Rajnai Zsolt Tibor: Ezer seb emlékére

Tolvaj szerencse szülte most a percet,
min csüng mélán, búsongón, agg korom,
elfáradt idők jajszavához szerzett
mégis csöndes órát ez’ alkonyon.

Leült épp a szívem, s tán le is rogyott,
múlt korokba szállt emlékezete,
gyermekkor meséje kissé megkopott:
szavai, vesszői s ékezete…

Ezer sebzett emlék gyűlt ma itt össze,
– a jelenbe sugárzik a bánat,
hiányzik az a szép, önfeledt, röpke
élet, amit a boldogság áthat…

Mégse sírj szív, jelenbe kapaszkodjál,
hisz élted ma is szép, csak lásd meg azt!
Hálát, örömöt szólj, ne panaszkodjál,
nézd a kék eget s az édes melaszt!

Ha letűntek forgatagán tűnődöl,
fontossá érleled búsult perced,
s ami elmúlt, szerteszét tép, felőröl,
és a Sors jókat hiába szerzett!

Ne tedd! Találj békét a valóságban,
meddő illúziókat most elhagyj!
Keress új örömöt valami másban,
bátran, igazul, – Emberként maradj!

2014.03.28.

Összes kategória

Vissza a Főoldalra!