Örkény István: Tanuljunk idegen nyelveket!

Örkény István: Tanuljunk idegen nyelveket!

orkeny 1912-1979Nem tudok németül.

Budgyonnij és Alexajevka közt egy csomó löveget kellett föltolni egy dombra, mert kerékagyig besüllyedtek a sárba. Amikor harmadszor került rám a sor, és körülbelül a felpart közepe táján elkezdett visszafelé csúszni a dögnehéz tábori ágyú, úgy tettem, mintha szükségre akarnék menni, és leléptem.

Tudtam az irányt a körletünk felé. Átvágtam egy óriási napraforgótáblán, aztán kiértem a tarlóra. A zsíros, fekete föld úgy tapadt a bakancsomra, mint a búvárok ólomnehezéke, amellyel a tengerfenékre szállnak. Azt hiszem, húsz percig mehettem, amikor egyenesen beleszaladtam egy magyar szakaszvezetőbe és egy németbe, akiről nem tudtam, mi lehetett, mert nem ismertem a német rendfokozatokat. Már ahhoz is őrületes balszerencse kellett, hogy pont beléjük szaladjak, mert teljesen sík volt a terep.

A szakaszvezető állt, a német, szétterpesztett térddel, egy kis tábori széken ült. A szakaszvezető dohányzott, a német evett. Egy fogpasztástubus formájú tubusból kenősajtot nyomott egy szelet kenyérre, és csak a szemével intett, hogy álljak meg.

– Was sucht er hier? – kérdezte.

– Mit keres itt? – fordította a szakaszvezető.

Mondtam, elvesztettem az alakulatomat.

– Er hat seine Einheit verloren – mondta a szakaszvezető.

– Warum ohne Waffe?

– Hol a puskája? – kérdezte a szakaszvezető.

Mondtam, hogy munkaszolgálatos vagyok.

– Jude – mondta a szakaszvezető.

Ezt még én is megértettem. Megmagyaráztam, hogy nem vagyok zsidó, hanem mint a Népszava győri terjesztőjét egy különleges munkásszázadhoz hívtak be.

– Was? – kérdezte a német.

– Jude – mondta a szakaszvezető.

A német felállt. Leverte zubbonyáról a morzsát.

– Ich werde ihn erschiessen – mondta.

– Magát a Feldwebel úr most agyon fogja lőni – fordította a szakaszvezető.

Éreztem, hogy elönt a verejték, és kavarogni kezd a gyomrom. A német rácsavarta a kenősajtos tubusra a kupakot, és elővette puskáját. Talán, ha beszélek németül, meg tudom neki magyarázni, hogy nem viselek sárga karszalagot, tehát nem is lehetek zsidó, és akkor minden másképpen történik.

– Er soll zehn Schritte weiter gehen.

– Menjen tíz lépéssel tovább – mondta a szakaszvezető.

Mentem tíz lépést. Közben bokáig süllyedtem a sárba.

– Gut.

– Jól van.

Megálltam. A Feldwebel rám fogta a puskát. Csak arra emlékszem, hogy egyszerre irtózatos nehéz lett a fejem, és majdnem szétrobbantak a beleim. A Feldwebel leeresztette a puskát.

– Was ist sein letzter Wunsch? – kérdezte.

– Mi az utolsó kívánsága? – kérdezte a szakaszvezető.

Mondtam, nagydolgozni szeretnék.

– Er will scheissen – fordította a szakaszvezető.

– Gut.

– Jó.

Amíg dolgomat végeztem, a Feldwebel súlyban tartotta a puskát. Mihelyt fölálltam, fölemelte.

– Fertig? – kérdezte.

– Kész?

Mondtam, kész.

– Fertig – jelentette a szakaszvezető.

A Feldwebel puskája nyilván felfele hordott, mert a köldöktájamra célzott. Körülbelül egy vagy másfél percig álltam így. Aztán, továbbra is rám célozva, azt mondta a Feldwebel:

– Er soll hupfen.

– Békaugrás – fordította a szakaszvezető.

A békaugrás után kúszás következett. A kúszás után tizenöt fekvőtámasz. Utoljára azt mondta a Feldwebel, hogy hátra arc.

Hátraarcot csináltam.

– Stechschritt!

– Díszlépés! – tolmácsolta a szakaszvezető.

– Marsch! – mondta a Feldwebel.

– Menet, indulj! – fordította a szakaszvezető.

Elindultam. Járni is alig lehetett, nemhogy díszlépést kivágni. Röpködtek a sárgombócok a fejem felett. Csak őrületes lassúsággal tudtam haladni, és közben éreztem, hogy a Feldwebel a hátam közepére célzott. Még most is meg tudnám mutatni a pontot, ahová a puska csöve irányult. Ha nincs az a sár, csak öt percig tartott volna rettegésem. Így azonban talán egy félóra is elmúlt, míg hasra mertem feküdni és visszanézni.

Olaszul se tudok: sajnos, nincs nyelvérzékem. Tavaly, amikor egy tíznapos Ibusz-társasutazással Riminiben nyaraltam, egy este, a Regina Palace nevű luxusszálló előtt felismertem a Feldwebelt. Nem volt szerencsém. Ha egy fél perccel előbb érek oda, agyonverem; így azonban ő észre se vett engem. Többedmagával fölszállt egy üvegtetejű, piros autóbuszra, mialatt én kellő nyelvtudás híján, csak magyarul ordítozhattam:

– Ne induljanak el! Szállítsák le azt a fasiszta disznót!

A portás, egy nálam fél fejjel magasabb, színes bőrű szudáni, megfenyegetett az ujjával, és intett, hogy hordjam el magam. Még neki sem magyarázhattam el, mi történt, habár ő talán az olaszon kívül franciául és angolul is tudott. Én azonban, sajnos, a magyaron kívül semmiféle más nyelven nem beszélek.

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

1 comment so far

Hairstyles Posted on19:50 - 2021. január 19. kedd

Thanks for your publication. I would also love to say this that the very first thing you will need to do is check if you really need credit score improvement. To do that you will have to get your hands on a copy of your credit history. That should never be difficult, since the government necessitates that you are allowed to be issued one no cost copy of your own credit report yearly. You just have to check with the right persons. You can either look into the website for the Federal Trade Commission or maybe contact one of the main credit agencies specifically.

http://www.hairstylelook.com