Daily Archives: 2016. március 6. vasárnap

Napi bölcsességek, aforizmák…

6 március 2016

A napi bölcsességek 1-2 hetes késleltetéssel jelennek meg itt… Ha minden nap látni szeretnéd az aktuálisat, kövesd Rajnai Lencsés Zsoltot a facebookon…

Udvaros Dorottya – 21. század (Majdnem valaki 2015)

6 március 2016

Nagyon tanulságos a szövege!

Rajnai Tibor: Divat

6 március 2016

rajnaitibor-finis-GO2A divat manapság nagyon hódít, pedig sok benne a furcsaság. Igaz ugyan, hogy a férfiak a gallért még nem viselik a kezükön, de sokan a kézelőt a nyakuk köré tekerik.
A divat változni szokott az évszakok szerint, azaz tavasszal egész más a divat, mint télen és nyáron egész más, mint ősszel.
Kolozsváron kora tavasszal az a divat, hogy az unitárius kollégium környékére kabáttal mennek, míg onnan visszafelé kabát nélkül jönnek az emberek. Ezen divatproblémának az a magyarázata, hogy a kollégium utcájában két zálogház is van… Ez a divat azért is érdekes, mert ősz vége felé a művelet fordítva történik, azaz kabát nélkül mennek odáig az emberek és kabáttal jönnek vissza…
A ruházkodásban jelenleg a csíkos minták részesülnek előnyben. Ez a divat különösen Nagyenyeden hódít, ahol a férfiak nemcsak a szövetmintában, hanem a ruhák szabásában is egyöntetűségre törekszenek. Itt a férfiak teljesen egyforma csíkos ruhában járnak. Mivel a ruhák teljesen egyformák, számot szoktak varrni rá, hogy meg lehessen különböztetni A. urat B. úrtól. Vannak, akik annyira megszokták ezt a viseletet, hogy évekig nem válnak meg tőle, sőt vannak olyanok is, akik életfogytiglan nem viselnek más ruhát. Ezek a ruhák erősségük ellenére még olcsók is. Sőt pénz egyáltalán nem is kell értük, elég egy kis sikkasztás, gyilkolás és a fenti divatkreációkat hosszú évekre be lehet szerezni. Ez a viselet Enyeden kívül a törvényszék tájékán honosodott meg… (more…)

Csoóri Sándor: Menekülés a magányból

6 március 2016

Csoóri SándorHázakat emelt körém a sötétség –
s a házakban nem lakik senki.

Fákat ültet körém a képzelődés –
s a fáknak nem támaszkodik senki.

Gyerekkoromból egy fekete kutya
szaglászgat erre, habos a szája széle,

fölnéz az égre
s üres az ég, akár egy kinyalt kutyatányér.

Nevetnem kell ezen a buta magányon,
mint egy kitalált állatfajon,

nem ezért születtem én a világra,
nevetnem kell hát magamon.

Egyetlen titkom van csak: szeretek élni!
Nem takargathatom tovább, mert elmúlik az élet.

A képzelt fák közé tévedjen be a Nap
éles fejszével és sikoltó körfűrésszel. (more…)