Posts Tagged Webmester meséi

Rajnai Lencsés Zsolt: Kövecske szív

2 július 2014

000

Klára ikreket fogant. Azokban az időkben nem volt még ultrahangos vizsgálat, így fogalma se lehetett, hogy fiúkat, vagy lányokat hord a szíve alatt. Ezért várt mindkettőt: egy fiút és egy leányt.

“A kislányt majd Gabriellának, a fiút pedig Gábornak nevezem!” – tervezgette a névadást, és mikor napjai beteltek, a szülőszobában megindult a szülés. De ott érte ám a meglepetés! Mert fiút nem, de kislányt szült, – kettőt!

Az egyiknek volt már neve, Gabriella, de a másiknak mégse adhatott Gábort!

– Anyuka, mi legyen a gyermek neve? – kérdezte a szülésznő, mikor a második poronty is a világra jött, de Klára nem tudta, hogy hirtelen mit is feleljen.

– Magát hogy hívják? – kérdezte.

– Éva.

– Akkor legyen Éva! – szólt az anyuka legyintve, dolgát letudva…

Később Klára, a nevelésben sem volt sokkal figyelmesebb, vagy gondosabb, hanem pont olyan, mint amilyen felkészületlen a szülőszobában volt.

A lánykák gyorsan cseperedtek, de Éva, sem gyermeknek, sem felnőttnek nem volt igazán “Éva”, sokkal inkább “Évike”, ugyanis az “Éva” név túl komoly volt hozzá, ő pedig vidám, cserfes, picinyke teremtés volt.

– Olyan ez a gyermek, mint az ékszerdoboz – mondták többen is, akik látták az aprócska lány ragyogását. – Aki csak nézi, derűvel telik meg a lelke!

A gyermekkor évei gyorsan röpültek, és a kislány hamar fölnövekedett, s huszonegy évesen megkérték a kezét.

Évike gyakran sétálgatott a Duna parton, és kavicsokat gyűjtögetett. Szokása volt virágokat, vagy kis köveket gyűjteni, ma sem történt ez másképp, ezen a szép májusi szombat reggelen. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: A fűcsomó és a szalmalepke (mese felnőtteknek)

27 december 2012

001Élt valahol kinn a réten egy fűcsomó. Egyszerű volt és magányos. Nem volt szép, sőt, mint mondják kifejezetten csúf teremtés volt. Míg társai sudáron, feszesen nőttek az ég felé, addig ő puhán, girbe-gurba alakkal és ütött-kopott ábrázattal roskadt a földre. A többi fűcsomó és a szép virágok gyakran mulattak torzságán, s megjegyzéseket tettek. Volt, aki csak különcnek, mások betegnek, vagy puhának tartották, de a legtöbben csak nevettek rajta. Idővel aztán ráuntak a gúnyolódásra és elfordultak tőle, így a füvecske magára maradt, amit nem is nagyon bánt, hiszen kinek kellenek ilyen barátok? (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Pipacsházunk

2 október 2012

 …És éltünk egyetlen virágszálon,
mert aprócska lényünk vígan elfért ott…
Igen, ma éjjel erről szólt az álom,
figyelj rám kicsit, elmondom legott…

Ott éltünk, te meg én, az erdőszélén,
a Kavics-út mellett, tőle jobbra,
árnyas lomberdő hetedik szegélyén,
hol fölénk nyúlt vad boróka bokra.

Magas, hajlékony pipacs volt a házunk,
virágon úgyse lakott senki még,
finoman hímezett kis világunk
felett magasan szökellt a szőke ég.

Alattunk pihent, hullámzott a föld.
Göndör volt annak gyökere, hantja,
esténként tücsök úr zenélt zöld
hegedűn, s pengett vaddiófa-lantja. (more…)