Fodrozó reggel kereng.
Elém toppan a sietség…
Ijedtség hullámzik fakó lomhán
a kiáltás lombján,
s rajta csüng az ajkam.
Rajnai Zsolt Tibor: Tűnődés
Kocsi csend az utcán vasárnap reggel.
Elhalkul a tegnap még fölzajgó világ,
s békésen öleli lelkem a néma
harmóniát.
Rajnai Zsolt Tibor: Csend
Ó, mennyit öltöztettem díszbe szívemet,
és mennyit vártalak…!
Szépeket gondoltam felőled,
egész lényed belengte enyémet.
Rajnai Zsolt Tibor: Fehéren reggel
Rajnai Zsolt Tibor: Tehozzád
Még mindig benned görgetem időim.
A törékeny árnyakat, a foszló múltat,
és hamvadt emlékeimet hozzád igazítom.