Rajnai Zsolt Tibor: Fehéren reggel

Fehéren ülök csak kis szobámba’ reggel;
készülődik a lendület rongyos-álmos
kedvvel.

De a kar alig mozdul, tompán zsibbatag,
akár tél ölében fázó, szélfogó
pirkadat.

A csontom roppanó, a hang is pisszenő,
izmokon erek ülnek, mint lúdbőrös
hideg kő.

S a lelkem elterül, fehéren, álmoson,
és a konok reggel kegyetlenül
előoson.

2010.06.11.

Összes kategória

Vissza a Főoldalra!