Daily Archives: 2010. október 21. csütörtök

József Attila: (Az Isten itt állt a hátam mögött…)

21 október 2010

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. okt.

Hamvas Béla: Anthologia Humana (részlet)

21 október 2010

A zene az a titok, amelynek segítségével megértem, hogyan tudok azonos témák mellett mégis mindig mást és mást hallani. A hallható témák ugyanazok, ugyanazok fognak maradni és nem is változhatnak meg sohasem; de mindig más és más hangnemben, más variációban, más ritmikus képletben és időmértékben jelentkeznek: egyre újabb és újabb megfordításokban, kombinációkban, más kíséretekkel, más szólamban, másképpen harmonizálva, s mialatt a milliárdszólamú fúga ünnepélyesen a végkifejlés felé hömpölyög, s mialatt a várakozás, a feszültség egyre nő, s az izgalom egyre nagyobb, a zene mint sajátságos sejtető eszközeivel jelzi a végső lépést, a kiegyenlítődésre utalni tud, a végső célt érezteti, s arra előkészít.

Mozart, Marriage of Figaro, overture (bar-graph score)

21 október 2010

Teljes hangerővel hallgasd… :)

Petőfi kevésbé ismert költészetéből…

21 október 2010

Petőfi Sándor: Hazatérés
(Németből Heine után)

Te szép halászleányka,
Hajtsd partra csolnakod;
Jőj, s űlj le oldalamhoz,
És nyujtsd nekem karod.

Fejecskéd tedd szivmre,
S ne félj, ne oly igen,
Hisz gondtalan naponként
Jársz a vad tengeren.

Tengerhez szűm hasonló,
Van rajt vész, ár, apály;
És mélyen fenekében
Nem egy szép gyöngy is áll.

Pápa, 1842. február (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Azonosság-elmélet

21 október 2010

I.

Az azonosság-elmélet alapgondolata az, hogy a mentális állapotok egyenlők az agy fizikai állapotaival. Ez a gondolat nem új, mert nyomaiban Hobbes és Gassendi, két XVII. századi filozófus már érintette, de fogalmi implikációjának gondos kidolgozására az 1950-es évektől kezdődően került csak sor.

Ha felületesen szemléljük az azonosság-elméletet, hasonlóságot vélünk felfedezni közte és a tulajdonság-dualizmus között, ám fontos megkülönböztetni a kettőt, ugyanis a tulajdonság-dualizmus szerint a mentális állapotok a fizikai agy nem-fizikai tulajdonságai, az azonosság-elmélet szerint viszont, a mentális állapotok azonosak az agy bizonyos fajta fizikai állapotaival. Az implikáció a másik irányban nem feltétlenül áll, vagyis lehetnek olyan agyi állapotok, amelyek semmilyen mentális állapottal nem azonosak. (more…)

David Hume: Dialógusok a természetes vallásról (Harmadik rész)

21 október 2010

Íme – válaszolta Cleanthes – hogyan hangozhat valószínűen a legabszurdabb érvelés is, ha leleményes és találékony ember kezébe kerül! Vajon tudod-e azt, Philo, hogy Kopernikusznak és első tanítványainak azért kellett bizonygatniuk a földi és az égi anyag hasonlóságát, mert bizonyos, a régi tudományhoz vakon ragaszkodó filozófusok, akiket bizonyos érzéki látszatok is megtámogattak elvakultságukban, ezt tagadták? Ámde az semmiképpen sem szükséges, hogy a teisták bizonygassák a természet műveinek hasonlóságát az emberi alkotás műveihez való hasonlóságával; hiszen ez a hasonlóság önevidens és tagadhatatlan! Ugyanaz az anyag és hasonló forma áll előttünk mindkét esetben. Mi többre lenne szükség, hogy megmutassuk a hasonlóságot okaik között, és bizonyítsuk az összes dolgok isteni célok és szándék általi eredetét? Ellenvetéseid, nyíltan meg kell, hogy mondjam neked, nem jobbak, mint ama filozófusoknak a valóságtól távol eső gáncsoskodása, akik tagadták a mozgást, s ugyanolyan módon kell is megcáfolni őket: illusztrációkkal, példákkal és esetekkel, nem pedig komoly érveléssel és filozófiával. (more…)

Kosztolányi Dezső: Kő

21 október 2010

Elfordultak azok, akiket szerettem.
Bilincsekbe vertek, aztán tovamentek.

Rozsdás lett az arany, mihelyt hozzáértem.
Kezembe az ezüst egyszerre megvakult.

Halálordítás szólt az anyaméhből.
Véres kezével megütött a gyermek.

Most járok az utcán. Lóg a kabátom.
Nincsen senkim a földön. Rokonom a kő.

1929

William Shakespeare: Szonett (31-35)

21 október 2010

31. szonett

Szívedbe gyűlt, kincstárba, mind a szív,
Mit, vesztve, holtnak hittem: egymagad
Őrzöd a szerelmet, s gyönyöreit,
És sírbaképzelt sok barátomat.
Szememből a szerelem álma hány
Szent gyászkönnyet lopott, adóul, a
Sok halottnak, kit, ím, éltet s csupán
Messze múltban rejt szíved otthona!
Tűnt vágyaim éltető sírja vagy,
Volt kedveseim száz jele díszít,
Amim övék volt, most mind rád maradt;
A sokak kincse már csak a tiéd:
Benned látom szeretett arcukat,
És te (ők mind) mindenem ura vagy.
(more…)

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella (részlet)

21 október 2010

LXX.

Nincs mit tagadni, valóban nagyon szép volt az a táncosnő, akit országom rendőrsége letartóztatott. Szép és titkok letéteményese. Úgy tűnt, hogy aki vele élne szerelemben, ismeretlen földeket, nyugodt síkságokat, éjszakákba merült hegyeket és éles szélben bejárt sivatagokat fedezne fel.

“Ez az asszony van”, gondoltam magamban. De tudtam, hogy messzi országok szokásai szerint él, és ellenséges ügyet szolgál minálunk. Mégis, amikor meg akarták törni hallgatását, embereim csupán mélabús mosolyt voltak képesek kierőszakolni kifürkészhetetlen gyermeki ártatlanságából.

És én mindenek felett tisztelem azt, ami az emberben ellenáll a tűznek. Bazári emberiség, megrészegedsz hiúságodtól, magad is hiúság vagy, és úgy gyönyörködsz magadban, mintha lakoznék benned valaki. De elég a hóhér látása meg egy szemed előtt meglóbált kis parázs, hogy kiöklendezz magadból mindent, (more…)

Humoros aforizmák az év minden napjára (november)

21 október 2010

November 1.

A “Nem!”, a világ legrövidebb szextörténete. (Vető József)

November 2.

Nagyszerű gondolatom támadt reggel, de nem tetszett. (Samuel Goldwyn) (more…)

Bibliai igehelyek az év minden napjára (november)

21 október 2010

November 1.

És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk. (1 Ján, 2,3-4) (more…)

Mozart, Piano Concerto No. 21, Andante (“Elvira Madigan”)

21 október 2010

Erich Fromm: A szeretet művészete (Második fejezet; első rész)

21 október 2010

1. A szeretet mint válasz az emberi lét kérdésére

Minden szeretetelméletnek az ember, az emberi lét elméletéből kell kiindulnia. Noha a szeretetet, vagy inkább a szeretet megfelelőjét az állatoknál is megtaláljuk, érzelmi kötődéseik jobbára ösztönviláguk részét alkotják; az emberben ennek az ösztönvilágnak csak a maradványai működnek. Az ember létében az a tény a döntő, hogy kiemelkedett az állatvilágból, az ösztönős alkalmazkodásból, hogy meghaladta a természetet, ha el soha nem hagyja is; része a természetnek, mindamellett egyszer elszakadt tőle, és nincs visszaút; egyszer kiűzetett a paradicsomból – a természettel való eredeti egység állapotából -, és hiába is próbálna visszafordulni, kerub állja útját lángpallossal. Az ember csak előre mehet, fejlesztve az értelmét és új, emberi összhangot találva a helyett az ember előtti összhang helyett, amely visszahozhatatlanul elveszett. (more…)

Veszelei Károly: Honnan jöttök?

21 október 2010

Honnan jöttök, honnan jöttök
Ti csodás, ti édes hangok,
Szellők szárnyán ringatódzó
Felsuttogó bús akkordok?

Ó, merre halt el valamely
Zokogó mély női dallam,
Tele sírva búbánatos
Szerelemmel öntudatlan?

Kinek szíve, kinek lelke
Lebeg körül fájón mostan,
Hogy azt látom minden egyes
Kis virágban, hajló lombban?

Ki kesereg, ki szenved így,
Ennyi búval, véghetetlen,
Hogy felsíró panaszára
A magamét elfelejtem?

1894.

Fernando Pessoa: Annál az ostobaságnál jobban…

21 október 2010

Annál az ostobaságnál jobban, amelyben az emberek java része leéli az életét, csak egy valami képeszt el: az ebben az ostobaságban megbúvó értelem. A közönséges életek egyhangúsága első pillantásra ijesztő.

Itt ebédelek ebben a hitvány, elhanyagolt vendéglőben, belebetegednék, ha le kellene mondanom a szakácsáról, és itt áll mellettem a már elaggott pincér, aki felszolgál nekem, ahogy – úgy hiszem – már harminc esztendeje szolgál fel ebben az étteremben. Milyen az életük ezeknek az embereknek? Negyven esztendeje tölti az a férfiember csaknem a teljes napját egy konyhában; olykor akad ideje egy-egy rövidke pihenőre; viszonylag keveset alszik, néha-néha elmegy vidékre, ahonnan késlekedés és sajnálkozás nélkül tér vissza; lassan-lassan pénzt gyűjtöget, amit el sem akar költeni. Belebetegedne, ha (végérvényesen) át kellene költöznie a konyhájából arra a földdarabra, amelyet Galiciában vásárolt. Lisszabonban él negyven esztendeje, de még soha nem ment el a Rotunda-ra, vagy egy színházba, és csak egyetlen egyszer, jó ideje már a Coliseuba – a bohócok ott rejtőztek valahol az élete mélységeiben. Nem tudom, hogyan és miért nősült meg, négy fia van meg egy lánya, és a mosolya, miközben a söntés mögül kihajol, arrafelé tekintve, ahol én ülök, valami nagy, ünnepélyes és megelégedett boldogságot sugároz. Nem színleli, nincs is oka rá, hogy színlelje. (more…)

Következő oldal »