Rajnai Lencsés Zsolt: Szinkroncsúszás

Néha csak úgy elmerengek….
Jó lenne visszamenni az időben,
és némelyeket megölelni még egyszer…
Utolszor bár, de szépen…
Nem akikké lettek,
hanem akik voltak, akiket hajdan
nem becsültem…

Más tapasztalatok hatása alatt,
másmilyen az ember…
Ha kergetik és erőszakolják,
fut előlük…, előttük…
Pedig ők nem akartak mást, csak
szeretni engem, és szeretve
lenni tőlem. De én csak futottam,
mert kényszerítve éreztem magam… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Seb

Fáj, mert nem akartam.
Sőt, igyekezetemet összeszedve,
minden értelmemet latba vetve,
türelmemet pattanásig feszítve,
csöndben szóltam.
Mégis tőrként hatolt szavam.

Ilyenkor hónapokra elcsendesedem.
Meg sem szólalok…
Hát ilyen ügyetlen volnék?
Ennyire képtelen a helyes
kommunikációra?
És a seb, mi tátong, hozzám is elhat,
s az ő sebe, már az én sebem is…
És majdan, mikor neki már
rég nem fáj, mikor gyógyultan
és önfeledten szalad újra,
én még mindig,
örökké hordozom
azt a sebet, – az ő sebét…
Mert én okoztam.

2006 decemberében

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

Rajnai Lencsés Zsolt: Istenem, hol vagy?

Üres, szótalan magányban peregnek le
perceim nálad, bízó-bizalmatlanul.
Kereslek, tudni akarlak, de nem csak úgy
mint tömegek, hiszékeny bizonytalanul.

Kérdezlek az emberektől, de ők vállat
rántva biggyesztenek, s nem felelnek nekem,
ámde a csend s a fájdalom egész bezár
már a szótalanság magányába engem.

Kérdezlek mindenkitől, de csak ingatják,
és ítélkezve elfordítják a fejük,
nem kellenek botrányos kérdéseim, mert
hisznek vakon, mintha nem lenne szellemük. Read More

Rajnai Tibor: Jaj, szaladjunk!

rajnaitibor-finis-GO2A Főtéri vendéglő kirakat asztalánál jól táplált, rendes külsejű úr ebédel. Először húslevest eszik velőskonccal, pirított kenyérrel. Utána főtt marhahúst mártással, azután pulykasültet. A szárnyasnál oldalog az ablak elé a két toprongyos utcagyerek. Odanyomják az orrukat az üveghez és mohó vággyal szemlélik a lakomát. Az úr figyelmes lesz a két gyerekre, nagyot nyel a sültből és odainti a pincért.

– Hívja be ezt a két fiút az utcáról és adjanak nekik az én számlámra két menüt a söntésben.

A pincér meghatottan siet teljesíteni a parancsot. A gyerekek gyorsan eltüntetik a menüt és elsietnek. Az úr némi gyümölcsöt rendel és feketekávét. Ezután kerül sor a fizetésre, amikor is kiderül, hogy az úrnak egy megveszekedett vasa sincs. Tűri a szidalmakat és azt az enyhének sem nevezhető nyomást, amellyel kikényszerítik az utcára. Elindul sietve és szomorúan. A sarkon elébe ugrik a két gyerek. Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Meddő órán

Miért írjak verset,
ha nem jön most a Múzsa,
hogy homlokomra csókolva
tündököljön rúzsa?

Csak a szót szaporítsam?
Abból van már elég!
Tűzre dobni való,
ezer dőre szemét…

Vagy álljak én is be a sorba
nagy világértelmezésekkel?
Tán másokhoz hasonló
üres lételemzésekkel?

Avagy művészieskedjem
a sznobizmus szintjén?
Tudálékos, zagyva
álokosságaim hintvén? Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: A dekadencia…

A dekadencia hozzánk, emberekhez tartozik,
csak az nem mindegy, felállunk-e belőle,
és mikor, milyen áron?!

Az értelmes lélek nem hagyja magát hosszan
elterülni, hanem tevékenyen nekiveselkedik
felépíteni új jövőjét, ha már egyszer úgy döntött,
hogy él és élni akar!

Persze nem kell ezt válassza, hiszen épp ily
morális az is, ha méltósággal
kivonul onnan, hová ő sohasem kéredzkedett,
– ebből a világból… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: A hitetlen imája

Árva, pipacsos lényemet
elébed helyezem ma reggel,
drága, nem-létező Istenem…

Bár a lelkem vágyik rád,
Te virágokat alkotó Jóság,
mégis lehet, hogy csak az én
idealizmusom teremt a szívemből
oly nagyszerű képzeteket,
mint a benned való szükség.

Mégis előtolakodik lelkemből
naponként ez az emelkedett vágy,
hogy ebből pillants reám,
és értelmet adj létezésemnek,
és óvj, megtanítva
engemet szeretni minden
társas-magányos embertársamat… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Csend

Ó, mennyit öltöztettem díszbe szívemet,
és mennyit vártalak…!
Szépeket gondoltam felőled,
egész lényed belengte enyémet.

Ébredtem, s eszembe jutottál.
Jártamban-keltemben a szívemben voltál.
Ha tudnád, ha tudnád, hogy milyen szép voltál!

Messze jársz már,
de nem messzebb, mint mindig…
Én pedig közel hozzád,
ki te vagy, bennem vagy, de nem te vagy. Read More

Rajnai Tibor: Istennek hála…

rajnaitibor-finis-GO2Istennek hála, végre elajándékoztam a kutyámat! – mondta a kávéházi törzsasztalnál egy ismert nevű kutya-barát. Majd tovább mesélte:
– A kutyám szenvedélyesen ragaszkodott hozzám. Ha néha megszöktem tőle, torkaszakadtából üvöltött, amivel az egész környéket fellármázta. Leült a küszöbre és annyira vonyított, hogy átjöttek a szomszédból és megkérdezték, mi baja a kutyámnak?
A családom azt felelte:
– Mert az úr fürdik!
– Ettől kezdve, ha a kutyám vonyított, a szomszédok tudták, hogy fürdöm. Éjjelenként pedig tízszer is felköltött megnézni, hogy élek-e?
– Elismerem, hogy az ember önző és hálátlan, de akármilyen ragaszkodó is volt a kutyám, nem bírtam tovább.
– Hál Istennek, elajándékoztam egyik Házsongárdban lakó barátomnak. Tőle távol laknak a szomszédok, ott üvölthet a kutyám bátran!
– De jó neked, hogy túladhattál rajta! – sóhajtotta egy másik úr. – Bár én is elajándékozhatnám! Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Mint cinikus századom…

Feledve a lelki hazátlanságot,
temetve létbeni magánosságot,
kívánva az üresség ócska rongyát:
jöjj, és énekelj, hangos, vidám pompát!

Elűzve a szellemi értékeket,
megtaposva lágy, finom szépségeket,
csak tömd meg falánkul, de jól a hasad,
hosszú az éj, a hajnal alig hasad!

Hogy menjen, ne nézz soha szenvedőre!
Hogy higgyed, ne gondolj még szemfedőre!
Csak énekeld, majd’ hétmilliárd dalát:
“szakíts üres boldogságot és zabáld!”

2010.06.09.

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

Rajnai Lencsés Zsolt: Ezer seb emlékére

Tolvaj szerencse szülte most a percet,
min csüng mélán, búsongón, agg korom,
elfáradt idők jajszavához szerzett
mégis csöndes órát ez’ alkonyon.

Leült épp a szívem, s tán le is rogyott,
múlt korokba szállt emlékezete,
gyermekkor meséje kissé megkopott:
szavai, vesszői s ékezete…

Ezer sebzett emlék gyűlt ma itt össze,
– a jelenbe sugárzik a bánat,
hiányzik az a szép, önfeledt, röpke
élet, amit a boldogság áthat… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Fehéren reggel

Fehéren ülök csak kis szobámba’ reggel;
készülődik a lendület rongyos-álmos
kedvvel.

De a kar alig mozdul, tompán zsibbatag,
akár tél ölében fázó, szélfogó
pirkadat.

A csontom roppanó, a hang is pisszenő,
izmokon erek ülnek, mint lúdbőrös
hideg kő.

S a lelkem elterül, fehéren, álmoson,
és a konok reggel kegyetlenül
előoson.

2010.06.11.

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

Rajnai Lencsés Zsolt: Gyönyörködj nálam, magadban…

hullámzó színekben bolydult elém bordó lelked furcsa zeg-zuga,
s én beléd leltem minden vágyam, s lányzó lényed rebbenő ritmusa
dobbant a szívemben….

hajad tiszta fényében lüktet most szomorúságom, s tangót játszol velem
a kietlen messzeségből.
táska a vállamon…
belengi lényed, illatod a számat,
s még önteltséged és hazugságaid is
bocsájtom.

lányos hisztid, mint örvénylő szelek taréján árva kenyérhéj,
felhasít emlékeimből….
s én, mint kiszolgáltatott, elesőn ostoba mondom,
hogy hiányzol…
pedig büntetnem kellene téged,
de szívem nem tud érdem szerint tereád sújtani… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Egy álom

Mentális terek rajzanak
korláton innen és túl.
Ne kelts fel álmaimból!
Horpadásnyi jókedv tipeg
szívemen törékeny lábon,
hagyd még, hogy vigyen,
csak vigyen tovább az álom.
Mert arcod sóhajomba’ leng,
száraz füstként csókol, kereng,
bennem bújik meg és földereng…

Ócskavasak hunyorognak
otthonos fénnyel itt lenn,
álmodom, tudom, de ne kelts még fel!
Hisz vesszőnyi fák domboldalról
nyújtóznak az égre,
és békésen beszélnek a dalról,
hogy hajadba költözött a csend,
s a puhán réveteg
vágy, mint idelátogató
tudatja velem,
hogy lényed sosem
lesz szívemben zárt ajtó… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Jő a lány

Ily léptei csak lányzónak lehetnek.
Messziről cseng dallama a veretnek,
mit cipője kopácsa koppant.
A szívem nagyot dobban…

Sudáron jő a lány, ajkán telt mosollyal.
Nyomában fény, derű és sóhaj
szaladnak egymásba karolva.
És szívemhez hajolva…

Őszinte a lány, – egy tiszta angyal.
Hószárnya lebben, mint a hajnal,
lég-könnyűn, illanón és frissen.
Egy percre övé a szívem…

2007.09.11.

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

Rajnai Lencsés Zsolt: Ijedtség roska bokra

Az ijedtség roska bokra
felbukkan ma hiányodba’,
s csak visz, cibál, mint hínár,
gyúlékony kis semmi sodra…

És lángot vet forró lényed
idecsámborgó emléke;
s e szép szüretben születek
ma újjá gyöngéden véled…

S ha pöröllek is, – áldlak.
Ha szaggatlak is, – kívánlak.
S mint felejtő kőfejtő
aknázlak ki, – megbocsájtlak!

2010.09.27.

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

Rajnai Lencsés Zsolt: Ha a virág, ha a fűszál

Ha virág lennék,
lágy földben, kertedben
pihennék…
És ha fűszál,
üdén, sarjadón egy réten
zöldellnék…
Körültem lengene
a langyos, májusi szél,
– ha fűszál lennék…

Ha én lennék a virág,
csendben, minden nap a kertben
várnék rád…
Várnám, csak egyre várnám,
hogy kijöjj hozzám,
és ha jönnél,
ragyognék, illatoznék,
– ha a virág lennék… Read More

Rajnai Lencsés Zsolt: Tehozzád

Még mindig benned görgetem időim.
A törékeny árnyakat, a foszló múltat,
és hamvadt emlékeimet hozzád igazítom.

Reggelente ifjú-félszeg szóként várlak,
s mikor nagyra nő bennem a “Te”, tétován
csordul szívem hívó kényszered szavára.

Mint sóhajtó táj új hajnalok nyomán
föllélegzem ekkor, akár gyönge ág,
mit gazdátlan lét gyökérhez kulcsol.

És már látom: megannyi mosolyból
merülsz fel, s én, lényed hason-sorsú mása
falánk bozótként fölébed hajolok, hogy
értselek, emésszelek és szeresselek!

2010. június

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!