Rajnai Zsolt Tibor: Tehozzád (2)

Te vagy a lényeg önmagammal szemben.
Te vagy az egyensúly, veled teremtve
bennem.

Jó és rossz vagy, rejtélyes másik véglet;
szép vidék, mély vihar, mindig épp az
ellentétem.

Lényed, mint sarki fény az étert, úgy vonz!
Te vagy az egyetlen, aki mellett nem
unatkozom.

Mert a sok permanens-bárgyú lélek kába
sekélye közt lánggal ég lelked furcsa
dialektikája.

Mint fény az árnyékkal sosem békélve,
bilincsként viszlek, – sebződve, botolva,
de szeretve téged!

2010. június