Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » József Attila: Egyedül

József Attila: Egyedül

18 február 2011

Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.

Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,
Aki büszke arra, hogy mellette állok.

Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.

Aki szeret engem, aki meghal értem
S még akkor is szeret örök-visszatérten.

S nem fog borulni le rám senkise sírva,
Ha majd távozom az örök-néma sírba.

1921. szept. 24.

-- vers

One Comments to “József Attila: Egyedül”

  1. szép vers.
    Én magam is írtam régebben,valamikor,magamtól hirtelen jött képzeletem.
    De már elszállt belőlem az ihlet.
    Mára már csak,rövidke történeteket írok,képzeleteim szüleményeit.
    De igazából,gondolat nemsok kell hozzá,érezni kell amit leírsz magadnak.
    Vagyis,beleélni magad,és bent ragadva írod s írod.
    Szeretek fantáziavilágból szedő könyveket olvasni,és nagyon beleélem magam.
    Mint ahogyan a filmekben is.
    Az egyik kedvenc filmem,az Útvesztő.
    Az első,és a 3.része a legjobb.
    Lau

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)