Rajnai Zsolt Tibor: Összeroskadt

Összeroskadt bennem a lét,
vánszorogva viszem
testem.
S mind inkább úgy hiszem,
hogy nem volt e földön
mit keresnem.

Én, ki torz játéka a sorsnak,
s a lét ócska
tévedése,
hát mi végre
taposok, csoszogok,
s botlom itt évről-évre?

Kifut ujjaim közül a remény,
és a bízás lángja
is elalszik.
Oltsd el a lámpát,
mert a szemem bántja!
Lényem lassan halálba alszik…

2006. december