Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Émile Verhaeren: Öregedő kezem

Émile Verhaeren: Öregedő kezem

26 december 2016

Émile VerhaerenÖregedő kezem, míg te itt a sötét
tűzhelynél szenderegsz, homlokodhoz emelve
elsimítom hajad, s úgy csókolom ma este
nagy pilláid alatt szemed rejtett tüzét.

Ó, áldott béke e gyönyörű esti csendben!
Szemem visszafelé nézi az éveket,
és oly tökéletes egyszerre életed,
hogy könnyes hódolat remegi át szerelmem.

S mint mikor még csupán jegyesed voltam: ím,
térdelve hajolok ma is kebled fölé, hol
édes szíved dobog, és az ujjaim épp oly
tiszták és szűziek, mint gondolataim.

-- vers

Nincs hozzászólás to “Émile Verhaeren: Öregedő kezem”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)