság, hanem afféle vakmerőség; ugye amikor eszmélet nélkül merész az ember, akkor árt, amikor pedig eszmélettel; akkor használ?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Nemde a józanság is ugyanígy, meg a jó felfogóképesség is; eszmélettel hasznosak a megtanult és elsajátított dolgok, eszmélet nélkül pedig ártalmasak?
MENÓN
Pontosan így van.
SZÓKRATÉSZ
Nemde általában a lélek minden törekvése és kitartása, ha eszmélet vezérli, boldogsághoz vezet, ha pedig esztelenség, az ellenkezőjéhez?
MENÓN
Alighanem.
SZÓKRATÉSZ
Ha tehát az erény a lélekben meglevő valami, és szükségképpen hasznos, eszméletnek kell lennie, mivel az összes lelki dolgok önmagukban se nem hasznosak, se nem ártalmasak, hanem aszerint, hogy eszmélettel társulnak-e vagy esztelenséggel, válnak károssá, illetve hasznossá. E szerint az elgondolás szerint tehát az erénynek, minthogy hasznos, eszméletnek kell lennie.
MENÓN
Én is úgy látom.
SZÓKRATÉSZ
Vagyis akkor a többi dolgokkal is, melyekről az imént azt mondtuk, a gazdagságról meg a többi efféléről, hogy hol jók, hol ártalmasak, vajon nem úgy van-e, mint a lélekkel általában: hogy ha az eszmélet vezérli, ami a lélekben van, hasznossá válik, ha pedig az esztelenség, akkor károssá, úgy ezekkel is, ha a lélek helyesen él velük és vezérli őket, hasznossá válnak, ha pedig helytelenül, ártalmassá?
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
S az okos lélek vezérli helyesen, az oktalan pedig helytelenül?
MENÓN
Úgy van.
SZÓKRATÉSZ
Nemde általában is ki lehet mondani, hogy az embernél minden más a lélektől függ, a lélek dolgai pedig az eszmélettől, ha jóra valók; és e szerint az elgondolás szerint az eszmélet lenne hasznos; pedig azt mondjuk, hogy az erény hasznos?
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Tehát azt mondjuk, az eszmélet az erény, vagy teljes egészében, vagy része annak?
MENÓN
Véleményem szerint, Szókratész, szépen mondtad; amit mondtál.
SZÓKRATÉSZ
Nemde, ha ez így van, a jó emberek nem természettől fogva jók?
MENÓN
Nem, azt hiszem.
SZÓKRATÉSZ
És akkor talán még ez is helytálló: ha a jók természettől fogva lennének azok, lennének köztük olyanok, akik fölismerik az ifjak közt a jó természetűeket, s ezeket mi, átvéve, akikre rámutatnak, az Akropoliszon őriznénk, sokkal erősebb pecsét alatt, mint az aranyat, hogy senki ne tegye őket tönkre, hanem ha majd érett korba jutnak, hasznára váljanak városuknak.
MENÓN
Ez bizony valószínű, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ
Mivel tehát a jók nem természettől fogva jók, vajon tanulás által azok?
MENÓN
Úgy látom, már szükségszerűen így van; és világos, Szókratész, a feltevésünk szerint, hogy az erény, ha tudomány, tanítható.
SZÓKRATÉSZ
Talán, Zeuszra; csak nem fog-e helytelennek bizonyulni, ha ebben megegyezünk?
MENÓN
Hisz az imént úgy látszott, hogy jól mondtuk.
SZÓKRATÉSZ
De nem elég, hogy az imént úgy látszott, hogy jól mondtuk, hanem most is úgy kell látszania és azután is, hogy helytálló maradjon.
MENÓN
Akkor hát? Mi olyat látsz ebben, amivel elégedetlen vagy, és nem hiszed el, hogy az erény tudomány?
SZÓKRATÉSZ
Megmondom én neked, Menónom. Nem azt állítom én, hogy azt nem mondtuk jól; hogy tanítható, ha tudomány, hanem hogy nem tudomány; nézd csak, nem kétkedem-e joggal e tekintetben. Mert mondd meg nekem: ha bármely dolog, nemcsak az erény, tanítható, nem szükségszerű-e; hogy tanítói is legyenek, meg tanulói is?
MENÓN
Azt hiszem, igen.
SZÓKRATÉSZ
És nemde, ellenkezőleg, ha valaminek sem tanítói nincsenek, sem tanulói, jól jellemezzük-e, ha úgy jellemezzük, hogy nem tanítható?
MENÓN.
Úgy van; de nem gondolod-e, hogy az erénynek vannak tanítói?
SZÓKRATESZ
Hisz gyakran kutattam én, vannak-e valamiféle tanítói, de bár mindent megtettem, nem bírok rájuk találni. Pedig sokakkal együtt keresem, s leginkább azokkal, akik, úgy vélem, legjáratosabbak a dologban. És most is, Menónom, épp jókor ült ide mellénk ez az Anütosz, hogy őt is bevonjuk kutatásunkba. Helyes is, hogy bevonjuk; mert ennek az Anütosznak a gazdag és bölcs Anthemión az apja, akinek a gazdagsága nem magától gyűlt fel, s nem is másvalaki adta neki, ahogy most legutóbb is megkapta a thébai Iszméniasz a Polükratész kincseit, hanem saját bölcsességével és fáradozásával szerezte; meg aztán egyébként sem látszik gőgös polgárnak, sem elbizakodottnak meg visszataszítónak, hanem tisztességes és helyes magatartású férfiú; azután ezt a fiát jól nevelte és oktatta, az athéniak többségének véleménye szerint: hiszen a legmagasabb tisztségekre választják meg. Azért helyes dolog ilyenekkel együtt keresni az erény tanítóit, hogy vannak-e vagy sem, és kik azok. Tehát te is kutass, Anütosz, velünk, velem és ezzel a vendégbarátoddal, Menónnal együtt, ebben az ügyben: hogy kik is lehetnek azok a tanítók. A következőképpen vizsgálódj: ha azt akarnók, hogy ez a Menón jó orvos legyen, miféle tanítóhoz küldenénk? Vajon nem orvosokhoz?
ANÜTOSZ
Dehogynem.
SZÓKRATÉSZ
Ha pedig azt akarnánk, hogy jó varga legyen, vajon nem a vargákhoz?
ANÜTOSZ
De igen.
SZÓKRATÉSZ
És a többi esetben is így?
ANÜTOSZ
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Akkor mondd meg nekem ugyanezekkel a dolgokkal kapcsolatban ezt is: amikor őt, azt mondjuk, az orvosokhoz küldenénk, helyesen küldjük, ha azt akarjuk, hogy orvos legyen; vajon amikor ezt állítjuk, azt is állítjuk-e, hogy ésszerűen cselekszünk, ha ezekhez küldjük – vagyis inkább ennek a mesterségnek a gyakorlóihoz, mint nem azokhoz -, és azokhoz, akik ezáltal .pénzt keresnek és hirdetik magukról, hogy tanítói mindenkinek, aki el akar menni hozzájuk és tanulni akar? Vajon nem akkor küldjük el őket helyesen, ha mindezt szem előtt tartjuk?
ANÜTOSZ
De igen.
SZÓKRATÉSZ
Nemde a fuvolázásra meg a többi dologra is ugyanez vonatkozik? Nagy esztelenség lenne, ha azt, akit fuvolásnak szánunk, nem azokhoz akarjuk küldeni, akik vállalják ennek a mesterségnek a tanítását, és ezzel keresik a pénzt, hanem másoknak okozunk vele alkalmatlanságot, vagyis olyanokkal próbáljuk taníttatni, akik nem is állítják magukról, hogy a tanítói, és egyetlen: tanítványuk sincs, aki azt tanulná tőlük, amiről mi úgy véljük, megtanulja tőlük, akit hozzájuk küldünk. Nem tartanád ezt nagy esztelenségnek?
ANÜTOSZ
De bizony, Zeuszra, s ráadásu1 tudatlanságnak is.
SZÓKRATÉSZ
Jól mondod. Most hát módodban áll velem együtt, közösen tanakodni, mit kezdjünk ezzel a vendégbarátoddal, Menónnal. Ő ugyanis, Anütoszom, azt mondogatja nekem már régóta, hogy arra a bölcsességre és erényre vágyik, amellyel az emberek jól kormányozzák házuk és városuk ügyeit, és gondját viselik szüleiknek, és polgártársaikat meg vendégbarátaikat derék emberhez méltó módon tudják fogadni és útjukra bocsátani. Nézd csak, hogy ezért az erényért kihez kell őt küldenünk, hogy helyesen küldjük. Ugye világos, az imént mondottak szerint, hogy azokhoz, akik vállalják, hogy az erény tanítói, és hirdetik is magukról, hogy megtanítanak rá bárkit a görögök közül, aki akarja, s ezért árat is szabnak, és be is hajtják?
ANÜTOSZ
És mit mondasz, kik ezek, Szókratészom?
SZÓKRATÉSZ
Hiszen te magad is tudod, hogy ezek azok, akiket az emberek szofistáknak hívnak.
ANÜTOSZ
Héraklészre, vigyázz, mit beszélsz, Szókratész! Senkit, sem rokonaim közül, sem házam népéből, sem barátaim közül, sem városombelit, sem idegent, ne szálljon meg olyan őrület, hogy ezeket keresse fel, csúfságára, mert ezek nyilvánvaló csúfságot és romlást hoznak mindazokra, akik érintkeznek velük.
SZÓKRATÉSZ
Mit beszélsz, Anütoszom? Hát azok közül, akik azt hirdetik magukról, hogy értenek valamilyen hasznos tevékenységhez, egyedül csak ők különböznének annyira a többitől, hogy nem csupán nem javítják meg, mint a többiek, amit rájuk bíznak, hanem épp ellenkezőleg, elrontják:? És mindezzel, még nyíltan pénzt is merészelnek keresni? Én bizony nem tudom, hogyan higgyek neked: mert ismerek egy férfit, Prótagoraszt, aki nagyobb vagyont szerzett ezzel a bölcsességével, mint Pheidiasz, aki közismerten szép műveket alkotott, és hozzá még tíz szobrász. Bizony csuda dolgot mondasz; hiszen azok, akik régi cipőkkel meg ruhákkal dolgoznak, harminc napig se tudnák titokban tartani, hanem híre menne, hogy silányabb állapotban adták vissza a ruhákat és cipőket, mint ahogyan kapták, de ha ilyet tennének, csakhamar éhen halnának – Prótagorasz pedig egész Görögország előtt titkolni tudta volna, hogy megrontja a vele érintkezőket, és silányabb állapotban bocsátotta el őket, mint ahogyan kapta, több mint negyven esztendőn át? Mert azt hiszem, közel hetven éves volt, amikor meghalt, s negyven éven át folytatta a mesterségét: és egész idő alatt, s még a mai napig sem szűnt meg a jó híre; és nemcsak Prótagorasz, hanem mások is, nagy számban, akik őelőtte születtek, és akik most is élnek. Vajon tehát, szavaid szerint, azt mondjuk-e, hogy ezek tudatosan vezették félre az ifjakat és csúfolják meg őket, vagy őelőttük is titok, hogy így van? És így őrültnek tartjuk-e azokat, akiket egyesek a legbölcsebb embereknek mondanak?
ANÜTOSZ
Távolról sem őrültek, Szókratészom, sokkal, inkább azok az ifjak, akik pénzt adnak nekik; de még inkább azoknak a hozzátartozói, akik rájuk bízzák őket; s mindenkinél inkább azok a városok, melyek megengedik, hogy beállítsanak, és nem kergetik el az ilyeneket, akár egy idegen vállalkozik ilyen tevékenységre, akár egy városbeli.
SZÓKRATÉSZ
Talán megbántott valamelyik szofista, Anütoszom, vagy miért neheztelsz rájuk ennyire?
ANÜTOSZ
Nekem bizony, Zeuszra, soha nem volt semmi közöm egyikükhöz sem, s nem is engedném meg az enyéim közül senkinek.
SZÓKRATÉSZ
Tehát egyáltalán nincs semmi tapasztalatod e férfiakkal kapcsolatban?
ANÜTOSZ
És ne is legyen soha!
SZÓKRATÉSZ
Hát akkor hogyan tudhatsz, te rendkívüli férfiú, erről az egész dologról, hogy van-e benne valami jó, vagy csak rossz, ha egyáltalán nincs semmi tapasztalatod?
ANÜTOSZ
Könnyen; hisz tudom én, mifélék, akár van róluk tapasztalatom, akár nincs.
SZÓKRATÉSZ
Alighanem jós vagy, Anütoszom: mert különben csodálkoznék, hogyan is tudhatsz ezekről, annak alapján, amit magad is mondasz. Csakhogy mi nem azokat keressük, akik által Menón, ha fölkeresné őket, silánnyá válnék; mert, ha akarod, ám legyenek a szofisták ilyenek; hanem amazokat jelöld meg nekünk, és ezzel az atyai barátoddal is tedd meg azt a jót, hogy megmondod neki, kikhez menjen el ebben a nagy városban, hogy abban az erényben, amit én most fejtegettem, említésre méltó eredményre jusson.
ANÜTOSZ
És miért nem mondtad meg neki te?
SZÓKRATÉSZ
Én megmondtam, kiket tartottam e dolog tanítóinak, de alkalmasint fabatkát sem ér, amit mondtam, szerinted; s talán van is valami abban, amit mondasz. Most hát rajtad a sor, te mondd meg; kihez menjen el az athéniak közül; olyan nevet mondj; amilyet akarsz.
ANÜTOSZ
Miért kellene egyetlen ember nevét hallania? hiszen akárkivel találkozik a derék és erényes athéniak közül, senki sincs, aki ne tenné jobbá, mint a szofisták, ha hajlandó megfogadni a szavát.
SZÓKRATÉSZ
Vajon ezek a derék és erényes férfiak maguktól lettek ilyenekké, senkitől sem tanulták, és mégis képesek másokat arra tanítani, amit ők maguk nem tanultak?
ANÜTOSZ
Énnekem az a véleményem, hogy ezek is őseiktől tanulták, akik ugyancsak derék és .erényes emberek voltak; vagy nem gondolod-e, hogy sok kiváló férfiú élt ebben a városban?
SZÓKRATÉSZ
Én is úgy vélekedem, Anütoszom, hogy vannak itt államügyekben kiváló emberek, s azelőtt sem voltak kevesebben, mint ahányan most vannak; de vajon jó tanítói voltak-e saját erényüknek? Mert erről folyik közöttünk a szó: nem arról, hogy vannak-e itt derék férfiak, vagy sem, sem hogy voltak-e azelőtt, hanem hogy tanítható-e az erény, azt vizsgáljuk régóta. S ennek vizsgálatakor azt vizsgáljuk, hogy vajon a derék férfiak, a mostaniak is meg az azelőttiek is, át tudták-e adni másnak is azt az erényt, amelyben jeleskedtek, vagy pedig az erény nem adható át más embernek, s nem is hagyhatja egyik ember a másikra: ez az, amit régóta fürkészünk, én és Menón. Így hát nézd csak, a te elgondolásod szerint: nem tartod-e Themisztoklészt derék embernek?
ANÜTOSZ
Én bizony annak tartom, a legeslegderekabbnak.
SZÓKRATÉSZ
Nemde jó tanítónak is; ha tanítója lehet valaki saját erényének, ő az volt, ugye?
ANÜTOSZ
Úgy vélem, igen, ha tanítani akarta.
SZÓKRATÉSZ
Mit gondolsz, nem akarta-e, hogy mások is derekak és erényesek legyenek, s legelsősorban, hogy a saját fia? Vagy azt hiszed, irigyelte tőle, és szántszándékkal nem adta át neki az erényt, amiben ő maga jeleskedett? Vagy nem hallottad-e, hogy Themisztoklész a fiát, Kleophantoszt kiváló lovassá taníttatta ki? Mert egyenesen állva is tudott lovagolni, és így kiegyenesedve lóhátról dárdát is tudott dobni, és sok más csodálatos dolgot művelt, amikre apja nevelte, s tudóssá tette mindabban, ami a jó tanítók tehetségétől függ. Vagy nem hallottál erről az idősebbektől?
ANÜTOSZ
De hallottam.
SZÓKRATÉSZ
Tehát senki sem állíthatja, hogy a fiának rossz természete volt?
AMÜTOSZ
Aligha.
SZÓKRATÉSZ
Hát akkor hogy van ez? Hallottál-e akár ifjabb embertől, akár idősebbtől olyasmit, hogy Kleophantosz, Themisztoklész fia, derék és tudós lett volna azokban a dolgokban, melyekben az apja?
ANÜTOSZ
Bizony nem.
SZÓKRATÉSZ
Hát hihetőnek tartjuk-e; hogy amarra rá akarta nevelni a fiát, abban a bölcsességben viszont, amiben őmaga volt tudós, nem akarta, hogy jobb legyen a szomszédainál – ha az erény csakugyan tanítható volna?
ANÜTOSZ
Zeuszra, nem hinném.
SZÓKRATÉSZ
Tehát itt van, láthatod, az erénynek egy tanítója, aki, ebben te is egyetértesz velem, elődeink legjobbjai közé tartozik; most pedig vizsgáljunk meg egy másikat, Ariszteidészt, Lüszimakhosz fiát: vajon nem értesz velem egyet abban, hogy ő is derék ember volt?
ANÜTOSZ
De igen, a legnagyobb mértékben.
SZÓKRATÉSZ
Nemde a fiát, Lüszimakhoszt ő is az athéniak közt a legjobb nevelésben részesítette, amennyire csak a tanítóktól telt; de gondolod, hogy minden másnál jobb emberré tette? Hisz te is érintkeztél vele, és láthatod; milyen. S ha akarod, nézd meg például Periklészt, ezt a káprázatosan bölcs férfiút, ugye tudod, hogy két fiúgyermeket nevelt fel, Paraloszt és Xanthipposzt?
ANÜTOSZ
Persze.
SZÓKRATÉSZ
Ezeket bizony, mint te is tudod, egyetlen athéninál sem alábbvaló lovasokká képeztette ki, és muzsikára meg bajvívásra, és sok más effélére oktatta, hogy ezekben a mesterségekben senkinél se legyenek alábbvalók; de vajon nem akarta-e őket derék emberekké is tenni? Gondolom, akarta, csakhogy ez nem tanítható. De hogy azt ne hidd, hogy csak egynéhány athéni, és a legsilányabbja volt erre képtelen, vedd fontolóra, hogy Thuküdidész is két fiút nevelt fel, Melésziaszt és Sztephanoszt, és ezeket más tekintetben is jól nevelte, és ők birkóztak a legjobban az athéniak közül: mert az egyiket Xanthiaszhoz adta, a másikat Eudóroszhoz; s ezek voltak akkoriban, a közvélemény szerint, a legjobb birkózók; vagy nem emlékszel?
ANÜTOSZ
De igen, hallottam róla.
SZÓKRATÉSZ
Nemde világos, hogy ő, aki megtaníttatta gyermekeit mindarra, amit fizetségért tanítanak, soha nem tette volna, hogy ne taníttassa őket arra, amire fizetség nélkül taníttathatta volna; hogy derék emberek legyenek – ha az tanítható lett volna? Vagy talán silány ember volt Thuküdidész, és nem volt igen sok barátja az athéniak és szövetségeseik közt is? Eleve kiváló házból származott, és nagy volt a hatása a városban és a többi görög közt is, úgyhogy, ha az tanítható lett volna, talált volna valakit, aki hajlandó lett volna a fiaiból derék embert faragni, akadt volna akár földijei, akár vendégbarátai közt, ha már ő maga nem ért rá, mert elfoglalták a város ügyei. Bizony attól tartok, Anütosz barátom, hogy az erény nem tanítható.
ANÜTOSZ
Úgy látom, Szókratész, könnyen mondasz rosszat az emberekről. Azért én azt tanácsolnám neked, ha hallgatni akarsz rám, vigyázz: mert talán más városban is könnyebb rosszat tenni az emberekkel, mint jót, ebben pedig különösen, ezt, gondolom, magad is tudod.
SZÓKRATÉSZ
Úgy látszik, Menón; Anütosz neheztel rám, s egy csöppet sem csodálkozom rajta; mert először is; azt hiszi; hogy én becsmérlem azokat a férfiakat, azután pedig úgy véli, ő is közéjük tartozik. De ha majd egyszer megtudja milyen a becsmérlő beszéd, megszűnik neheztelése, csakhogy most még nem tudja; te pedig mondd meg nekem, nincsenek-e nálatok is derék és erényes férfiak?
MENÓN
Dehogynem.
SZÓKRATÉSZ
Tehát akkor? Akarnak-e ezek az ifjak tanítói lenni, s egyetértenek-e azzal, hogy tanítói, és hogy az erény tanítható?
MENÓN
Zeuszra, nem, Szókratészom, hanem hol azt hallhatnád tőlük, hogy tanítható, hol pedig, hogy nem.
SZÓKRATÉSZ
Tehát mondhatjuk-e, hogy azok, akik még ebben sem értenek egyet, tanítói ennek a dolognak?
MENÓN
Nem hinném, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ
Akkor hát? Véleményed szerint ezek a szofisták az egyedüliek, akik ezt hirdetik magukról, az erény tanítói?
MENÓN
Gorgiaszban is, Szókratészom, azt csodálom leginkább, hogy soha nem hallhatod, hogy ilyesmit ígér, hanem a többieket is kineveti, ha hallja, hogy ilyesmit ígérnek; hanem úgy véli, hogy súlyos szavú szónokká kell tenni az embereket.
SZÓKRATÉSZ
Tehát te sem hiszed, hogy a szofisták tanítók?
MENÓN
Nem tudom megmondani, Szókratészom. Mert magam is úgy vagyok, mint a legtöbben: hol azt hiszem, igen, hol meg, hogy nem.
SZÓKRATÉSZ
Tudod-e, hogy nemcsak te meg a többi államüggyel foglalatoskodó van így, hogy hol taníthatónak hiszi; hol pedig nem, hanem még Theognisz költő is ezt mondja, tudod?
MENÓN
Melyik versében?
SZÓKRATÉSZ
Az elégiák közt, ahol ezt mondja:
“És csak azokkal igyál meg egyél, és ülj lakomához, kik nagy tettre valók, tetszeni nékik akarj:
jóra tanít, aki jó; a silánya közé elegyedve
fel se figyelsz, s oda lesz még maradék eszed is” (Theognisz 1. Elégia 33-36.o.)
– ugye ezekben a sorokban úgy beszél az erényről, mint ami tanítható?
MENÓN
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Másutt viszont, kissé odébb:
“Hogyha csinálni lehetne – úgymond – az észt, s emberbe betenni”, úgy folytatja: “nagy bért kapnának, dús jutalom lesz övék”, akik erre képesek volnának, és jó apa gyermeke nem lenne silány sohasem, mert hallgatna a józan szóra; hiába, tanítva azt, aki rossz, jóvá nem teheted sohasem.” (Theognisz 1. Elégia 432-438.o.)
Ugye látod, hogy itt ugyanazokra a dolgokra vonatkozólag ellentmond saját magának?
MENÓN
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Tehát tudsz-e bármilyen más dolgot mondani, aminek állítólagos tanítói a közvélemény szerint nemcsak hogy nem tanítói másoknak, hanem ők maguk sem értenek hozzá, s még hitványak is épp abban a dologban, aminek a tanítóiként lépnek fel, azok viszont, akik a közvélemény szerint szép és derék férfiak, hol azt mondják róla, hogy tanítható, hol pedig, hogy nem? Tehát azokat, akik ennyire zavarosak bármiben, vajon jogosan nevezheted-e tanítóknak?
MENÓN
Zeuszra, nem én.
SZÓKRATÉSZ
Nemde, ha sem a szofisták, sem azok, akik maguk szép és derék férfiak, nem tanítói ennek a dolognak, akkor világos, hogy mások sem?
MENÓN
Azt hiszem, nem.
SZÓKRATÉSZ
Ha pedig senki sem tanítója, akkor tanulója sem?
MENÓN
Azt hiszem, úgy van, ahogy mondod.
SZÓKRATÉSZ
Így hát megegyeztünk abban, hogy aminek sem tanítói nincsenek, sem tanulói, az nem tanítható?
MENÓN
Megegyeztünk:
SZÓKRATÉSZ
Nemde, úgy látszik, nincsenek az erénynek tanítói sehol?
MENÓN
Úgy van.
SZÓKRATÉSZ
Ha pedig nincsenek tanítói, akkor tanulói sem?
MENÓN
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Tehát az erény nem tanítató?
MENÓN
Úgy látszik, nem, ha vizsgálódásunk csakugyan helyes volt. Így hát igazán csodálkozom, Szókratészom, hogy van ez: vajon nincsenek-e derék emberek sem, vagy pedig, ha vannak, mi módon váltak derekakká?
SZÓKRATÉSZ
Alkalmasint én is meg te is, Menónom, silány emberek vagyunk, s téged sem oktatott ki kellőképpen Gorgiasz, és engem sem Prodikosz. Tehát mindennél inkább arra kell fordítanunk figyelmünket, s azt kell kutatnunk, hogy ki tesz bennünket akármi módon jobbá; ezt azért mondom, mert szem előtt tartom iménti vizsgálódásunkat, amikor nevetséges módon megfeledkeztünk arról, hogy az emberek nem csupán a tudás révén sajátítják el helyesen és jól a dolgokat, s talán épp ezért siklik ki folyton kezünk közül annak megismerése, hogy miképpen keletkeznek a derék férfiak.
MENÓN
Hogy érted ezt, Szókratész?
SZÓKRATÉSZ
Így: hogy a derék férfiaknak hasznosaknak is kell lenniük, abban helyesen egyeztünk meg, hogy nem lehet másként, vagy nem?
MENÓN
De igen.
SZÓKRATÉSZ
És hogy akkor lesznek hasznosak, ha helyesen vezérelnek ügyeinkben, abban is szépen megegyeztünk, ugye?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Abban viszont, hogy nem vezérelhet helyesen, aki nem okos, úgy tűnik, tévesen egyeztünk meg.
MENÓN
Hogy érted azt, hogy “helyesen”?
SZÓKRATÉSZ
Mindjárt megmondom. Ha valaki, ismerve az utat, mely Larisszába vezet, vagy bárhova, ahova menni kíván, elindulna és másokat is elvezetne, helyesen és jól vezetne, ugye?
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Ha pedig valaki helyesen vélekedik arról, hogy melyik az út, bár soha nem járt arra és nem ismeri a járást, nem vezet az is helyesen?
MENÓN
De minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Vagyis mindaddig, míg, helyes véleménye van arról, amiről másvalakinek tudása van, semmivel sem lesz rosszabb vezető annál, aki tudja az igazságot, noha csak véleménye van róla, nem pedig tudja.
MENÓN
Semmivel sem.
SZÓKRATÉSZ
Tehát az igaz vélemény mint helyes cselekedetre vezérlő kalauz semmivel sem alábbvaló az ismeretnél; és ez az, amit most az erényre vonatkozó vizsgálódásunkban elhanyagoltunk, mert azt mondtuk, csupán az eszmélet vezérel helyes cselekedethez: holott az igaz vélemény is.
MENÓN
Úgy látszik.
SZÓKRATÉSZ
Tehát semmivel sem kevésbé hasznos a helyes vélemény, mint a tudás.
MENÓN
Annyiban mégis, Szókratészom, hogy akinek tudása van, az mindig célba talál, akinek pedig helyes véleménye van, az hol célba talál, hol nem.
SZÓKRATÉSZ
Hogy mondod? Az, akinek mindig helyes a véleménye, nem talál mindig célba, amíg helyesen vélekedik?
MENÓN
De, úgy látszik, föltétlenül; azért csodálkozom, Szókratészom, hogy ha így áll a dolog, miért sokkal becsesebb a tudás a helyes véleménynél, és mitől van az, hogy ez is más meg az is?
SZÓKRATÉSZ
És tudod-e, miért csodálkozol, vagy én mondjam meg neked?
MENÓN
Persze hogy mondd meg.
SZÓKRATÉSZ
Mert nem figyelted meg Daidalosz szobrait. Talán nálatok nincsenek?
MENÓN
Mire célzol?
SZÓKRATÉSZ
Mert azok is, ha nincsenek odakötözve, megszöknek* és elillannak, ha viszont odakötözik őket, helyben maradnak.
MENÓN
No és?
SZÓKRATÉSZ
Ha az ő alkotásai közül egy kioldozottat szerez meg valaki, az nem sokat ér, mintha csak egy szökevény embert szerezne, mert nem marad ott nála, a megkötözött viszont sokat ér: mert nagyon szép munkák. Hogy mire célzok ezzel? Az igaz véleményekre. Mert az igaz vélemények is, ameddig megmaradnak, az szép dolog és sok jót művelnek; de nem akarnak sokáig helyben maradni, hanem elinalnak az ember lelkéből, úgyhogy nem sokat érnek, míg valaki oksági gondolatmenettel oda nem kötözi őket. Ez pedig, Menón barátom, a visszaemlékezés, ahogy az imént megegyeztünk. Miután pedig odakötözik, előbb tudássá lesznek, azután rögződnek; és ezért becsesebb a tudás a helyes véleménynél, és a kötöttségével különbözik a tudás a helyes véleménytől.
MENÓN
Zeuszra, Szókratészom, úgy látszik, ilyenformán áll a dolog.
SZÓKRATÉSZ
Pedig én sem úgy mondom ezt, hogy tudom, hanem csak valószínűnek tartom; azt azonban, hogy a helyes vélemény és a tudás különböznek egymástól, úgy vélem, nem csupán nagyon is valószínűnek tartom, hanem, ha van valami, amiről azt mondanám, hogy tudom, márpedig kevés dologról mondanám, ezt az egyet azok közé sorolnám, amiket tudok.
MENÓN
És helyesen is mondod, Szókratész.
SZÓKRATÉSZ
Nos hát: és azt talán nem helyesen, hogy az igaz vélemény, mint bármely cselekvésre vezérlő kalauz, semmivel sem silányabb hatású, mint a tudás?
MENÓN
Azt hiszem, ebben is igazad van.
SZÓKRATÉSZ
Tehát a helyes vélemény semmivel sem alábbvaló a tudásnál, s nem kevésbé lesz hasznos is a cselekvés szempontjából, s az az ember sem, akinek helyes véleménye van, annál, akinek tudása van.
MENÓN
Így van.
SZÓKRATÉSZ
Abban is megegyeztünk, hogy a derék ember hasznos.
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Miután tehát az emberek nem csak a tudás által derék és városuknak hasznos emberek, amennyiben azok, hanem helyes véleményük által is, s e kettő közül egyik sincs meg természettől fogva az emberekben, sem a tudás, sem az igaz vélemény, s nem is szerezhetők meg – vagy gondolod, hogy valamelyik természettől fogva meg van bennük?
MENÓN
Nem én.
SZÓKRATÉSZ
Nemde, ha nincs meg természettől fogva, a derék férfiak sem természettől fogva azok?
MENÓN
Nem hát.
SZÓKRATÉSZ
Miután pedig nem természettől fogva azok, azt vizsgáltuk azután, hogy tanítható-e.
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Nemde arra a belátásra jutottunk, hogy akkor tanítható az erény, ha eszmélet?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
Vagyis ha tanítható, akkor ismeret?
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Ha pedig vannak tanítói, akkor tanítható, s ha nincsenek, akkor nem tanítható?
MENÓN
Úgy van.
SZÓKRATÉSZ
Viszont abban is megegyeztünk, hogy nincsenek tanítói?
MENÓN
Ahogy mondod.
SZÓKRATÉSZ
Tehát megegyeztünk abban, hogy nem tanítható, és nem is eszmélet?
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
Viszont abban is egyetértünk, hogy jó?
MENÓN
Igen.
SZÓKRATÉSZ
És hogy az hasznos és jó, ami helyesen vezérel?
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
De csupán ez a két dolog vezérel helyesen, a helyes vélemény és a tudás: ezeknek birtokában jár az ember helyes úton. Mert ami véletlenül történik, az nem emberi vezérlettel történik; s két olyan dolog van, amitől az ember helyes irányban vezérlődik: az igaz vélemény és a tudás.
MENÓN:
Azt hiszem, így van.
SZÓKRATÉSZ
Nemde, ha nem tanítható az erény, akkor nem lehet tudás?
MENÓN
Úgy látszik, nem.
SZÓKRATÉSZ
Tehát a két dolog közül, ami jó és hasznos, az egyik kiesik, s a tudás nem vezérlő kalauz az államügyek intézésében.
MENÓN
Nem, úgy látom.
SZÓKRATÉSZ
Vagyis nem valami bölcsességgel, s nem is bölcsként vezérlik az olyan férfiak a városokat, mint a Themisztoklész-félék, meg akiket Anütosz az imént említett; s ezért nem képesek arra sem, hogy másokat olyanokká tegyenek, amilyenek ők maguk, abban, amiben ők maguk sem tudás által lettek olyanná.
MENÓN
Az a benyomásom, Szókratészom, hogy úgy van, ahogy mondod.
SZÓKRATÉSZ
Nemde, ha nem tudás által, akkor csupán a helyes vélemény van hátra; ennek segítségével kormányozzák az államférfiak helyesen a városokat, s éppannyi közük van az eszmélethez, mint a jósoknak és a jövendőmondóknak; mert ezek is igazat mondanak, méghozzá bőven, de semmit sem tudnak abból, amit mondanak.
MENÓN
Alkalmasint így van.
SZÓKRATÉSZ
Nemde, Menónom, akkor méltán nevezzük isteninek azokat a férfiakat, akiknek nincs eszmélete, és mégis sok és nagy dolgot intéznek helyesen, szóval is, tettel is?
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
S helyesen neveznénk isteninek azokat is, akikről most szóltunk, a jósokat meg a jövendőmondókat, meg az összes költőféléket, s az államférfiakat is, semmivel sem kevésbé amazoknál, isteninek mondhatnánk, és ihletettnek, mert egy istenség lehel rájuk és teszi őket magáévá, amikor sok nagyszabású dolgot helyesen intéznek beszédükkel, holott nem is tudják, mit beszélnek.
MENÓN
Minden bizonnyal.
SZÓKRATÉSZ
És persze az asszonyok is, Menónom, isteninek nevezik a derék férfiakat; és a lakedaimónók is, amikor egy derék férfit dicsérnek, azt mondják: ez isteni férfiú.
MENÓN
És úgy látszik, helyesen mondják, Szókratészom. De ez az Anütosz alighanem megharagszik, ha ezt mondod.
SZÓKRATÉSZ
Engem ugyan nem zavar. Vele majd máskor beszélgetünk, Menónom; most pedig, ha ebben az egész gondolatmenetünkben jól kutattunk és beszéltünk, az erény nem természettől fogva van meg az emberben, és nem is tanítható, hanem isteni rendelés folytán lesz sajátja, az értelem részvétele nélkül, azoknak, akikben megvan, ha valóban nincs az államférfiak közt senki, aki képes volna másvalakit államférfivá tenni. Ha viszont van, jószerivel azt lehetne róla mondani, hogy olyan az élők közt, amilyen Teiresziasz a holtak közt, mint Homérosz mondja, amikor azt állítja róla, hogy “ő az egyetlen eszmélettel megáldott” a Hadészban, míg a többiek “puszta szökellő árnyak”. Az ilyen pontosan olyan volna az erény szempontjából, amilyen a valódi dolog az árnyak között.
MENÓN
Véleményem szerint nagyon szépen beszélsz, Szókratészom.
SZÓKRATÉSZ
Tehát ebből az okoskodásból, Menónom, az derül ki, benyomásunk szerint, hogy isteni rendelés által sajátja az erény azoknak, akiknek sajátjuk; s csak akkor lesz róla világos tudásunk, ha mielőtt azt kutatnánk, miképpen válik az erény az emberek sajátjává, igyekeznénk önmagában kifürkészni, mi is az erény tulajdonképpen.
Most azonban ideje már mennem, te meg próbáld meggyőzni ezt a vendégbarátodat, Anütoszt, arról, amit te magad beláttál, hogy megszelídüljön egy kicsit; s ha őt meggyőzöd, bizonyára használni fogsz vele az athéniaknak is.
1 comment so far