Egyedül vagyok, ez a magány.
Sivár köntösbe bújt éjjelen sétálok.
Lábam az aszfalton jár,
és mellettem egy kismacska nyávog.
Rajnai Zsolt Tibor: Forrás lettem
Beléd-bolydult lelkem
sebzett fogoly lett már!
Mégis jó, mert szebb lett,
nem salak és nem sár!
Erotikus művészfotók
Ez a bejegyzés 18 éven felüli tartalom! Ha nagykorú vagy, és szereted az erotikus művészfotókat, akkor a megtekintéshez kattints az alábbi “Read More” linkre!
Rajnai Zsolt Tibor: Teisztikus jellegű agnosztikus filozófiám (Első rész: Alapfogalmak tisztázása – A teizmus istenfogalmának kialakulása, körülhatárolása és a természetes teológia meggyöngülése)
BEVEZETÉS
Ez a mű, lehet, hogy nem jó semmire, mert sehova se visz. Nem tart valahová és célja nincs. Csak magamnak akarok megfelelni azzal, hogy befejezem, ha már korábban elkezdtem s publikáltam itt…
Írásom se az ateistákat, se a hívőket nem szándékozik meggyőzni, felőlem mindenki abban hisz, amiben akar, viszont alkalmas lehet a nyugalom és a hit megzavarására (ugyanis semmilyen tekintélyre és kinyilatkoztatásra nincs tekintettel), ezért, aki szeretne békességben tovább hinni a saját hitében, inkább ne olvassa el…
Vita Isten létezéséről (1)
Könnyező-kék szempár
Jégmezők felett didereg a tél,
havas, görnyedő vidéken,
s csak egy madárka dala,
mint gyűrt pántlika az égen,
az sír, az kiált elhalón…
Lev Tolsztoj: Gyónás
Engem a pravoszláv keresztény hitre kereszteltek, és abban neveltek fel. Arra oktattak gyermekkoromtól fogva, serdülő és ifjúkoromban is. De amikor tizennyolc éves fejjel kikerültem az egyetem második évfolyamáról, nem hittem többé semmiben abból, amire tanítottak.
Bizonyos emlékek alapján ítélve – én sohase hittem komolyan, csak bizalommal voltam az iránt, amire tanítottak, és az iránt, amit előttem a felnőttek vallottak; de ez a bizalom is nagyon ingatag volt.
Emlékszem, hogy amikor tizenegy éves voltam, egy fiú, a rég meghalt Vologyenyka M., aki gimnáziumba járt, egy vasárnap hozzánk ellátogatva, a legfrissebb újságként közölte velünk a gimnáziumban tett felfedezését.
René Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról; első elmélkedés (Azokról a dolgokról, amelyek kétségbevonhatók)
Már évekkel ezelőtt fölfigyeltem arra, hogy kora ifjúságomtól fogva milyen sok hamis nézetet fogadtam el igaznak, s hogy mennyire kétséges mindaz, amit később ezekre építettem. Ennek hatására beláttam azt is, hogy egyszer az életben gyökerestül föl kell forgatnom, s az első alapoktól kiindulva újra kell kezdenem mindent, ha arra törekszem, hogy egyszer még valami szilárdat és maradandót hozzak létre a tudományok területén.
Ez azonban hatalmas munkának látszott, úgyhogy meg akartam várni azt a megfelelő életkort, amely minden későbbinél alkalmasabb a tudományok elsajátítására. Így aztán oly sokáig halogattam a dolgot, hogy most már vétkeznék, ha fontolgatással fecsérelném el azt az időt, amely a cselekvésre még megmaradt. Ma tehát, a legalkalmasabb időben, miután megszabadítottam elmémet minden gondtól és zavartalan nyugalmat biztosítottam magamnak, egyedül félrevonulok, s végre komolyan, szabadon hozzákezdek nézeteim emez általános fölforgatásához.
Rajnai Zsolt Tibor: Kíváncsi szeretők
A kihívást téveszti össze szeretettel
az, ki szeretni próbál különöst,
s kit így szeretnek,
bele is sérül újfent e csalárd érzelembe.
Seneca: Erkölcsi levelek (2. levél)
Mindabból, amit írsz, és mindabból, amit hallok, jó reményt táplálok felőled: nem futkosol összevissza, s nem zaklatod magad helyváltoztatással. Beteg lélekre vall az a sürgés-forgás! Szerintem a kiegyensúlyozott kedélyállapot első ismertetőjele, ha valaki képes megpihenni és elmúlatni magában. Ámde arra ügyelj, hogy a sok szerző s a mindenféle-fajta könyv olvasása ne legyen csapongó álihatatlansággá: bizonyos szellemeknél el kell időzni, s meg kell őket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni valamit, hogy az hűségesen megüljön lelkedben. Aki mindenütt ott van, sehol nincs. Ha az életet vándorúton töltjük, a végén sok a vendéglátónk, de nincs barátunk. Szükségképpen ugyanez következik be, ha senkihez sem kötődünk meghitten szelleméhez, hanem szaporán, futólépésben haladunk át mindenen. Nem használ a táplálék, s nem válik vérré, ha amint elfogyasztották, nyomban ki is adják; semmi sem gátolja úgy a gyógyulást, mint az orvosságok sűrű váltogatása; nem heged be a seb, amelyen mindenféle írt próbálgatnak; nem kap erőre a növény, ha unos-untalan átültetik; semmi sem olyan hasznos, hogy átmeneti állapotában hasznunkra lehessen. Szétforgácsol a könyvek sokasága. Tehát ha nem tudsz elolvasni mindent, ami birtokodban van, elég, ha annyid van, amennyit el is olvasol.