Rajnai Zsolt Tibor: A hitetlen imája

Rajnai Zsolt Tibor: A hitetlen imája

Árva, pipacsos lényemet
elébed helyezem ma reggel,
drága, nem-létező Istenem…

Bár a lelkem vágyik rád,
Te virágokat alkotó Jóság,
mégis lehet, hogy csak az én
idealizmusom teremt a szívemből
oly nagyszerű képzeteket,
mint a benned való szükség.

Mégis előtolakodik lelkemből
naponként ez az emelkedett vágy,
hogy ebből pillants reám,
és értelmet adj létezésemnek,
és óvj, megtanítva
engemet szeretni minden
társas-magányos embertársamat…

Légy velem, Istenem, adj erőt
a földi harc eme szép, új,
reményteljes napján…

Hiszen küzdeni jó, ha van miért,
s Te olyan világot alkottál,
ahol a harcból nincs hiány…

Én kevesebb háborút teremtettem
volna szomjazó teremtményeim
lelki horizontján, de én csak egy
kicsiny, esendő pára vagyok,
a Te szép, színes, kozmikus palettádon….

De ha már így esett, s alig vagyok több
az árva pipacsnál, fond lényem köré
oltalmad és virágos jókedvedet e napon,
s gyönyörködj alkalmi győzelmeimben,
mert szeretlek Téged, s mert nélküled
oly kiszolgáltatott és tehetetlen az én
kuporgó önmegvalósításom…

2013.05.18.

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!