Rajnai Zsolt Tibor: Elszakadt

Felveszem.
Hordom.
Viselem.
Elviselem.

Vigyázom.
Féltem.
Szenvedem.
Állom.

Jön velem.
Néz reám.
Nézem én.
Kérdem én.

Eggyel.
Együtt.
Egyért.
Egyként.

Megpróbál.
Csöndben én.
Most ért.
Ó, be szép!

Elhiszem.
Csak viszem.
Most feltölt.
De letör.

Repedés.
Egyre nő.
Félt esés.
Vágyom őt.

Leteszem.
Ám felveszem.
Leteszem.
De felveszem.

Csak állok én.
Csak nézem én.
Bár érteném!
Bár enyém…

Furcsa most.
Fél dalom.
Kér karom.
Fájlalom!

Kedv törik.
Eltörik.
Beborul.
A könny lehull…

Elszalad.
Dőlt alak.
Fölveszem.
Hordozom.

Foltozom.
Fércelem.
Félelem.
Feldereng.

Elszalad.
El is hagy.
Kérlelem!
Szétesem.

Nyúlok én.
Markolom.
Haldoklom.
Fáj nagyon…

A víz kiver.
Most kivel?
S mért velem,
e mély verem?

Fogolyként.
Magamban.
Fodorként.
E dalban.

Magányban.
Talányban.
Hányódva.
Bánkódva.

Feltör most.
Bentről fog.
Csend itt benn.
Ellibbent.

Hordtam én.
Vittem én.
Álltam én.
Szállt felém.

Ajka csak.
Hangja csak.
Bőre csak.
Nézne csak!

Eltörött.
Szétfolyott.
Szerte hullt.
Szétgurult…

Elsuhant.
Űr nagyon.
Holt halom.
Fáj nagyon!

Fogtam én.
Karoltam.
Fogtam én,
és hordtam…

Szél jövel.
Vitte őt.
Vártam őt.
Nem jövel.

Sírtam én.
Hívtam én.
Hírt felém!
Nincs enyém…

Az ész fogoly.
Zakatol.
Most csak jár.
Nem talál.

Nincs velem.
Vége már.
Nem hiszem.
Léthalál!

Minden új.
Nélküle.
Idegen.
Hidegen.

Nem szabad!
Élni csak!
Ezt tilos:
fájni most!

Folyt viasz,
gyűrt damaszt.
Hullt cserép,
tört e kép…

Bennem él!
Így enyém!
Dédelem,
él velem…

De ölni kell!
Ölni csak!
Kitépni csak!
Feledni csak!

Túlélem.
Hordtam én.
Vittem én.
Túlélem.

Semmi sincs.
Oltalom.
Már tudom.
Holt halom.

Szív sebe.
Ki kösse be?
Jöjj te is,
döfj bele!

Mi lét ez itt?
Hát létezik?
Űr szitál…
Szétzilál!

Csönd nagyon.
Fönt vagyok.
Légüres,
mily üres…

Hűlt helye.
Tette ő.
Zúg a szél.
Jégacél.

Dermedem.
Fáj fejem.
Nem értem:
mért velem?

Ketten mi,
egészként.
Magányban,
egy félként.

Törtem én.
Fél vagyok.
Elhagyott!
Meghalok…

2006.12.12.

Összes kategória

Vissza a Főoldalra!