Monthly Archives: június 2016

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

26 június 2016

wass_albert 1908-1998Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Krúdy Gyula: Az ember, aki mustármag volt

25 június 2016

krudy 1878-1933– Sajnos, nem ajánlhatok egyet sem az orvosságaimból, mert meg vagyok győződve arról, hogy azok csak nekem használnak, mindenki másnak ártanak. Az említett keserűvizet azonban minden veszély nélkül megpróbálhatja, fiatal barátom.
– Tehát nem veszi meg a betegségemet, Tiroli úr? – kérdezte a fiatalember.
– Nem veszem meg, mert nem tudok vele mit csinálni. Éppen az orvosságaim miatt. Az én orvosságaim úgy tudják a rendet, mint akár a katonák. Elvégzik a testemben, az ő gyakorlóterükön, a maguk egzecírozását, de felesleges tennivalókat nem lehet tőlük követelni. Ilyen felesleges dolog volna a maga betegsége, Praktikovics úr. Adja el talán a cégvezető úrnak. Az öreg titokban nagy kuruzsló – felelt Tiroli úr, amíg a vasgyár irodájában a lehető legnagyobb gondossággal csavargatta bolyhos kendőkbe a nyakát, mert piszkos, ködös idő látszott odakint. (more…)

William Butler Yeats: Egy régi dal visszhangja

19 június 2016

William Butler YeatsTalálkoztunk a fák közt, a kertben, ő meg én.
Jött hófehér kis lábbal a kerten át felém.
Kért, hogy könnyen szeressem, mint a rügy nő ág hegyén,
de ifjan és bolondul ezt nem hihettem én.

És álltunk a folyónál, hol véget ért a rét.
Vállamra tette akkor kis hófehér kezét.
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog;
de bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok.

H. G. Wells: A kristálytojás

18 június 2016

WellsLondon egyik utcájában egy éve még apró, mocskos butikra bukkant az ember, felette viharvert, sárga betűk hirdették: C. Cave Természetbúvár és Régiségkereskedő. A kirakatban a legkülönbözőbb dolgokat lehetett látni. Volt ott elefántagyar, hiányos sakk-készlet, üveggyöngy, kard, egy teli doboz műszem, két tigris és egy emberi koponya, számos molyette, kitömött majom – az egyik még egy lámpát is tartott -, régimódi vitrin, valami légymaszatos strucctojásszerűség, néhány horgászfelszerelés, végül egy rendkívül mocskos, üres akvárium. Történetünk kezdetén még egy tojás alakú, ragyogóra csiszolt kristálydarab egészítette ki a gyűjteményt. A kirakat előtt pedig két ember nézegette a kristályt: az egyik magas, vékonydongájú pap volt, a másik pedig egy szerényen öltözött, fekete szakállas, sötét bőrű fiatalember. A sötét bőrű fiatalember heves mozdulatokkal magyarázott valamit, s úgy látszik, rá akarta bírni a másikat, hogy vegye meg a kristálydarabot. (more…)

Ady Endre: Fehér lyány virág-kezei

12 június 2016

ady endre(Kabos Ilonka, kedves, kis húgomnak)

Kezei, fehér, kis virágok,
Borzas, barna fejemre hulltak,
Ott elaléltak, szétsimultak
Halkul s azután megremegtek.

Mikor virág-szirmok peregnek,
Heves halál-parfümök szállnak,
E két kis kezet, ezt éreztem,
Omló szirmát egy fehér lyánynak.

Óh, nyomorult évek és árnyak,
Most hulltak e kezek fejemre,
Kicsi, fehér, hónapos rózsák,
Forró-hidegen dideregve.

Hol van fürtjeim régi kedve,
Mikor virágot várt s nem lombot?
Kicsi kezek, én már lerázlak,
Kicsi, alélt szirmok, bolondok.

Nagy, kártékony, üvöltő gondok
Őszvihara a csunya sárba
Virágimat lefújja, rázza:
Vedd le kezeid a fejemről.

Örkény István: Jellempróba

11 június 2016

orkeny 1912-1979A kerekes kútnál szálltam ki az autóból, mert onnan már csak száz lépés volt a gyárkapu. A gyárat hegyek vettek körül, a hegyeken szólok, erdők, irtások; az irtásokon magasfeszültségű Távvezeték.
Vidéken a gyárat is kutya őrzi, mint a krumpliföldeket. Láttomra azonnal dühbe gurult a kutya, habzó szájjal, kivicsorgó fogakkal, vonítva rohant ki a kapus fülkéjéből. Félúton megállt, és fejét félrebillentve, kiszemelte azt a helyet, ahol majd belém harap.
Engem puli már megharapott, meghozza barátom pulija, tiszta faj. Megálltam, és mérlegeltem, vajon hogy harap egy idegen puli, egy ilyen korcs, keverék fajzat, melynek csak kisebbik fele puli: a nagyobbik vérszomj, sértődöttség, álnokság és üldözési vágy. Néztem a pulit, s meghátráltam.
Visszaültem az autóba. Amikor kiszálltam, jött a puli kutya. Farkcsóválva jött, roggyant térdekkel. Rajongva nézett rám. Látta, hogy autóm van: fölnyújtotta fejét, hogy vakarjam meg. Megvakartam a fülét.
– Korrupt féreg – gondoltam magamban.
– Korrupt féreg – gondolta a puli.

Szabó Lőrinc: Milyen szép vagy,…

5 június 2016

szabo-lorinc-001“Milyen szép vagy, és milyen szép most a hajnal!
Nedves, édes és ízes a világ.
Éhes vagyok… Mondd, mit gondolsz: mi lenne,
ha megőrülne most minden virág
s hozzánk bújna szeretkezni a hajnal?”

Rajnai Tibor: Az eső az oka!

4 június 2016

rajnaitibor-finis-GO2Mária azt ígérte, hogy délután öt órára kijön a kolozsmonostori végállomásra. Mivel jól ismerem őt, már hatkor kint voltam és – vártam. Megszoktam már, ha róla van szó, ne csodálkozom semmin…
Találkozásunk azonban az eső szíves közreműködése miatt elmaradt…
A bőrig ázás elől egy gorkiji viskó eresze alá húzódtam és tovább vártam. Ezúttal azonban nem Máriára, hanem arra, hogy az eső egy kis interregnumot tartson és hazamehessek…
Az útközépen egy gazda embertelenül verte a lovát és nagyokat káromkodott hozzá… Az ember és állat eme undorító találkozását nem nézhettem tovább, mert egy csontos kéz kopogtatta meg a kunyhó ablakát és intett, hogy menjek be az eső elől…
Bementem. Az elhanyagolt kis szoba berendezése rideg és merev. Sehol egy kis szín, melegség, virág… Az ajtóval szemben rozoga priccsen, rongyokból vetett ágyon halálsápadt ötven körüli férfi fekszik, akivel gyertyaláng próbálja elhitetni, hogy a szoba világítva van…
A lakás egyetlen dísze egy víznyomásos kép: Kossuth Lajos búcsúja a hazától…
A beteg alakja a rongytakarótól nem látszik. Ami látszik belőle: nagy barna szemei, amelyeket szokatlanul hosszú szempillák árnyékolnak; értelmes sovány arc; verejtékező homlok és egy kis tüdővész. (more…)

Kaffka Margit: Hölgyvilág

4 június 2016

kaffkamargitA kis zugiskolában, rejtve a pad alatt leveleztünk Hellával, az unokatestvéremmel. Szép, rendes betűivel írott, apró cédulákon juttatott hozzám ilyen értesítéseket: „Kérlek, Apponyi ma interpellál, tegnap bejelentette a nemzeti pártban!” – vagy: „Pompás kép van Tisza Kálmánról az Üstökös-ben – nem tudom, mit jelent, de valami frivol; tízpercben majd elmesélem. A viccet Móric Palya írta alá…” Mohón olvastam ezeket az országos fontosságú közléseket és szörnyen büszke voltam, hogy én most „politizálok”, mint a felnőtt férfiak, fiskális meg szolgabíró bácsik otthon, asztal után, kis bortól hangoskodó szóval és mély pipafüstben. „Politika”, igen, ez valami szörnyű nagy, komoly és eszes dolog – a család felnőtt női, anyáink előtt is tabu, szent és felfoghatatlan; – nekik nem szabad, nem illik beleszólni, ők még azt sem tudják tán, hogy mit jelent „interpellálni”, vagy mi fán terem a Nemzeti Párt? Hát vajon arra mit szólnának, hogy mi, kis kamaszok, kik „zsindely van a házon” ösmert jelszóra sértett méltósággól és fanyar mosollyal szoktunk kivonulni a vicogó asszonytársaságból – magunk közt élni tudunk ezzel a csiklandós; izgalmas, nagyos szóval: frivol? De legbüszkébb mégis arra voltam, hogy komoly és hű, emberes cinkos barátságban összetart velem és titkolódzik velem Hella, az unokanővérem, aki már tizenkét éves, és kettővel feljebb jár, mint én – a komoly, barna szemű kisleány, akinek már „elvei” is vannak és karaktere; aki tisztában van a „korrektség követelményeivel”; – akinek a nyolcadikos bátyja önképzőköri titkár és „liberális gondolkozású”, az édesapja jeles szónok a megyebizottságban s egy távoli nagynénje Hortense grófnő címen egy „művet” írt, igen, valóságos nyomtatott regényt, sőt ki is adta a nagy tűz után a károsultak javára… igaz, hogy csúfolták is érte megyeszerte eleget. (more…)