Kezdőlap » - H U M O R » - gondolat, - Rajnai Tibor művei, -- próza » Rajnai Tibor: Jaj, szaladjunk!

Rajnai Tibor: Jaj, szaladjunk!

23 január 2016

rajnaitibor-finis-GO2A Főtéri vendéglő kirakat asztalánál jól táplált, rendes külsejű úr ebédel. Először húslevest eszik velőskonccal, pirított kenyérrel. Utána főtt marhahúst mártással, azután pulykasültet. A szárnyasnál oldalog az ablak elé a két toprongyos utcagyerek. Odanyomják az orrukat az üveghez és mohó vággyal szemlélik a lakomát. Az úr figyelmes lesz a két gyerekre, nagyot nyel a sültből és odainti a pincért.

– Hívja be ezt a két fiút az utcáról és adjanak nekik az én számlámra két menüt a söntésben.

A pincér meghatottan siet teljesíteni a parancsot. A gyerekek gyorsan eltüntetik a menüt és elsietnek. Az úr némi gyümölcsöt rendel és feketekávét. Ezután kerül sor a fizetésre, amikor is kiderül, hogy az úrnak egy megveszekedett vasa sincs. Tűri a szidalmakat és azt az enyhének sem nevezhető nyomást, amellyel kikényszerítik az utcára. Elindul sietve és szomorúan. A sarkon elébe ugrik a két gyerek.

– Fussunk, édesapám – zokogja a kisebbik és belekapaszkodik a jó, erős, hatalmas szülői kézbe. – Jaj, édesapám, most azután szaladjunk…

Kolozsvár, 1930.09.24

- gondolat, - Rajnai Tibor művei, -- próza

Nincs hozzászólás to “Rajnai Tibor: Jaj, szaladjunk!”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)