Rajnai Zsolt Tibor: Meddő órán

Miért írjak verset,
ha nem jön most a Múzsa,
hogy homlokomra csókolva
tündököljön rúzsa?

Csak a szót szaporítsam?
Abból van már elég!
Tűzre dobni való,
ezer dőre szemét…

Vagy álljak én is be a sorba
nagy világértelmezésekkel?
Tán másokhoz hasonló
üres lételemzésekkel?

Avagy művészieskedjem
a sznobizmus szintjén?
Tudálékos, zagyva
álokosságaim hintvén?

Esetleg frappánsan,
élesen humorizáljak?
Vagy fennhangon,
ékesen moralizáljak?

Nem teszem!
Inkább elteszem
magamat holnapra,
egy jobb napra!

Amikor a Múzsa
fénylő rúzsa
úgy lehel rám,
hogy ha nyílik is szám,
engedem, hogy szépre nyíljon,
s feszüljön, mint vessző az íjon,
a maga-magáért hangzó,
a sok mással- és magánhangzó
által gondolatba ömlő szó…

2000.

Összes kategória

Vissza a Főoldalra!