Rajnai Zsolt Tibor: Ébredezve

Száz titok, bús talány
fejtőzik lelkem ablakán.
Itt csurog, ott csurog,
forr s buzog a magány.

Mégis jó, mégis jó,
mert vele száll a gondolat,
hadak közt agyam
füröszt, s gombolyag

tekergő kerge vertje
szaladgál ideákon,
s én, a lét levertje
ma valóra váltom

az ébredés szelében
szerteszalajtva,
öntudat terében,
– amit akartam.

Mert felkölt a fennkölt
vágy-valóság
szféráiba szőtt
tudás, – ami jóság.

2010.09.11.