Monthly Archives: május 2016

Johann Christian Friedrich Hölderlin: Szókratész és Alkibiadész

29 május 2016

Johann Christian Friedrich Hölderlin“Mért ajnározod úgy, nagyszerű Szókratész,
folyton ezt a fiút? nincs, ami többet ér?
miért nézed szeretettel,
mint az isteneket szokás?”

A mély elme a dús élet iránt hevül,
ifjú lángot az ért meg, ki világban élt,
s a bölcs élete végén
gyakran kedveli azt, ki szép.

Jack London: Hús, semmi más

28 május 2016

jack londonA sarokra somfordált, és végignézett a keresztutcán, de semmit sem látott, csak a gázlámpák fényoázisait a betorkolló utcák szögletén. Aztán visszasomfordált ugyanazon az úton, amelyen jött. Árnyékfiguraként settenkedett a félhomályban, nesztelenül, fölösleges mozdulatok nélkül. Óvatos volt, akár egy erdei vad, érzékeny és éber. Nálánál is árnyékszerűbb lénynek kellett volna lennie, hogy valaki elkerülje a figyelmét a sötétben.
Érzékei jelentéseket szállítottak a dolgok állásáról, de érzékenyebben is felfogta, tapintotta a környező légkört. Tudta, hogy a házban, amely előtt most megállt egy pillanatra, gyerekek laknak. Nem mintha tudatos erőfeszítés útján jött volna rá. Tulajdonképpen észre sem vette, hogy tudja, olyannyira ködösnek tűnt a benyomás. De ha elérkeznék egy pillanat, amikor a házzal kapcsolatban kellene cselekedni, elkerülhetetlenül abból a feltevésből indul ki, hogy odabent gyerekek laknak. Nem is sejtette, mennyi mindent tud a környékről. (more…)

Faludy György: Úgy jöttél hozzám…

22 május 2016

Faludy-GyörgyÚgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így néztem én is fel reád, aki
nem várt már semmit. Kloáka az élet,
de egymást még meg tudjuk váltani.

Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Húsz esztendőnk lesz? vagy csak két hetünk?
Üssünk a jelen borotváján sátrat.
Jövendő nincs. De hátranézhetünk.

Hogyan kell élnem? Soha élő ember
nem oktatott ki. Plátó nevelt engem
meg Epiktétosz. Ülj mellém és nézd

(s lásd másként, mint én) a forgó világot.
Vár ránk a nagy kaland. Nem magyarázok.
Azonnal dobd ki Árisztotelészt.

Tamási Áron: Járványbíró

21 május 2016

tamasi aron 1897-1966Nehéz időkben falun is szükség mutatkozik arra, hogy az emberek összetegyék az eszüket. Ilyen szükségből keletkezett az a kedves társaság is, amely Fórika Máté házánál minden héten összekoppant egyszer. Váltig csodálkoztak a tehetős gazdák, hogy némelyek éppen a Fórika házánál osztják a világot. Fórika ugyanis amolyan jövevény volt a székely faluban. S főleg írástudatlan ember, kinek a szájából a tudákos nagy szavak mégsem fogytak ki soha.
Egyszer azt mondta például, hogy ha ő három esztendeig vámos lehetne a Panama-csatorna bejáratánál, akkor a negyedik esztendőben egész Erdélyt megvenné magának.
Biztatták is, hogy menjen el oda vámosnak, de Fórika mégis a faluban maradt, s vasárnaponként otthon hősködött az alkalmi gyűléseken. Nevetni lehetett rajta, amikor beszéd közben a szél ágaira akasztotta a fejszét, vagy amikor a kínai császár elindult, hogy tőle kérjen tanácsot.
De az egyik alkalommal komoly fordulat történt.
Nevezetesen farsang vasárnapján. (more…)

Bencze Mihály: Körforgás

16 május 2016

Bencze Mihályne ébredj fel míg
nem látod álmod túlsó partját
ne álmodj míg
nem érzed szerelmed fájdalmát
ne szeress míg
nem tudod mi a sötét gyűlölet
ne gyűlölj míg
nem tudod mi a magányos élet
ne élj egyedül míg
nem tudod mi a szárnyaló szabadság
ne érezd magad szabadnak míg
nem tudod mi a gyötrő rabság
ne raboskodj míg
nem tudod mi a csillag a remény
ne remélj míg
nem tudod mi a hit az erény
ne higgy míg
nem tudod mi a gyarló pogányság
ne élj pogányul míg
nem tudod mi a halál a temetés
ne halj meg míg
nem tudod mi a szent ébredés

Nemes László: Ha nem lennél

15 május 2016

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ha nem lennél,
nem is tudom,
ha nem sütne a nap,
ha nem lenne édes a méz,
ha nem lenne részegítőn
illatos a tavaszi rét,
ha nem lenne többé kék az ég,
szomjat és éhséget oltó
tiszta víz, bor és kenyér,
ha nem fognád te a kezem,
nem is tudom,
mi lenne már velem.

Örkény István: Életben maradni

14 május 2016

orkeny 1912-1979Egy nagy Politikai pörben mint negyedrendű vádlott életfogytiglanit kapott, ebből hat évet le is ült, meghozza magánzárkában és ártatlanul. Társait sorra kikezdte a börtön, mindegyiket a leggyengébb pontján, kit egy Szíven, kit a tüdején, kit a lelki egyensúlyán.
Ő, a túlérzékeny idegrendszerével, már a hatodik héten sírógörcsöt kapott. De mikor ráborult, az asztala lapján észrevett egy hangyát. Ettől még sírni is elfelejtett.
Elnézte, hogy küszködik egy parányi morzsával. Aztán a körme hegyével odébb s még odébb gurította a morzsát. E délelőttje azzal telt el, hogy egy hangyát körbesétáltatta az asztalon.
Éjszakára bedugta egy üres orvosságosfiolába, és másnap fölmászatta egy gyufaszálra. Hamarosan rájött, hogy a kis állat egy húsfoszlánnyal Sokkal könnyebben idomítható, mint morzsákkal, és valóban, a nyolcadik hónap végén két keresztbe rakott gyufaszálon sikerült rákapatnia a hintázásra. Persze, azt a tétova ide-oda mászkálást csak némi jóindulattal lehetett nevezni hintázásnak, de őt ez a teljesítmény is majdnem boldoggá tette. (more…)

Reményik Sándor: Örök szerelem

8 május 2016

remenyik_sandorEgy bükk és egy fenyő.
Úgy összeforrtak ők,
Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,
Egymást halálig híven szeretők.

A bükk a nő,
A fenyő tán a férfi.
Ez áll szikáran, míg a bükk elomló,
Ölelő karjaival átaléri.

Úgy látszik, mintha reáomlana,
Pedig támasztja, mint a fenyő őtet.
S övezi csendes napfény-glória
A vihar ellenébe szegülőket.

Így öredtek meg:
Egy örök ölelésben.
Ölelkeznek a törzsek, koronák,
Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.

Mikor kezdődött ez az ölelés?
Ez volt a növekedésük célja, iránya?
Egymáshoz simult itt már hajdanán
Két Isten ültette pici palánta?

S ahogy a törzsük hatalmasodott:
Úgy lett szerelmük is hatalmasabb,
Törzsüket bronzzal ötvözte körül
A felkelő és lemenő nap.

E mozdulatlan, néma szerelem
A jót s a rosszat most is együtt állja.
S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk:
Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.

Fehér Klára: Házasság

7 május 2016

FEHERKLAz ifjú hölgy – nevezzük Helennek – a frankfurti repülőtéren gépe indulására várt. Zsebében még csörgött valami aprópénz, és jól tudta, hogy ezt a pár márkát okosabb lesz elkölteni, mivelhogy a bankok sehol sem váltanak be külföldi aprót. Vett tehát néhány vacak kis emlék­tárgyat, azután a büfében megivott egy kávét, és megevett két szendvicset, és még mindig maradt húsz pfennigje. (more…)

William Blake: A tavaszhoz

1 május 2016

William Blake Óh harmatos fürtű, ég angyala,
A reggel tiszta ablakain át
Tekints nyugati szigetünkre, mely
Kórusban zengi jöttöd, óh Tavasz!

A hegyek beszélik s a figyelő
Völgyek hallják; vágyó szemünk a te
Tündöklő sátrad lesi: gyere már
S tedd tájainkra szentelt lábodat.

Jöjj Kelet dombjairól, s szeleink
Hadd csókolják illatos köntösöd;
Leheleted hív; szórd gyöngyeidet
Földünkre, melyet szerelmed emészt.

Óh, ékesítsék drága ujjaid;
Verje keblét csókod zápora; tedd
Arany koronád bús fejére, hisz
Szerény kontyát teérted tűzte fel!