Rajnai Zsolt Tibor: Mennyi falánk szem és zajgás
Mennyi falánk szem és zajgás,
ricsajok, embersikolyok…
Be sok akarat, mint konok,
kezeletlen, torz vadhajtás.
Forgó világunk szétesett,
tótágast állnak a rönkök,
terebélyesült közönyök
porából ember vétetett…
Neveletlen szülte-lökte,
a bús erő mind hiányzik.
Hazug rop táncot, bokázik,
az érzőt mind kiröhögte.
A hűs föld fölszáradott mind,
a fösvény média tobzol,
sivatag, – széjjel patakzol!
Szél meg csak pernyel, hamut hint…
Jó remények sírba szállnak.
Emberállat jő, vicsorog.
Csahol és űz, – mind acsarog,
esznek-isznak, vesznek, hálnak…
Pénz mormol, zsarol, kísért, súg.
Mintha minden öröm pénzen
szerzett zsákmány lenne éppen,
– ezer bank udvarol és búg!
A szív vad tövises torzó.
Ki merre néz, fusson gyorsan!
Elnyel-elnyel a goromba,
pokol-járó sekély-korzó!
2014. július
Leave a Reply