Archive 2020. október 7. szerda

Rajnai Tibor: Korszerű ugratás

Ma délelőtt, régi ismerősömmel találkoztam össze, akit pár éve nem láttam. Legutolsó találkozásunkkor pénzt kölcsönöztem neki. Ezért most hirtelen arra gondoltam, hogy követelésemet hátha behajtom.
A nemvárt találkozás első pillanatában, mindketten örültünk egymásnak. Ő azonban feltűnőbben örült nekem. Átölelt, megcsókolt, megveregette a vállamat; egyszóval kitörő lelkesedéssel fogadott. Ott az utcán.
A sok közül ez az egyetlen ismerősöm, aki valamilyen körmönfont ötlettel mindig beugrat, és pár lejig megvág…
Most azonban erősen elhatároztam, hogy akármilyen „tippel” is hozakodik elő, nem hagyom magam „palira” venni. És már vártam is a „linkelést”, amivel ismerősöm „ugratni” akar.
Nem kellett sokáig várnom, mert ismerősöm rátért a tárgyra:
– Légy szíves és adj holnapig 40 lejt, – jelentette ki egyszerű óhaját.
Csodálkozó arccal, süketséget színlelve, kérdéssel válaszoltam:
– Szóltál valamit? Bocsáss meg, kissé elgondolkoztam. Igen, ma éjszaka a magyar diákbálra megyek…

Read More