Rajnai Lencsés Zsolt: Gyufaskatulyába zárt…

Rajnai Lencsés Zsolt: Gyufaskatulyába zárt…

 

Mennyi sors integet, tűnődik lomhán.

Egy az életünk, és zárt világ tudom.

Te ezt kaptad, én azt, elfogadni kell,

s megbékélni jámborul a nagy úton.

 

Látom, nézem sorsodat; nyújtom kezem.

Részvéttel hajlok tehozzád, értelek.

Gyufaskatulyába zárt cserebogárként

megannyi létünk csak vakon szédeleg.

 

Emberöltők jönnek-mennek, költőnk sír,

érzi tömegeknek jajveszékes sírját,

koszorút fon a sárga telihold is,

és sírokra hint le gyöngyöt, tömjént, mirhát.

 

2014. július

 

>> Összes kategória <<
>> Vissza a Főoldalra! <<